Az első napon egy olyan tüntetésen vettünk részt, amely a hivatalos csúcstalálkozó helyszínéhez közeli parkban kezdődött. Meglepetésünkre a szervezésben a brit szocialisták helyi szervezete működött közre, így némileg pártrendezvény jellegűre sikerült a dolog. Ettől függetlenül érdekes volt hallgatni, ahogy a meghívott zenészek saját szerzeményeiket adták elő a munkanélküliségről, a sztrájkolásról stb. Végül elindultunk a belvárosban körbehaladó felvonulásra, ahol mintegy ezer ember tüntetett plakátjaival az EU, az euro, a munkanélküliség, a globalizáció, a multik és az igazságtalan Európa ellen.

A nap másik nagy eseménye az egyik utca elfoglalása volt. Ez egy tipikus angol jelenség, bár legutóbb úgy 50 különböző városban tüntettek ezzel a módszerrel szerte a világon az autózás és a multik ellen. Ezeken az ún. "Szerezzük Vissza az Utcákat" (Reclaim The Streets) partikon megrögzött környezetvédők, kerékpárosok, bulizni vágyók és punkok szoktak megjelenni. Így történt ez Cardiffban is. Akik tudomást szereztek a buliról, a felvonulás után a vár környékén gyülekeztek. Kis szórólapokat osztottak ki, amin kértek mindenkit, hogy várjon, amíg a tömeg elindul a kiválasztott utcához. Ez hamarosan meg is történt, és az emberek leállították a forgalmat a belvárosba vezető hídon, ami által átmenetileg meglehetős tumultus keletkezett a környező utakon. A folyamatosan jelen lévő rendőrség gyorsan intézkedett a forgalom elterelésére, és kordonnal vette körül a partizókat, akik ez idő alatt egy közelben parkoló autóból egy hordozható generátort szállítottak a helyszínre, és kisvártatva elkészült a hangosítás is. Időközben dobokkal, sípokkal, mindenféle hangszerekkel már elkezdődött a zene és a tánc, csak a gépi zenére vártunk. Némi késedelemmel ez is beindult, és folytatódott a nemzetközi utcaelzáró kavalkád. Szerencsére a brit rendőrség nem olyan erőszakos, mint amilyennek a holland vagy svájci kollégáik bizonyultak az elmúlt tüntetések, utcai partik során, így csak a rendbontást igyekeztek megakadályozni, de szerencsére az esemény rendben zajlott le. Körülbelül három óra zene és tánc után a továbbra is bulizni vágyók elvonultak a kikötő egyik negyedébe, ahol a mulatság hajnalig folytatódott.

A második nap szemináriumok jegyében telt el. Volt szó munkanélküliségről, a multikról, többek között Kelet- és Közép-Európa közlekedési helyzetéről, és az EU-hoz történő csatlakozásról is. Itt volt lehetőségem bemutatni Magyarország közlekedési helyzetét, a csatlakozás várható hatásait. Este, szerintem kicsit későn, egy rögtönzött megbeszélés keretében dőlt el, hogy másnap milyen tüntetés legyen, amikor az EU tagországok államfői érkeznek majd a csúcstalálkozóra. A döntés szerencsésnek bizonyult, ugyanis humoros, gúnyos szlogenek mellett határoztunk.

Harmadnap két kisebb csoportban, kerülő úton értük el a csúcstalálkozó helyszínét, ugyanis a városba vezető főbb utakat már előző este óta rendőrposztok ellenőrizték. Még így is felfedezték csapatmozgásainkat a járőrök, de akadálytalanul jutottunk el a tüntetés helyszínéig. Ott gyűltünk össze, ahol gépkocsijaikkal az államfők a csúcstalálkozónak helyt adó épülethez érkeztek. A táblákra olyan jelszavak kerültek, mint "Azonnal globalizáljanak minket!", "Több hatalmat a multiknak!" stb. Meglepetésemre az első limuzinon magyar zászló lobogott, de aztán sorra érkeztek a többi kormányfők. Legtöbbjük ki is nézett a plakátokra, többek között Kohl kancellár is, aki mindenféle csindadratta nélkül, a kollegáival egy buszon érkezett.

Nem tudni, milyen hatást értek el jelszavaink a politikusok lelkében, ugyanis úgy kétszáz méterrel odébb a hivatalosan megszervezett, zászlókat lobogtató iskolások üdvrivalgása fogadta őket. A háttérből azonban más tüntetők zaja is odahallatszott, pl. a nagyobb agrártámogatást követelő farmereké, az anti-eurosoké, a betegellátásban bekövetkező minőségromlás ellen bekötözött fejekkel felvonulóké. Tüntetésünk hatására másnap az egyik nagy brit napilap csúcstalálkozóról szóló cikkének öt hasábjából kettő a tüntetés új, módjával foglalkozott, szó szerint idézve a feliratainkat.

A megmozdulást kora délután, a hivatalos sajtófotózás idején megismételtük, de időközben egy újabb apró megmozdulás valósult meg a belvárosban: egy kisebb csoport elfoglalta a bevásárlóutcán található McDonald's WC-jét. Természetesen azonnal értesítették a rendőrséget, akikkel a bent lévők az ajtó alatt csúsztatgatott papíron kommunikáltak. Azt határozták, hogy amőba játékban kell a rendőröknek nyerniük ahhoz, hogy kinyissák az ajtót. A rendőrök azonban csaltak, egyből berajzolták az összes karikát, így újabb játék következett: elefántot kellett rajzolniuk. Mivel a rajz némiképp hasonlított egy elefánthoz, a bent lévők feladták magukat, és kijöttek a McDonald's legkedveltebb helységéből, és bántatlanul elvonultak.

Utolsó nap még egy említésre méltó esemény történt, nevezetesen a kerékpárosok felvonulása. Ezek nagy része a száz kilométernyire lévő Swansea-ból érkezett. A helyiekkel megerősödve ismételten forgalomkorlátozó megmozdulások következtek, bár már korántsem az utcalezárás szintjén. Ezzel zárult az ellen-csúcstalálkozó, illetve azzal a megállapodással, hogy a következő kisebb méretű ellen-csúcstalálkozó a bécsi csúcs idején a kelet-európai bővítéssel foglalkozna, míg újabb, amszterdami méreteket öltő találkozót csak a kölni csúcs idejére terveznek.

az MKK országos titkára