A beremendi cementbányában rendezett veszélyeshulladék-égetési bemutatóval kapcsolatban Dr. Radó Dezső említette az EU rendeletet, mely szerint nemesbor-vidék 20 km-es körzetében tilos a borvidék hírnevét veszélyeztető tevékenységet folytatni. (Villány ezen a körön belül van.)

Schnier Mária elmondta, hogy üzleti titokként kezelik az Irinyipark eladását. Hasonló panaszokat nap, mint nap hallhatunk. A közpénzekkel való gazdálkodást, a közvagyon privatizálását, az állami garanciavállalást sűrű titok fedi, holott a gazdasági törvények szabályozzák a felügyelőbizottságok feladatait, a nyilvánosságra hozatalt. A korrupció megfékezésének egyetlen hatékony módja a civil kontroll, a közvagyonnal kapcsolatos adatok kötelező nyilvánosságra hozása. E területen tiltani kellene a titkosítást, és szabályozni kellene tételesen is a nyilvánosságra hozatal módját. Visszatérő panasz, hogy az önkormányzatok a helyi újságot csak egyoldalú sikerpropagandára használják, az érdemi problémákat elhallgatják. Elrettentő példaként hangzott el a Budai Polgár egyik cikke a Széna tér beépítésével és a Terézváros cikke a zöldterületekkel kapcsolatban. A megfelelő tájékoztatás visszatartására lehetőséget ad a rendeletek dodonai megfogalmazása. (Pl. a lakosságnak szóló felhívásokat a "helyileg szokásos módon" szükséges közzétenni.)

Gyenge Zsolt ismertette az Alkotmánybíróság egyik határozatát, mely hivatkozik a területfejlesztési törvényre: az ágazati koncepcióknak (pl. közlekedés) nincs elsőbbsége a környezet védelmével szemben. (Az egészséges környezethez való jogot az alkotmány mondja ki.)

Nagy vita volt a Budapesti Városépítési Keretszabályzattal kapcsolatban. A jelenlevők egyetértettek abban, hogy a kétszintes szabályozás, amely az egyes kerületeknek — a nemzetközi gyakorlatban egyáltalán nem szokásos módon — rendkívül széles építési hatósági jogosítványokat ad, veszélyezteti a főváros polgár-, illetve környezetbarát fejlődését. A környezetvédők ebben a helyzetben csak azt tehetik, hogy erősítik a működő kerületi civil szervezeteket, illetve ahol még nincsenek, ott segítenek a létrehozásukban. Csak a jól tájékozott, aktív polgárok tudják az önkormányzatokat ellenőrizni, a közérdeket érvényesíteni.

Schnier Mária a tervezett lakótelepi mélygarázsokkal kapcsolatban kifogásolta a BVKSZ tervezetét, amely szerint már 20 cmes földtakarású terület is beszámítható részlegesen a zöldterületi mutatóba. Elképesztő a zöldterületekkel kapcsolatos szakmai érzéketlenség. Mintha az egészet a zöldek találták volna ki a várostervezők bosszantására. Holott bármely közvélemény-kutatás tanúsítja, hogy a lakosság a zöldterületet tartja a városok egyik legfontosabb minőségi mutatójának.

Ujj Zoltán példának hozta a Sportkórház területéből eladott fás területet. Arra a kérdésére, hogy vajon nem kellene-e védeni az ott levő fákat, a vezető építész kijelentette, hogy az ott levő 15 év körüli fák még nem minősülnek értékesnek. Dr. Radó Dezső ismertette a rendeletet, mely szerint 5 cm törzsátmérő felett (kb. 4 éves ültetvény) a növény már fának számít. Talán célszerű lenne a hangadó építész kollegákat felvilágosítani az alaprendeletekről.

Dr. Csák Emőke volt fővárosi képviselő ismertette azt az önálló képviselői indítványt, amely általában tiltja a 71-es és 72-es övezetek (erdők, parkok) átminősítését építési övezetté, illetve egyes kivételes esetekben az engedélyt azonos értékű csereingatlan kijelöléséhez köti. Az 1994. május 26-án minősített többséggel elfogadott indítvány a mai napig nem lépett életbe. A rendszerváltás óta több mint 3 millió négyzetmétetr zöldterület tűnt el a fővárosból, részben éppen az átminősítések hatására.

Lukács András ismertette a Központi Környezetvédelmi Alap közcélú "h" keretére benyújtott pályázatok eredményeit. Álláspontunk szerint komoly változtatások szükségesek a pályazatok elbírálásának elveiben és gyakorlatában egyaránt.

(Az ülések jegyzőkönyvei — amelyeket Békássy Csaba vezet — a Levegő Munkacsoport és a Budapesti Városvédő Egyesület irodájában megtekinthetők.)