Chikán Attila gazdasági minisztert a környezetbarát gazdaság kialakításának lehetőségeiről kérdeztük.

— Az új minisztérium mit vár a társadalmi szervezetektől? Milyen mértékben kívánja bevonni őket a döntések előkészítésébe?

— Ez a minisztérium egy nyitott szervezet szeretne lenni. Érdemi munkát kívánunk végezni a társadalmi szervezetekkel közösen. A társadalmi szervezetektől sok olyan információ és olyan típusú erő juthat el hozzánk, ami jól kiegészítheti, erősítheti a nálunk folyó tevékenységet. Ezek a szervezetek ösztönzőleg hathatnak a munkánkra, elősegítve a gazdaság korszerűsítését, megújítását.

— Az energiastratégia kialakításáért az Ön által vezetett minisztérium a felelős. Döntéseik hosszú időre meghatározhatják országunk fejlődési irányát, és ezen belül a környezet állapotának alakulását. Mi a biztosíték arra, hogy nem szűk csoportérdekek, hanem valóban az egész társadalom hosszú távú érdekeit szolgáló energiapolitika kerül kialakításra?

— Az energiastratégia kidolgozásához több munkabizottságot hoztunk létre. Ezekben jelenleg a kormányzat és a termelő ágazatok képviselői vesznek részt, de valóban szükség lenne a társadalmi érdekképviseletek, a civil szervezetek bevonására is. Ennek nem látom akadályát. Amikor elkészülnek a tervezetek, elfogadásuk előtt szintén kérni fogjuk az érintett civil szervezetek észrevételeit, véleményét. A megvitatandó témákat a széles közönség elé is kivisszük.

— Aggodalomra ad okot, hogy nincs olyan munkabizottság, amely az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások témakörével foglalkozna, pedig — úgy véljük — ezen a területen vannak a legsürgősebb teendők. Egy bizottság sem foglalkozik a külső költségekkel sem (azaz azoknak a környezeti károknak és egyéb veszteségeknek a költségeivel, amelyek nem szerepelnek az energiaárakban). Márpedig a valódi költségek ismeretének hiányában csak hibás döntések születhetnek. Mit tervez a minisztérium annak érdekében, hogy minél pontosabban feltárják az energiatermelés és -fogyasztás külső költségeit, és hogy ezeket megismertesse a közvéleménnyel? Tervezi-e, hogy bekapcsolódik az Európai Unió ebből a célból folytatott "ExternE" kutatási programjába?

— Az elképzelések szerint egy gazdaságstratégiai minisztérium leszünk, amely a pénzköltésnek is megszabja a fő irányait, és ehhez a pénzügyminisztériumnak és a többi tárcának alkalmazkodnia kell majd. Annak érdekében, hogy a gazdaságfejlesztési célokra rendelkezésre álló pénzek felhasználását hatékonyan végezze egy kormányzat, nem vállalati szintű mérlegelésekre van szükség, hanem nemzetgazdasági jóléti megfontolásokra. Fontos, hogy ezek során a külső költségek, az externáliák szempontként megjelenjenek. Abban is kezdeményezőnek kellene lennie a minisztériumnak, hogy a pénzfelhasználás hatékonyságát javító vagy megítélő közgazdasági elemzések módszertanára is valamiféle javaslattal álljon elő, aktívan kezdeményezze a költség-haszon vizsgálatokat, a költséghatékonysági jellemzések beiktatását a költségvetéssel kapcsolatos döntések előkészítésénél. Ehhez figyelembe fogjuk venni a nemzetközi kutatási eredményeket és gyakorlati tapasztalatokat is.

— Milyen esélyét látja egy környezetvédelmi adóreform bevezetésének?

— A kormányprogramban is megjelent, hogy ez a kormányzat határozottan szeretné csökkenteni a foglalkoztatást terhelő adókat. Jelenleg még nem alakult ki végleges álláspont a pénzügyminisztérium részéről, hogy az így kieső adóbevételeket hogyan gondolnák pótolni. Még ha növekszik is a gazdaság teljesítménye, akkor is szükség lesz pótlólagos adóbevételekre, és itt van meg annak a lehetősége, hogy az ökológiai adóreformot fokozatosan életbe léptessék. Annak azonban igen kevés esélyét látom, hogy ez már az 1999. évi költségvetésben is megjelenjen. Viszont nagy a valószínűsége, hogy 2000-ben komolyabb adóreformra kerül sor. A pénzügyminisztérium is azt tervezi, hogy az 1999-es év folyamán kidolgozza ennek részleteit.

— A Levegő Munkacsoport és a KKDSZ költségvetési javaslataiban számos olyan pont van, ami nem jelentené új ökoadók bevezetését, csupán egyes már létező adók emelését, vagy legalábbis reálértéken való szinten tartását. Például célszerűnek tartanánk a jövedéki adókat legalább az infláció mértékének megfelelően emelni, vagy a vezetékes energiák áfa-jának átsorolását a jelenlegi kedvezményes kulcsból az ipari termékeket általában jellemzó 25%-os kulcsba.

— A pénzügyminisztérium felelőssége minden, ami adópolitikai kérdés. A gazdasági minisztérium legfeljebb csak közreműködhet az elképzelések kidolgozásában. Viszont két dolgot feltétlenül figyelembe kell venni. Az egyik a jövedéki adók EU-harmonizációjának kérdése. Mivel az Európai Unióhoz való csatlakozás meghatározó szerepet játszik a hazai folyamatokban, nekünk a jövedéki adókkal kapcsolatban is az EU ajánlásait és gyakorlatát kell alapul vennünk, és ezekhez igazítani az olajtermékek, a dohányáruk és a szeszes italok adómértékét. Azt gondolom, nem indokolt derogációt, halasztást kérni ezekkel a termékekkel kapcsolatban az EU-ajánlásokhoz képest.

A másik dolog az energiaárakat illeti. Az energiaszektor egész kérdése megoldatlan. Itt végbement egy privatizáció, amit a dereguláció első lépéseként tekinthetünk, és ezt tovább lehet vinni olyan irányba, hogy a fogyasztó határozza meg, honnan és milyen áron vesz energiát. Ez erőteljesen befolyásolhatja az energiaárakat. Ha például megszűnne a Magyar Villamos Művek monopolhelyzete, és maga a fogyasztó dönthetné el, hogy a bükkábrányi energiát részesíti-e előnyben, vagy valamiféle másféle energiaforrást, akkor a maitól teljesen eltérő helyzet alakulhat ki. Tudomásom szerint Nagy-Britanniában idén januártól az energiafogyasztók dönthetik el, milyen eredetű energiát akarnak vásárolni: valamilyen fosszilis energiát, vagy esetleg szélenergiát. Ennél nagyobb erő a fogyasztó kezébe nehezen adható. Mindennek megfelelően kell gondolkodni az energiaadók kiigazításáról. Azonban már a jelenlegi feltételek mellett is dolgoznunk kell ezen a kérdésen.

— Zöld költségvetési ajánlásaink lényeges eleme, hogy megszüntetni javasoljuk a közvetlen állami támogatásokat a különféle környezetszennyező tevékenységekre, mint például az autópálya-építés vagy a nagy bevásárlóközpontok. Ezekkel kapcsolatban mit tervez a gazdasági minisztérium, különös tekintettel az elkülönített állami alapok és minisztériumi célelőirányzatok sokszor átláthatatlan támogatási rendszerére?

— Vannak olyan állami vagy az állam által támogatott tevékenységek, amelyek pozitív externáliákat eredményeznek. Ez azt jelenti, hogy az ilyen beruházások nemzetgazdasági szinten megtérülnek, miközben üzemgazdasági szinten nem. Tehát ezeket egy magánvállalkozó a saját pénzéből soha nem fogja megvalósítani. A környezetvédelmi szervezetek is azt kérik, hogy támogassunk például bizonyos energiahatékonysági programokat, mivel az egész társadalom érdekei ezt követelik meg, viszont a magánbefektetőknek a jelenlegi körülmények között nem éri meg erre fordítani a pénzüket. Ezért szükségesnek tartom, hogy továbbra is nyújtsunk közvetlen állami támogatást bizonyos gazdasági tevékenységekhez.

Azzal viszont egyetértek, hogy a társadalmilag káros programok támogatását meg kell szüntetni. Fontos lenne elemezni és összevetni a költségeket és hasznokat — beleértve a társadalmi költségeket és hasznokat is — annak érdekében, hogy a döntéshozatalban megjelenjen a közgazdasági hatékonyság szempontja. Lehet, hogy időnként még ebben az esetben is politikai szempontok miatt másképp fognak dönteni, de legalább ismerni fogjuk a gazdasági következményeket. Én azt gondolom, hogy a gazdasági minisztériumnak ezzel kapcsolatban egyfajta módszertant kellene letennie az asztalra, és igyekeznie kellene azt általánossá tenni minden tárcánál.

— Sajnos az egész bruttó hazai termékre, a GDP-re is igaz, hogy nem mutatja meg, jó irányba halad-e társadalmunk fejlődése. Ezzel kapcsolatban vannak-e új elgondolásai a gazdasági minisztériumnak?

— Valóban jó lenne nem csupán a GDPt figyelni és annak alapján megítélni, hogy mi történik az országban. Szerintem az életminőség változását különféle, már meglévő mutatók érzékeny együtt kezelésével értelmesen meg lehet oldani. Természetesen támogatjuk, hogy a már létezők mellett újabb módszereket és mutatókat dolgozzanak ki, amelyek elősegítenék a jobb döntések meghozatalát.