Semmi olyasmire, ami a szülőktől túl nagy áldozatot kíván. Van, ahol túlzás már az új télikabát is, van, ahol csak az akkumulátoros autó megvétele jelent "gondot" (mindössze százezerért — hároméves kortól ajánlott), sőt biztosan van olyan család is, ahol a felső határ a csillagos ég.

Ha erőnkből erre, arra, amarra telne, az még nem jelenti azt, hogy gyerekünknek éppen ezt, azt vagy amazt meg is kell vennünk. Amikor tárgyakkal halmozunk el valakit — nem csak gyereket —, az mindig valami helyett van: idő, törődés, odafigyelés, szeretet helyett.

Régebben a tehetősebb emberek is tudták, hogy a takarékosság nem zsugoriság, és a gyereknek szüksége van arra, hogy ne legyen meg mindene — még egy főúri gyereknek se. Aki persze az "uborkafára mászik", az azt hiszi, hogy a gyereknek is ott a helye.

A csecsemő ruhája legyen bőrbarát, kényelmes, ami messze nem jelenti, hogy feltétlenül drága is legyen. Miután a baba gyorsan nő, nincs az a gyenge minőségű holmi, amit tönkre tudna tenni azelőtt, hogy kinőné. Amikor az elsőszülöttemet vártam, barátnőm meglepett egy zsák babaruhával, amiket az ő hét gyereke már kinőtt. Ezek között nem egy olyan darab van, amit családi cserebere következtében már húsznál több csecsemő hordott — míg ki nem nőtt. Bajuk nem lett tőle, sőt a nagyobbak büszkén mondogatták a kicsiknek, hogy bizony ez vagy az a darab korábban az övék volt — lám, ők is voltak akkorkák. Mire iskolás lesz a gyerekünk, elképzelhető, hogy fontos lesz neki a drága ruha, de akkor mi biztosak lehetünk abban, hogy "gondos neveléssel" oltottuk belé ezt a vágyat. Ne legyünk álszentek, ezt nem az óvodás-iskolás társak miatt akarja a gyerek, hanem éppen miattunk, szülők (nagyszülők, nagynénik...) miatt. Ugyanez vonatkozik a drága játékszerekre, márkanevekkel ellátott, csak dísznek használható gyerekszoba-töltelékekre egyaránt.

Amire viszont nagyonis szüksége van egy gyereknek, az a figyelem, törődés, szeretet. Sajnos egyre többször mondani kell már azt is, egy gyereknek leginkább testvérre van szüksége.

Egy kis csecsemő ágya fölött néhány színes papírból hajtogatott, cérnán lógó állatfigura — amit nézegethet —, később az ágyrácsra kötözött rongy — amit már meg is foghat — tökéletes játék.

A kisgyerek számára legfontosabb, hogy az a játékszer, amit megkap, még szokatlan felhasználás esetén se legyen balesetveszélyes. A kemény műanyagból készült játékok például az óvodás gyereknek sem valók felügyelet nélkül, de a kisebbeknek biztosan rosszak. Hároméves kor alatt, hacsak lehet, semmiféle műanyagot ne adjunk a gyereknek. Divat a szivacsból készült, lágy PVC-vel borított "könyv". Divat, de értelme nem sok van. Egy év körüli gyerekkel már nyugodtan "olvashatunk", vagyis igazi könyveket nézegethetünk közösen. Mesélni inkább fejből kellene. Sajnos nálunk évről évre nő a tv előtt eltöltött idő, ez is olyan rossz szokás, amire korán kezdjük "tanítani" a gyereket. Ha nekünk van önuralmunk, hogy amíg el nem alszik a gyerekünk, nem kapcsoljuk be a készüléket, akkor számára nem lesz az esti ceremónia része a tévézés. Ne gondoljuk, hogy ártunk vele, ha nem ismerkedik meg csemeténk a rózsaszín párduccal vagy a gyalogkakukkal, a rosszabbakról nem is beszélve. Ha vetített képet szeretnénk, akkor kis utánajárással szerezhetünk egy olyan diavetítőt, amilyen gyerekkorunkban minden háztartásban volt, hozzá való filmeket is tudunk legalább kölcsönkapni kezdetnek. Ötnél többre nincs is szükség, úgyis a kedvencet vetíthetjük majd folyton-folyvást. A videó-mesénél sokkal jobb a diafilm, hiszen felnőttközreműködést igényel. Együtt vagyunk a gyerekkel, nem pedig lerázzuk magunkról "Nézd egy kicsit a mesét!" felkiáltással.

A kisgyerek két- és négyéves kora között kezdi el igényelni a családon kívüli közösséget — naponta néhány órára. Az lenne az ideális, ha iskolás koráig fél napnál nem töltene többet otthonától távol egy gyerek. Persze, ez sok helyen nem megoldható, de törekedjünk rá! Még az iskolásnak is jobb otthon lenni délután (természetesen ha felnőtt is van a lakásban), mint a napköziben vagy akár az iskolaotthonban. Az iskolai szünetekben oldjuk meg, hogy a lehető legtöbb időt tölthesse együtt a család. A karácsonyi sütés-főzés, ajándékcsomagolás közben fogadjuk el a gyerek segítségét. Persze családonként másképp szokás a titkokat tartani, meglepetéseket készíteni, fát állítani, rokonlátogatásokat megszervezni, de ezek a dolgok kialakulnak, mire az első gyerek megtanul járni, beszélni.

Ha ősszel gyűjtöttünk falevelet, terméseket, most készíthetünk szép ajándékokat. Néhány pillanat alatt összeállíthatunk potpurit az összegyűjtött szárított kincsekből, egy szép edénybe betéve — esetleg illóolajjal illatosítva szép dísz, vagy akár ajándék. A süteményeket is díszíthetjük cukor helyett ehető magvakkal. Az Iparművészeti Múzeumban karácsony előtt szép fát állítanak minden évben, a díszek kivétel nélkül házilag elkészíthetőek. Használt (és kivasalt) csomagolópapír, fénymásolópapír, akár újságpapír is megfelel alapanyagnak.

A gyereknek bolti plüss állatok helyett inkább varrjunk egy kis flanell-figurát elkopott ruhából, ronggyal töltve, puhára, hogy gyűrögetni lehessen. Gombot — szemnek — három éven aluli gyerek számára ne tegyünk rá. Ha jól megvarrtuk, a fehérneműkkel együtt mosható.

Gyerekeim máig emlegetik azt a karácsonyt, amikor egy óriási mézeskalács házat kaptak, benne mackóval, éppen egy sokat hallgatott mese nyomán. Varázslatnak tűnt, amit a fa alatt láttak, pedig csak egy kartondobozra ragasztottunk (cukros tojásfehérjével) mindenféle ehető finomságot. A ház körül kert is volt, fák, virágok — ehető minden. A mackó egy kimustrált kabátbélésből készült kesztyűbáb volt. Nem vagyok iparművész, a szépsége hagyott némi kívánnivalót maga után, mégis hatalmas sikere volt. A báb egyébként is nagy öröm úgy kétéves kortól a kamaszkorig. A bábfal nem létszükséglet, a gyerek feltalálja magát — lepedő, matrac, szekrényajtó éppúgy megfelel —, de igazi apai, nagyapai feladat egy bábfal barkácsolása. A legszebb babaház, amit láttam, két nagyméretű kimustrált fiókból készült. Szembefordítva zárható volt, a belsejében aprólékosan kidolgozva teljes összkomfort — egy nagypapa keze munkája várva várt lányunokájának. Mostanában egyre többféle babaházat lehet kapni ötezertől százötvenezer forintig, mindenféle anyagból, sokféle méretben, de biztos sok kislány várja ma is, hogy inkább a nagyapja készítsen egyet neki — meglepetésnek persze.