|
A kofinanszírozás átka...
A MÁV pálya- és kocsifelújításait több nemzetközi pénzintézet finanszírozza. A pályafelújításokat főként az EIB (Európai Befektetési Bank), a kocsifelújításokat pedig az EBRD (Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank). A különböző célokra folyósítandó kölcsönöket azonban kofinanszírozási formában vállalták a bankok. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha az egyik bank nincsen megelégedve a hitel kérelmezőjével, akkor a másik bank sem folyósítja az általa ígért pénzeket. Az ember azt gondolná, hogy erre sohasem kerül sor, de a gyakorlat másképp mutatja...
Információink szerint az EIB nincsen megelégedve a vasúti mellékvonalak terén kialakult helyzettel. ők ugyanis (ahogyan az EBRD is) azt szerették volna, hogy mintegy 1000 km vasúti mellékvonalat szüntessenek meg Magyarországon. Ezért úgy tudjuk most sem az EIB, sem az EBRD nem hajlandó a MÁV-nak nyújtandó hitelek előminősítését elvégezni, és ezért áll az elővárosi kocsifelújítási program is. Csak a MÁV és a KHVM kiállásának köszönhető, hogy a végleges szerződéseket úgy módosították, hogy nem megszüntetni, hanem a MÁV kezeléséből kivenni kell a mellékvonalakat. Mindeddig azonban nem történt ilyen, ahogy a hitelszerződésekbe sem hajlandók betekintést biztosítani a nemzetközi pénzintézetek. A kezdeti fellángolások után mindenesetre elmaradtak a megfelelő jogszabálymódosítások, így az idén menetrendváltáskor még a három MÁV kezelésű keskeny nyomközű vasutat sem tudják önállósítani.
A mellékvonalak MÁV-on kívüli kezelése sok kérdést vet fel. Ki fogja azok üzemeltetését finanszírozni? Az önkormányzatok ugyanis nem rendelkeznek olyan pénzeszközökkel, amelyeket erre a célra fordíthatnának. Privatizálni pedig lepusztult vasútvonalakat nem lehet, az állam viszont nem fedezi azok felújítását.
Felmerül továbbá a kérdés, hogy külföldi, profitorientált pénzintézetek milyen alapon állapítják meg a szintén külföldi szakértőik által, hogy a magyar állam vegye el saját állampolgáraitól a vasúti közlekedési lehetőséget. Értetlenül állunk azelőtt a megközelítés előtt is, hogy a vasúti veszteségeket a mellékvonalak felszámolásával lehet csökkenteni.
Nem állapítható meg pontosan, hogy a mellékvonalak mennyi veszteséget termelnek. A veszteséget alapvetően a személyszállítás termeli, és a személyszállítási teljesítmények 20%-a történik a mellékvonalakon. Ugyanakkor a mellékvonalak fenntartására évek óta szinte semmit nem költenek. Ha a nemzetközi pénzintézetek azt szeretnék, hogy a MÁV-nak ne keletkezzenek személyszállítási veszteségei, akkor talán nem a személyszállítás leépítését kellene kezdeményezniük, hanem a magyar államot kellene noszogatniuk, hogy fizessék ki az általa megrendelt személyszállítási alapellátás teljes költségét.
A MÁV-on belüli hatékonyság növelését ismételten nem a mellékvonalakon kell megvalósítani, hiszen ezen a téren az elmúlt években jelentős lépéseket tett a vasút. Azok a fejlesztési és beruházási programok, melyek most nem juthatnak előrébb az EIB és az EBRD kofinanszírozási megállapodása miatt, szintén a vasút hatékonyságát hivatottak növelni. Az előminősítések elmaradása vagy késleltetése ellentétesek a bankhitelek céljaival.
Joó Ferenc
|