Egy külföldi megkeresés szerint 1991 óta Budapesten duplájára nőtt a közúti forgalom. Kíváncsiak voltunk, valójában hogyan is alakult Budapest közlekedése az elmúlt 8 évben, ezért megpróbáltuk összegyűjteni a vonatkozó adatokat.

Legkisebb gondunk a tömegközlekedési utasforgalmi adatokkal volt, hiszen ezeket Budapest statisztikai évkönyvében fel lehet lelni. Az utasforgalmi adatokat egyébként a tömegközlekedési vállalatok (BKV, MÁV) éves jelentéseiben is megtalálhatók.

Egy fokkal nagyobb gondot jelentett a közúti forgalomra vonatkozó adatok begyűjtése. Itt a budapesti forgalomszámláló helyek mérési adatait tudtuk hasznosítani, a Közlekedés Kft. jóvoltából. Összesítésünkben a budapesti Duna-hidak forgalmát vettük mértékadónak. Megjegyzendő azonban, hogy a nyári hídfelújítások némileg torzíthatták az adatokat, és Budapest egészére vonatkozóan a forgalom változása nagyobb forgalmat jelenthet, mint ahogy az táblázatunkból kiolvasható.

Legkritikusabb a helyzet a nem motorizált (gyalogos és kerékpáros) közlekedés adatai tekintetében. Itt ugyanis nincsenek összehasonlító adatok, mindössze az 1995-ben készült budapesti forgalomfelvétel tartalmaz néhány idevágó adatot. Már több nemzetközi konferencián felmerült, hogy nem ismerjük a gyalogosan és kerékpárral közlekedők mozgásait, közlekedési szokásait. Ilyen adatok nélkül azonban nem lehet az ő valós igényeiket kielégítő közlekedési rendszert tervezni. Nem csoda, hogy azok a közlekedésmérnökök, várostervezők, akik csak a közúti közlekedés forgalmi adataival rendelkeznek, a közúti forgalom számára készítenek újabb és újabb fejlesztési terveket.

A nem motorizált közlekedési módokat használók igényeit messzemenően nem veszik figyelembe. Pedig a budapesti lakosoknak csaknem 100%-a közlekedik így (is) minden nap. A budapestieknek mindössze 16%-a utazik naponta autójával. őket érinti legkevésbé a gyaloglás és a kerékpározás, mégis ők hozzák a főváros életét meghatározó döntéseket. Közöttük nincsenek a gyermekek, fiatalok, szegények, és kevés az idős ember és nő is. Így talán nem is értik, miért kell ezeknek a rétegeknek a közlekedési igényeivel foglalkozniuk, hiszen érdekérvényesítő képességük még arra sem volt elegendő, hogy mozgásaikról adatokat gyűjtsenek.

Mi, akik nem autóval járunk, bizonyára örülünk annak, hogy a tehetősebb autótulajdonosok számára jut elég útfelület, de ha nem, még járdáinkat is szívesen felajánljuk nekik, hogy ingyen parkolhassanak ott, ahol mi közlekedni szoktunk. Mi meg majd inkább otthon maradunk, úgy is kellemetlen a büdös városi levegőben az utcán mászkálni.

Vagy mégsem?