Az információs technika segítséget nyújt abban, hogy e tervek a lakosság számára könnyen hozzáférhetőekké váljanak. Ez azt is jelenti, hogy megnehezül a puccsszerű, a helyi lakossággal nem egyeztetett vagy az építési engedélyektől eltérő beruházás, időben jelezhetők a visszaélések.

Egyes településeken már működik az a térinformatikai rendszer, amely telekre lebontva adja meg a szükséges adatokat. A polgármesteri hivatalokban az ügyfelek bármikor megnézhetik, hogy a szomszédságukban milyen hatályos építési előírások, korlátozások vannak, milyen fejlesztéseket terveznek. Még kényelmesebb lesz a dolga — első lépésben — a szegedi és a szolnoki polgároknak. Tervezik, hogy hamarosan önköltségi áron (mintegy 5— 6 ezer forintért) CD lemezen is megvásárolható majd a város rendezési terve.

A fenti technika alkalmazása csak igen kevéssé műszaki kérdés. Legelőször is kell hozzá egy olyan önkormányzat, képviselőtestület, amely felismeri, hogy a település fejlődése csak az ott élő lakosság és a vállalkozók egyetértése, valamint tevőleges támogatása mellett valósítható meg. Kell továbbá egy felkészült tervezőgárda, amely nem sajnálja a fáradságot arra, hogy a rendezési tervet a megrendelés pillanatától kezdődően a készítés különböző fázisaiban, ismételten és alaposan megismertesse a lakossággal. Ez a folyamat, amelyben a tervező elsősorban koordinátori szerepet tölt be, költséges, időigényes és rendkívül sok olyan képességet igényel, amely távol van a hagyományos szakmai gyakorlattól.

Paksy Gábor vezérigazgató szerint (VÁTI Kht.) a költségek és időráfordítás legalább felét e munka teszi ki. Egy önmagával szemben igényes tervező azonban ma már elképzelhetetlennek tartja, hogy a helyi adottságok mellett a helyiek véleményét, akaratát is ne ismerné meg kellő mélységig. Nem kis feladat meggyőzni a megrendelőt arról, hogy jó rendezési tervet csak e fáradságos egyeztetések, a politikusok aktív részvétele mellett lehet készíteni. További nehézséget jelent, hogy a lakosság legtöbb helyen nincs tisztában a rendezési tervek tétjével, és nincs meg a részvételhez szükséges minimális szakértelme sem. Itt van jelentősége az Aarhusi egyezménnyel kapcsolatban megismert részvételre képesítésnek. Az önkormányzatnak érdeke és kötelessége nemcsak lakossági fórumokat összehívni, hanem házhoz is szállítani az információt, hogy a lakosság akár írásban, kérdőíveken is választhasson a különféle alternatívák között, döntve ezzel például arról, hogy a következőkben mire költsék majd az adóforintjait, hogyan gyarapodjon a közösség vagyona, merre fejlődjön a település.

A településrendezés és -fejlesztés terén egy tanulási folyamat elején vagyunk. A VÁTI Kht. például saját több évtizedes tapasztalatait felhasználva oktatási csomagokat készített általános- és középiskolák részére. Tapasztalatból tudjuk, hogy az iskolai programok nemcsak a jövő generációját nevelik, de sok szülőhöz is eljutnak az otthoni feladatokon keresztül. Jó lenne, ha a média is többet foglalkozna urbanisztikai kérdésekkel. Felmérések bizonyítják, hogy a lakosság környezeti ismerete a média hatására jelentősen bővült az elmúlt 10 évben. Egyéb tudatformáló eszközökre sem szabadna sajnálni forrásokat, mert a költségek eltörpülnek a dinamikusan és harmonikusan fejlődő térségek nyújtotta gazdasági és társadalmi előnyök mellett.