A Kőszegi-hegységben soha nem látott és nem tapasztalt, kultúrtársadalomhoz nem méltó erdőkitermelés — valójában erdőpusztítás — folyik. Mire az "Írottkő Naturpark" iránti egészséges vágyakkal felébrednénk, a Kőszegi-hegység háta kopasz lesz a tarvágásoktól.

Végig kell csak mennünk a hegység útjain — elrémisztő a látvány. A déli fekvésű Kőszeg—Velem közti kitermelési úton nem a takarékosság és az ésszerűség uralkodik. Hatalmas erőgépekkel feltörik az altalajt. Kilométer-hosszan tetemes mennyiségű fűrészport hagynak veszendőbe menni. (Fűtőanyag, és jó a téli útszórásra, sózás helyett.) Védelemre méltó, méteres átmérőjű, ritkaságszámba menő fákat (vörösfenyőket) vágnak ki — büntetlenül. Ugyanakkor a hegység nyugati völgyeiben a gondozatlan erdőkből még az elszáradt, halott fákat sem termelik ki.

A közös magyar-osztrák határcsúcson, Írottkőn a híres-neves Steinbach erdész emlékkövét ocsmány módon elcsúfították, csakúgy mint a források környékét. A turistajelzéseket a kivágások és a kitermelések nem kímélik. Az egész magyar részen nincs egy fogyasztóhelyes menedékház vagy beálló vendéglő. A Stájerházak-i Erdészeti Múzeum kiválóan elláthatná e feladatot.

Ha egy vidéken nincs hatékony környezetvédő szervezet, akkor ilyen gondok alakulnak ki.

Röviden: a Kőszegi-hegység erdeinek nincs felelős gazdája. A jelenlegi erdészeti, gazdálkodási irányítás nem tölti be hivatását.

Mit lehet tenni?

1.) Módosítani kell az erdőtörvényt, hogy a jelenleginél jóval hatékonyabb legyen.

2.) Nemzeti Parkká kell nyilvánítani a Kőszegi-hegységet.

3.) El kellene szakadnunk végre a szovjet tajga-erdőgazdálkodást jellemző óriás gépektől. Helyette kisgépeket és lovakat alkalmazzanak!

Szép Dezső

Kőszeg

Mindnyájan ismerjük az autós társadalomnak azt a — sajnos, igen széles — rétegét, amelyik, ha gyalogost lát a zebránál ácsorogni, a fék helyett következetesen a gázra lép rá, nehogy az illető gyalogos megkockáztassa, és átslisszanjon előtte. Azt meg kell értenie a gyalogosnak, hogy ha lassítania kell egy autónak, és utána újból gyorsítani, az energiatöbbletet eredményez, és ráadásul az ilyen helyzetek értékes másodperceket rabolnak el az autóvezető életéből. Hogy a gyalogos az áthatolhatatlan autóáradat következtében lekési a villamost, és emiatt elkésik a munkahelyéről? Hát bizony, idejében kell felkelni...

A mai állapotában a KRESZ körülbelül arra jó, hogy az autósiskolák jelentős haszonra tegyenek szert az újból és újból megismételtetett KRESZ-vizsgák által. Sajnos, az országutakon igen kevéssé ellenőrzik betartását, különösen ami a gyalogosok elsőbbségét illeti...

Javasolnám, hogy hirdessék ki újból a KRESZ-t, és azt, hogy ez már komoly! Azoknak az autósoknak pedig, akik nem adják meg az elsőbbséget a gyalogosoknak, nem egyszerűen pénzbüntetést javasolnék, hanem azt, hogy ismételtessék meg vele a KRESZ-vizsgát! (Valószínűleg a gyakorlati vizsga megismétlése is jót tenne, különös tekintettel a zebráknál való megállásra.) Természetesen anyagi vonatkozása is lenne a dolognak, s valószínűleg nem is kicsi — arról az autósiskolák gondoskodnának!

Gaál Ervin

Budapest

Vannak emberek, akik azt hiszik, hogy tulajdonosai a Föld állatainak, és azt tehetnek velük, amit akarnak. Éppúgy, mint az auschwitzi koncentrációs táborban a foglyokat megérezésük után szétválogatták aszerint, hogy használhatók-e még, vagy sem. Ha élve már nem, azoknak irány a gázkamra, és a testüket még felhasználták.

Valahogy így van az emberiség az állatokkal. Úgy gondolkodik, hogy az adott állat hasznos-e a számára vagy sem, és jaj annak az állatnak, amelyik nem az!

Vegyük már végre tudomásul, hogy egyik ember sem tulajdona a másiknak, hogy nem tehet kénye-kedvére azt, amit akar! Ugyanígy az embernek sem tulajdona az állat. Nem irthat ki fajokat csak azért, mert számára hasznos, vagy éppen káros! Minden állatnak helye van ezen a bolygón, attól függetlenül, hogy az nekünk közvetlenül hasznot jelent-e vagy sem.

Isten ugyan az embert az állatok fölé helyezte uralkodónak, de ahogy az uralkodók is felelősek alattvalóikért, ugyanúgy az ember is felelős a rábízott élővilágért. Köteles arra jó gazda módjára vigyázni! Ami egyébként az ő létének is alapja, hordozója.

Sztupák Zoltán

Szabadszállás