kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
A Lélegzet 1999/7—8. számának melléklete
Bel- és külterületi fasorok EU-módszer szerinti értékelése
Dr. Radó Dezső

Készült a Központi Környezetvédelmi Alap közcélú h) keretének támogatásával
Bevezetés
Az Európai Unió országaiban nagy jelentőséget tulajdonítanak a fáknak, különösen a bel- és külterületi fasoroknak. Ezeket egyaránt tekintik az élővilág tárgyának , valamint táji elemnek , egyben pedig eszköznek is a környezet ártalmai ellen.
Abból a felismerésből kiindulva, hogy adott korú fa csak életkorának megfelelő évek alatt pótolható, nagy figyelmet fordítanak a kiültetett fák ápolására és állapotuk alapos vizsgálatára. A fasorok állapot-felmérésének módszere az Európai Unió Erdészeti és Fagazdálkodási Bizottságának 1984-ben elfogadott ötlépcsős modellén alapszik, amellyel a mérsékelt égöv fafajait vizsgálják. Az ötlépcsős modell azt jelenti, hogy 1—5 értékszámmal látják el a fasorok egyedeinek részeit (gyökér, törzs, korona, az ápolás mértéke, életképesség), és ezen értékszámok számtani átlagából állapítják meg a faegyed állapotát , míg a faegyedek súlyozott számtani átlagából az egész fasor állapotát .
A vizsgálat természetesen nem öncélú. Az állapotfelvételt szöveges kiértékelés és a fasor jövőjére vonatkozó javaslatok egészítik ki.
Az EU-módszer hazai alkalmazását néhány — a lényeget nem érintő — változtatás teszi alkalmazhatóvá. Így például az osztályozás nálunk fordított: az EU országaiban az 1-es számít a legjobb jegynek, az 5-ös a legrosszabbnak. Egy változtatást eszközöltünk a kiértékelésnél, amennyiben összevontuk a koronaalap és a korona állapotát. Mesterkéltnek éreztük e két el nem választható elemet külön értékelni. Egyebekben hűen követtük az EU-módszert, amelynek alkalmazása mind a belterületi, mind az országúti fasorok tervszerűbb gondozását szolgálja. A vizsgálat vizuális megfigyelés módszerével készül, amelyet helyszínrajz, fénykép egészíthet ki.
I. A vizsgálat módszere
A fa élettanilag egységes egészet alkot, ám egyes részei és termőhelyi körülményei részletes vizsgálatot igényelnek, mert az egyes elemekre gyakorolt hatás az egész fa életlehetőségeit befolyásolja.
Az 5 vizsgálati elemet A, B, C, D, E betűkkel jelöljük, az alábbi jelentéstartalommal:
A: gyökérzet, termőhely,
B: a törzs állapota,
C: a korona állapota,
D: az ápolás mértéke,
E: az életképesség vizsgálata.
Mindegyik tényező 5 skálás bonitátással értékelendő. Következzék egy rövid áttekintés a fák vizsgálandó elemeiről:
A.) Gyökérzet, termőhely
A fa gyökere (radix) két alapfeladatot lát el: egyrészt a fa rögzítését szolgálja, másrészt a talajból való víz- és táplálékfelvételt látja el. A megvastagodott karógyökerek alkotják a fa támasztékrendszerét, míg a víz- és táplálékfelszívást a vékony, úgynevezett orsógyökerek látják el. Az orsógyökerekből sejtnyúlványok, úgynevezett gyökérszőrök fejlődnek ki. A gyökérzet legfontosabb tulajdonsága a mozgékonyság, melynek révén a fa gyökerei lefelé 4—6 métert is meghaladnak (geotropizmus), oldalirányban pedig a koronaalapot meghaladó szélességet is elérhetik. A gyökér nagyon céltudatos módon a fa fő tápláléka, a víz után halad, és annak útját több méteren keresztül is követni tudja.
A különböző növényfajok — így ezen belül a fafajok — más és más vízigényűek. Megkülönböztetünk vízkedvelő (higrofil), közepes vízigényű (mezofil) és szárazságtűrő (xerofil) fajokat.
A fa — a vízen kívül — a talajból veszi fel szervetlen ásványianyag-táplálékát is. A növények léte önmagában is bizonyíték arra, hogy a talaj rendelkezik a szükséges ásványi sókkal. Anélkül, hogy belemélyednénk a talaj bonyolult világába — amelyben jelentős biokémiai folyamatok játszódnak le —, jegyezzük meg a fák szempontjából legfontosabb tényeket, amelyek a talaj szerkezetére, víz-, levegő- és ásványianyag-tartalmára vonatkoznak. A talaj a kőzeteknek a földkéreg felszínén történt mállása, az élővilág és a felszínt formáló egyéb tényezők hatására kialakult képződmény. Legfontosabb részei az ásványi vázrészek (homok, vályog, kavics stb.), a szervetlen anyagok (agyag) és a szerves anyagok (humusz). E magyarul televénynek nevezett képlet a talajon vagy talajban elhalt növényi és állati maradványokból a talajlakó élőlények életműködése folyamán keletkezik. Az ásványi vázrészek, a szervetlen és szerves anyagok megfelelő eloszlásától és elrendeződésétől függ a talaj kellő víz-, levegő- és tápanyagtartalma, azaz a talaj termékenysége.
A fák számára legfontosabb tápanyagok a nitrogén (N), a foszfor (P), a kálium (K), a vas (Fe), de szükségük van még magnéziumra (Mg), molibdénre (Mo), rézre (Cu), cinkre (Zn), mészre (Ca), mangánra (Mn), bórra (B), és a legújabb felfedezések szerint kis mennyiségben klórra, klorid (Cl 2 ) formájában.
Itt helyénvaló megemlíteni, hogy a víznek jelentős szerepe van azáltal is, hogy a talaj szilárd elemeiből talajoldatot képez, amely a tápelemeket tartalmazza, és diffúzióval, valamint áramlással a gyökérsejtek felületére juttatja. Tekintve, hogy a gyökerek egyidejűleg vizet is felvesznek, a közelben levő talajoldatot is mozgásba hozhatják. A tápanyag áramlásában jelentős szerepet játszik a gyökérnyomás (turgor) amelynek mértéke fák esetében a 6000—9000 hektopascalt (régi mértékegységben 6—8 atmoszférát) is eléri. Ez egyben magyarázat a gyökérzet feszítőerejére is.
A víz mellett nagyon fontos a gyökérzet számára levegőt biztosítani, mert ellentétben a lombozat oxigén produktumával, a gyökérlégzéshez oxigén szükségeltetik. Ha a gyökérzet a felszínről nem jut elegendő levegőhöz, akkor a fa légzésintenzitása csökken. Ez különösen erősen kötött vagy tömörödött talajban fordulhat elő. Ha a talajlevegő oxigéntartalma a gyökérzónában a normális 21%-ról 16% alá csökken, a szén-dioxid pedig 0,03%-ról 3%-ra feldúsul, a fa hamarosan legyengül, és megszűnik ellenállóképessége a külső kártevők és kórokozók ellen. Így hamarosan elpusztul.
A fa víz- és levegő-ellátottsága függ a termőhelytől, és — majd a D.) pontnál tárgyalandó — ápoltság mértékétől. Nyilvánvaló, hogy a belterületi fasorok termőhelyi feltételei rosszabbak a külterületi fasoroknál, így az utóbbiak életlehetőségei is kedvezőbbek. A feltárás nélküli vizuális osztályozást az alábbi táblázat szerint végezzük.
Vizuális osztályozás
Értékelés Osztályzat
Láthatóan fejlett gyökérzet, optimális termőhelyen 5
A gyökérzet fejlődése kismértékben gátolt, elfogadható termőhelyen 4
A gyökérzeten látható károsodások (sebek és korhadások), csekély hibákkal rendelkező termőhelyen 3
Gyökérzet látható erős felszíni károsodása, jelentősen kedvezőtlen termőhelyen 2
A gyökérzet erős, legalább 50 %-os károsodása, nagyon rossz feltételekkel rendelkező termőhelyen 1
B.) A fatörzs állapota
A fatörzs a gyökérzet felszíni folytatása, azaz a fás szár. A fás szár a növény másodlagosan vastagodott tengelyképlete.
A növények hajtásainak elsődleges szövetei csak rövid ideig képesek ellátni a szükséges anyagforgalmat, szilárdítani a hajtást, védelmet nyújtani az időjárás viszontagságai ellen. Ezért a növények nagy részében a hosszanti növekedés mellett végbemegy a növények vastagodása, azaz kialakul a fás szár. Ezt a vastagodást az osztódó szövetek, a kambiumok végzik, amelyek úgy működnek, hogy kifelé háncstestet, befelé fatestet hoznak létre. A kambium működése az éghajlattól függően lehet egyenletes és időszakos. A mi éghajlatunknál időszakos, csak tavasztól őszig működik.
A fás szár részei: a fatest, a háncstest, a bélsugarak, a héjkéreg.
A fatest fejlődése akkor kezdődik, amikor tavasszal megindul a fákban a nedvkeringés, amikor is tág üregű vízszállító elemek alakulnak ki. Ez a tavaszi pászta. Nyáron aztán a szilárdítást szolgáló szűkebb üregű, de vastagabb falú farostokból és rost-tracheákból álló késői vagy őszi pászta jön létre. (A rost-tracheidák szűk üregű, vastag falú szállító-szövetsejtek.) A tavaszi és az őszi pászta együtt alkotja az évgyűrűket, amelyek azért különíthetők el egymástól, mert tágabb üregű — elsősorban szállítást szolgáló — tavaszi rész színében és anyagában is elüt az előző év, elsősorban a szilárdítást szolgáló, késői pásztájától. A fatest egyik fő funkciója a szállítás, mégpedig a gyökértől felfelé.
Az ellenirányú, levelektől lefelé irányuló szállításra a fás szár egy másik része, a háncstest hivatott. Az asszimiláló felületen képződő cukorvegyületek szállítására szolgál. A fatesthez hasonlóan a háncstest is részt vesz a szállításon kívül a szilárdításban is. A háncstest főleg lágy háncselemekből áll, melyek az idők folyamán összenyomódnak, vagy részt vesznek a héjkéreg kialakulásában. Ezért vastagságuk a legidősebb fák esetében sem több néhány centiméternél.
A bélsugarakban történik a tápanyagok harántirányú szállítása, és mivel kapcsolatban vannak a fatest és háncstest szállítóelemeivel, ezért a fatörzsek útrendszerében a keresztutak szerepét töltik be.
Végül a héjkére g a fatörzs külső, látható része. Mintázata jellemző ismertetőjele a különböző fafajoknak.
Mint látható, a fás szár külső, 1—2 cm vastagságú elemeiben történik a tápanyagforgalom és a sejtosztódás. Egyben ez a fa legsérülékenyebb része. A fatörzs háncsrésze van leginkább kitéve a külső hatásoknak, az emberi, az állati és a mechanikai kártételeknek. Ám az egyébként egészséges fák esetében is előfordulhat a kéreg és háncs repedése, amely nyilvánvalóan a táplálkozás egyensúlyának felbomlásából adódik. Előfordulhat, hogy jó víz- és levegő-ellátású talajból a táplálkozás a gyökértől zavartalan, de a háncsban a lombozatból lefelé irányuló tápanyagutánpótlás ezzel nem tud lépést tartani, így a fatest szétrepeszti a háncs- és kéregszövetet. Ezen permetező trágyázással (helytelenül elnevezve lombtrágyázással) lehet segíteni.
A törzsállapot osztályozása
Értékelés Osztályzat
A törzs nem károsult 5
Kisméretű károsodás (néhány felszíni seb) 4
A törzs egyértelmű károsodása (néhány felszíni seb és rothadási helyek) 3
A törzs erős károsodása (több nagyfelületű vagy mély rothadási seb, korhadások) 2
A törzs előrehaladottan károsult, elhalt, korhadt (a törzs oly mértékben károsult, hogy statikai vagy tápanyagellátási funkcióját nem képes ellátni) 1
C.) A korona állapota
Az EU-országokban a fasorokat nem fatömegük alapján értékelik, hanem táji elemként , és a lombkoronához kapcsolódó előnyös tulajdonságaik alapján , amelyeket mi a fák szolgáltatásainak gyűjtőfogalmával jellemzünk. Ezek a szolgáltatások a fák asszimiláló, azaz lombfelületével arányosak. A lombfelület nagysága viszont a fák korától és lombfelületének állapotától függ.
Foglaljuk össze röviden ezeket a szolgáltatásokat.
Asszimilációs folyamat
Az asszimilációs folyamat egyben oxigéntermelés és szén-dioxid-feldolgozás. E két "szolgáltatás" egyidejűleg keletkezik a folyamat során. A szén-dioxid és víz felhasználásával, fényenergia segítségével a növényt gyarapító cukorvegyület és oxigén képződik. Éjszaka a folyamat fordított, oxigént fogyaszt és szén-dioxidot bocsát ki. Számítások szerint egy lombköbméter asszimiláló felület egy évben, a vegetációs időszakban 440 gramm oxigént termel és 590 gramm szén-dioxidot dolgoz fel. (1 lombköbméter átlag 4 m 2 asszimiláló felületnek felel meg.)
A közfigyelem általában a fák oxigéntermelő képességére irányul. Ennél azonban hatszázszor nagyobb szerepet játszik a szén-dioxidot feldolgozó képessége, mert jelenléte csupán 360 milliomod rész a levegőben.
Közismert probléma az üvegház-hatás, amely a szén-dioxid feldúsulását, és emiatt a globális éghajlat változását okozza. A növényzet csökkenő CO 2 feldolgozó kapacitása áll szemben az égési folyamatok rohamos CO 2 növelő hatásával. (Egy 50 éves fa 40 kg oxigént termel és 53 kg CO 2 -t dolgoz fel egy vegetációs időszakban.)
Szennyező anyagok lekötése
A légszennyező anyagok egy részét a fák lombtömege képes lekötni. A szűrő úgy működik, hogy a szilárd szennyező anyagok (porszemcsék a hozzájuk tapadó nehézfémekkel, a korom, olajszármazékok, azbeszt, stb.) megülepednek a leveleken. Az esővíz a szennyeződést időnként lemossa, és a szűrő levélfelület újra üzemképes. A kapacitás függ attól, hogy a fák milyen távolságra vannak a szennyező forrásoktól. Emiatt az utak melletti fasorok és az üzemekhez közeli erdők bírnak nagy jelentőséggel. Egy 40 éves erdő hektáronként és évente 70 tonna szennyező anyagot képes kiszűrni a levegőből. Kutatások szerint 1 lombköbméter levélfelület 4500 gramm szennyező anyagot képes kiszűrni a levegőből egy vegetációs időszak alatt. (Egy 50 éves fa kapacitása 405 kg szennyezés kiszűrése 1 év alatt.)
A klíma javítása
A fák transpirációjukkal (párolgásukkal) hatnak környezetükre. A nyári melegben transpirációjuk folytán lehűtik a levegőt, amely nehezebb a házak között felizzott levegőnél, így azzal kicserélődik. Ez a kicserélődés a jótékony szél, amely lehűti a várost, és kifújja levegőjéből a port és egyéb szennyeződéseket (átszellőzés).
Számítások szerint egy lombköbméter asszimilációs felület 47 liter vizet párologtat el egy vegetációs időszakban. Egy 50 éves fa produktuma 4230 liter, azaz 4,2 m 3 , tehát ennyivel javítja a környező mikro- vagy mezoklímát. (Ez a tény nélkülözhetetlenné teszi Budapestnek a budai hegyeket, Pécsnek a Mecseket, Miskolcnak az Avast.)
Itt kell megemlítenünk az árnyékhatást, mint a fák közismert szolgáltatását.
Védelem a zaj ellen
Különösen a városban vagy a forgalmas utak mellett élő embert semmi sem képes olyan hathatósan védeni a zaj ellen, mint a növényzet. A zaj főleg a mai kor ártalma, amelyhez a szervezet nem szokhatott hozzá. A közlekedés zaja, a hangkeltő eszközök tömeges elterjedése, a gépek lármája, a reklám- és szórakoztatóipar "ordítóversenye" fokozódó támadást jelent az ember ellen.
Műszeres mérések igazolják, hogy a háromszintes növényfal (pázsit, cserjék és fák) jobban véd a zajtól, mint a téglafal. Ennek oka a növény tulajdonságaiban rejlik. A levelek közti légréteg maga is szigetel, a levelek rugalmas ellenállása hangtompító. Ezen felül létezik az elfedő zaj, vagyis a levelek zizegése, amely pihentető hatású zajcsökkentő tényező.
A növényfal zajvédő képessége függ annak szélességétől. A növényfal szélességét általában a zajterheléshez kell igazítani, amely a forgalom függvénye, az alábbi táblázat szerint.
A növényfal szélessége a forgalom függvényében
Forgalomsűrűség
egységjármű/óra A növényfal (erdősáv) szélessége mindkét oldalon, méter
0—800-ig 20
800—2000-ig 30
2000—3000 50
3000 felett 80



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.