kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Haladók és Maradók

Most folyik Budapest és környéke középtávú fejlődését meghatározó koncepció kidolgozása. Véleményünk szerint a tervezetnek markánsabban kellene képviselnie a fenntartható területfejlesztés elveit: a kompaktabb településszerkezetet, a meglévő és közpénzekből igen nagy költséggel kiépíthető infrastruktúra lehető leghatékonyabbüzemeltetését (tömegközlekedés, úthálózat, csatorna, közintézmények stb.).
A Haladók szószólóinak egyik kedvelt mondata volt évekig, hogy a zöldek vissza akarják kergetni az emberiséget a fákra. Legtöbbször olyankor hangzott el ez az elmés megjegyzés, ha a természetközeli vagy a városi zöldterületek védelmében a benzinkutak, a bevásárlómonstrumok, a felparcellázások, illetve a túlzott autósforgalom ellen próbáltak a természetvédők érvelni.
Sokan nem várták meg a harc végét, hanem felpakolták családjukat, és kiköltöztek a zöldbe. A Haladók azonban nem nézhették tétlenül, hogy maradó embertársaik a zöldeknek legyenek kiszolgáltatva. Sebes kerekű autóikon visszalátogattak a városba, nagy tempóban kivágták a fákat, és lebetonozták a megmaradt szabad területeket. Önzetlen iparkodásuk még nem vezetett tökéletes eredményre, de a MOM 126 eltűnt fája, a Széna tér vagy a Nyugati pályaudvar melletti építkezés, a nagyarányú útépítések mind e folyamat veretes állomásainak tekinthetők. Ha ez így megy tovább, a Maradók néhány generációja nyugodt lehet, hogy zöldet már csak akkor lát, ha a lámpa zöldre vált.
Hogy ezt miből gondolom? A készülő, illetve már elfogadott különféle fővárosi és kerületi szabályozási és rehabilitációs tervekből, stratégiai koncepciókból, hatástanulmányokból. Sokféle a kerület, az adottság, némely esetben felfogásbeli különbségek vannak, például azzal kapcsolatban, hogy mely társadalmi rétegeknek készülnek az elképzelések(!), egyben azonban mindegyik munka megegyezik: teljes mértékben hiányzik belőlük a törekvés, hogy a belső városrészekben a levegő minősége, a zajszint, és a zöldfelületek aránya az egészséges életvitelhez elengedhetetlen színvonalat érje el. Ha egy tervismertetés során rákérdezünk a decibelekre, milligrammokra, zöldfelületi mutatókra, akkor a tervezők és a megrendelő önkormányzatok nem kevés gúnnyal, hideg udvariassággal utasítják vissza felvetéseinket, mint dilettáns okvetetlenkedőkét. Szerintük ugyanis ezek a szempontok nem képezik egy rehabilitációs koncepció részét. Ha a befektető érdekeit kell képviselni, akkor bámulatra méltó az a leleményesség, amellyel az előírásokban fellelik a megfelelő passzusokat, de ha a gyerekek, idősek, az ott lakók életminőségét kellene védeni, netán balga módon azt hinnőnk, hogy az Európai Unió városainak színvonalához kellene igyekeznünk közelíteni, akkor tehetetlenül tárják szét karjukat.
Üres a kassza, nincs miből finanszírozni az intézményeket — mondják az önkormányzatok, ezért kénytelenek mindent eladni, amire csak vevő jelentkezik. A vevő pedig kiszedegeti a mazsolát a kalácsból — a kedvező adottságú telkeket, szebb épületeket, zöldterületeket —, kihasználva, hogy jelenleg még semmi sem akadályozza az önkormányzatokat a forgalomképes közösségi vagyon szinte feltétel nélküli elprédálásában. Csak akkor kezdenek majd gondolkodni egy fenntartható önkormányzati gazdálkodáson, a forráselosztás módosításának kikényszerítésén, társfinanszírozáson, az externális költségek (privilégiumok) internalizálásán, ha már nem lesz mit elprivatizálni?
Miközben a városból kimenekültek egyre hangosabban követelik a magas színvonalú infrastruktúrát, amelynek kiépítése és működtetése az agglomerációban százmilliárdokba kerül, senki sem végez számításokat arról, hogy nem érné-e meg az országnak az új infrastruktúránál nagyságrendekkel kisebb összegekért forgalomképtelen vagyonná nyilvánítani a belső kerületek meglevő vagy azzá alakítható potenciális zöldterületeit, értékesebb középületeit, és a jobb életminőséggel bennmaradásra késztetni a gyerekes családokat. Nem kell túl sok számítás annak bebizonyítására, hogy a már kiépült infrastruktúra hatékonyabb működtetése a társadalom, a nemzetgazdaság szempontjából az optimális megoldás.

Beliczay Erzsébet


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.