Nagyon röviden tekintsük végig, hogy miért érdemes egy olyan bonyolult, tőkeigényes rendszert, mint a távfűtés kiépíteni.

A távfűtés lehetővé teszi, az ún. kapcsolt energiatermelés megvalósítását, ami a hő- és villamos energia együttes termelését jelenti és lehetővé teszi, hogy jóval kevesebb tüzelőanyaggal állítsák elő a hőt és villamos energiát, mint ha a két termék külön-külön egy kondenzációs erőműben és egy fűtőműben történne.

A kevesebb primer energiahordozó-felhasználás fajlagosan kisebb károsanyag-kibocsátást jelent, mindamellett a koncentrált, távfűtő berendezések jobb esélyt adnak a füstgáztisztításra, és általában a károsanyag-kibocsátás csökkentésére és semlegesítésére, mint a decentralizált hőellátások, helyi fűtőberendezések esetén.

A távfűtés lehetővé teszi olyan tüzelőanyagok eltüzelését is (magenergia, szén, pakura, fahulladék, szemét stb.), amelyek decentralizált hőellátási módoknál nem, vagy csak kis hatékonysággal, esetleg a társadalom jogos környezetvédelmi elvárásainál rosszabb feltételek mellett lehetséges. Mód van ipari hulladékhő hasznosítására is, csökkentve ezzel a környezet hőszennyezését.

A kapcsoltan termelt villamos energia részben, vagy egészben a termelés környezetében hasznosítható, így csökkennek a szállítási és transzformálási veszteségek.

Fontos ugyanakkor azt a problémát is látni, hogy a távfűtés környezetvédelmi előnyei elsősorban globális értelemben jelentkeznek, míg lokálisan előfordulhat többletterhelés is. Márpedig a létesítési engedélyeket helyben, az adott településen adják ki. A távfűtésre is igaz a mondás: "gondolkodj világméretekben, cselekedj helyben".

Ezen gondolatok után vegyük röviden számba, hogy miképpen áll a hazai távhő a távfűtés potenciális előnyeinek kiaknázásával. A hazai távhő éves hőfelhasználása 1990-ben 83,5 PJ, míg 1997-ben 66,0 PJ volt. A visszaesés a gazdasági recesszióval és az olcsó gáz, drága távhő effektussal, továbbá a mérés-szabályozás, költségérzékenység terjedésével magyarázható. Az összes forgalmazott hőnek kb. 50%-át termelik meg a már említett kapcsolt energiatermelés keretében. Ez arányaiban kedvezőnek tűnik, a valóság azonban több szempontból is sokkal kedvezőtlenebb, mint azt a látszat mutatja. A kapcsolt termelés zömében korszerűtlen, ami egyrészt a technika állásához képest lényegesen alacsonyabb összhatásfokkal, másrészt azzal jellemezhető, hogy sok hőre viszonylag kevés villany termelése jut. Ha a villamosenergia-ipar oldaláról nézzük a kérdést, akkor azt mondhatjuk, hogy a hazai éves áramtermelés kb. egytizedét (4000 GWh) termeljük meg kapcsolt energiatermeléssel, messze elmaradva a gazdaságosan kiaknázható lehetőségeinktől. A hazai távhőrendszerek jelentős részében — köztük olyanokban, amelyeknek hőteljesítménye 100...150 MW — teljesítménydíjas gáz közvetlen eltüzelése történik.

Mit kellene tennünk, melyek a legfontosabb feladatok a hazai távfűtés korszerűsítésében annak érdekében, hogy a távhő megfizethető legyen, versenyképes áron álljon rendelkezésre a fogyasztók részére és érvényesüljenek a környezetvédelmi előnyei?

Mindazon hőforrásokban, ahol nem ipari hulladékhő vagy termálvíz stb. kerül alkalmazásra, hanem pl. földgáz, ott meg kell(ene) valósítani a kapcsolt energiatermelést.

Meg kell valósítani a távhőrendszerek ún. háromszintű fűtésszabályozását — első szint: a hőtermelő műben, második szint: fogyasztói hőközpontban, harmadik szint: a fogyasztói hőleadóknál —, csökkentve ezzel (azonos komfort biztosítása mellett) a tüzelőanyag-felhasználást, ami egyúttal emissziócsökkenést is eredményez.

Meg kell valósítani a fogyasztás szerinti elszámolást, megteremtve ezzel a takarékosság egyéni érdekeltségét.

Ezt a kérdést véleményem szerint még ma sem súlyának megfelelően kezelik. Az 1998-ban elfogadott távhőtörvény öt éves moratóriummal előírja a mérést a fogyasztói hőközpontokban. A szakmát ismerők tudják, hogy a 80-as évek elején ez már kötelező előírás volt Magyarországon. A törvény tehát nem tekinthető túlságosan progresszívnak, hiszen 20 évvel később, 2003-ban fogjuk elérni ugyanazt az állapotot, ami, mint említettem, a 80-as évek első felében már kötelező volt Magyarországon. Másrészt egy 80...120 lakásos, vagy annál is nagyobb épületben egy központi mérés, költségosztók nélkül nem teremti meg automatikusan a kellő egyéni érdekeltséget.

Ha az évtizedek alatt kiépült hazai távfűtést — nem utolsósorban környezetvédelmi előnyei miatt — fenn akarjuk tartani, illetve fejleszteni akarjuk, akkor az eddigiektől lényegesen eltérő, igen progresszív gondolkodásra, cselekvésre van szükség.

Dr. Dezső György

EGA-NOVA Kft.