Amikor ez a Birs utcaiak tudomására jutott, felhördültek: "Vége lesz a nyugalmunknak. A város egyik legszebb és legnagyobb parkját pusztítaná el az út. A környékbeli gyerekek nem tudnak hol játszani, a lakosok nem találnának többé felüdülést. Tiltakozunk az útépítés ellen."

A Hivatal Képviselőjének számukra is volt javaslata: "Szakmailag a legjobb megoldás az lenne, ha a Birs utcát építenénk ki az átmenő forgalom számára. De ha egyesek tiltakoznak, sebaj, vezessük a forgalmat a Cseresznye utca és a Diófa utca felé. Gyorsan építsük meg a hozzájuk csatlakozó utakat, amelyek nem vezetnek sűrűn lakott területen keresztül, így ott tiltakozás sem várható."

Mire a Cseresznye utcaiak és a Diófa utcaiak felocsúdtak volna, az új út már el is készült. A lakók csak ekkor ébredtek tudatára, hogy mi is történt, és rögtön erőteljes tiltakozásba kezdtek: "Eddig nyugalomban éltünk, de amióta ide vezették az óriási forgalmat, nem tudunk aludni, lehetetlen ablakot nyitni, a gyermekeink asztmásak, a házaink repedeznek. Vigyék el tőlünk a forgalmat!"

A Hivatal Képviselője nekik is egy látszólag elfogadható választ adott: "Önöknek teljesen igazuk van. Gondjaikat csak a Birs utca kiépítése oldhatja meg. De addig is amíg ez megtörténik, javasoljuk a Diófa utca kiszélesítését. A széles úton gyorsabban haladnak végig a járművek, nem lesznek dugók."

Diófa Utcaiakat azonban ez az érvelés korántsem nyugtatta meg: "Ha kiszélesítik a Diófa utcát, még nagyobb lesz a forgalom, növekszik a légszennyezés, a házainkhoz közelebb dübörögnek majd a járművek. Tiltakozunk az útépítés ellen! Építsék ki a Birs utcát! Ott menjen az átmenő forgalom!"

Cseresznye utcaiak azonban a Diófa utcaiakkal is csak részben értettek egyet: "Amióta megépítették a Diófa utcához vezető utakat, se éjjelünk se nappalunk. Építsék ki a Birs utcát, szélesítsék ki a Diófa utcát, és tiltsák meg nálunk az átmenő forgalmat!

A Hivatal Képviselője egy újabb ötlettel állt elő: "A Birs utcát természetesen ki kell építeni. Hosszú távú megoldást azonban csak az adhat, ha az Egres utcát alkalmassá tesszük az átmenő forgalom számára."

Amikor az Egres Utcaiak ezt megtudták, akkor ők háborodtak fel: "Ha kiépítik az utat az átmenő forgalom számára az Egres utcában, akkor a csodálatos Tulipán völgyben fekvő lakásaink elértéktelenednek, megszűnik a nyugalmunk, tönkremegy az egészségünk. Az Alma Utcaiak, a Cseresznye Utcaiak és a Diófa Utcaiak már megszokhatták a nagy forgalmat. Maradjon minden úgy, ahogy van."

Több utcában egyes lakók már így kezdtek gondolkozni: "Ebben a városban már nem lehet élni. Költözzünk ki a város környékére! Igaz, a munkahelyünk a városban marad, de sebaj, majd mindennap bejárunk autóval."

Közben a Külföldi Beruházónak is megtetszett a környék. A városba vezető autópálya mentén fekvő terület kiválónak tűnt céljai megvalósítására: "Nagy forgalom megy itt már a város felé, az Alma utca, a Birs utca, a Cseresznye utca, a Diófa utca és az Egres utca irányába. Ide kell építeni az óriás-bevásárlóközpontot. Sokan megállnak majd nálunk. A városból is sokan jönnek majd hozzánk vásárolni."

Egy dolog azonban kissé aggasztotta a Külföldi Beruházót: "Elbírja-e az úthálózat a megnövekedett forgalmat?"

A Helyi Hivatal Képviselője azonban megnyugtatta: "Ez könnyen megoldható. Az utak kiszélesíthetők, új utakat is lehet építeni. Ráadásul mindez nem terheli Önöket, hiszen az utak a magyar adófizetők pénzéből épülnek."

Külföldi Beruházó örömmel fogadta az ajánlatot: "Nagyszerű! Ez az igazi vállalkozásbarát piacgazdaság!"

Közben egyre több lakó költözött ki a városkörnyékre, és járt be naponta autóval a városba. A városszéli bevásárlóközpontok pedig szépen gyarapodtak.

A legtöbben azonban nem tudtak és nem is akartak elköltözni. Azon gondolkoztak, hogyan oldhatnák meg a helyzetet. Ekkor jelentkeztek náluk az egyik ismert környezetvédő szervezet munkatársai, és a következőket mondták: "Látjuk, hogy elviselhetetlen állapotok alakultak ki ezeken a sűrűn lakott területeken. Mi lenne, ha az Alma utcai, Birs utcai, a Cseresznye utcai, a Diófa utcai és Egres utcai lakók mind összefognának? Talán közösen találnának valamilyen megoldást."

Így találkoztak az öt párhuzamos utca lakói. Némi vita után meg is állapodtak a közös célokról:

· A nehéz tehergépjárműveket ki kell tiltani mind az öt utcából. Igaz, hogy a várost elkerülő út néhány kilométerrel hosszabb, de ez nem jelentene komolyabb többletköltséget a fuvarozóknak.

· Jelentős mértékben fejleszteni kell az tömegközlekedést, különösen az elővárosi vasutakat, hogy minél kevesebben jöjjenek autóval a városba.