kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Az év végére 1,38 millió négyzetméter "plaza" lesz Budapest környezetében

Nem gondolja, hogy túl korán és nagy számban épülnek a bevásárlócentrumok?
Demján Sándor:
Majd ha túl sok plaza lesz, akkor azok tönkremennek, de senki ne akarja íróasztal mögül eldönteni, hogy mire van igény és mire nincs. A piacgazdaság a versenyről szól. A jövő ezeké a központoké. Szerintem a szülőknek is megnyugtató, ha tudják, hogy gyermekük egy korszerű, tiszta és biztonságos helyen tölti a szabadidejét. A fiatalok eljönnek, és jól érzik magukat. Úgy gondolom, hogy az aluljárókkal, lerobbant terekkel összevetve, itt sokkal jobb körülmények várják őket. Ezek az épületek igenis találkozóhelyek, ahol senkit nem kényszerít egyetlen vállalkozó sem vásárlásra. A kultúráról meg csak annyit, hogy itt mennek a legjobban a könyvesboltok, a mozik. ... Én is jobban szeretem a természetes dolgokat, ezért az új épületeknél ezt is figyelembe vettük.
(Napi Magyarország, 2000. 01. 31.)
A fenti párbeszéd kisebb eltérésekkel már többször megjelent különböző lapokban. Nem is baj, hiszen ez a néhány sor egyszerre több gondolatot is felébreszt, amelyekre viszont megnyugtató választ csak hosszú évek alatt remélhetünk. Addig is, hallgatva az idők szavára, találgatásokba bocsátkozunk.
Kinek baj, ha tönkremegy a plazák (becslések szerint) mintegy 20%-a?
· Baj az ott élőknek, egyrészt azért, mert a lerobbant épületbe kétes alakok költözhetnek, vagy üresen csúfoskodik. Másrészt azért, mert az építmény esetleg egy park, játszótér, sportpálya helyét foglalja el.
· Baj azoknak a kereskedőknek, akik megtakarított pénzüket (esetleg bankkölcsönt) egy üzlethelyiség megvásárlásába, kiépítésébe fektették, és most belebuknak. Baj továbbá a kereskedő családjának, anyósának, három pici gyerekének, szép hitvesének és azoknak az alkalmazottaknak, akik ily módon szintén az utcára kerülnek.
· Baj azoknak a hitelhez folyamodó vállalkozóknak, magánszemélyeknek, akik ma Magyarországon a nagy kockázatra hivatkozással csak irdatlan magas kölcsönfeltételekkel tudnak pénzhez jutni.
· Baj az egész adófizető társadalomnak, mert a nem ritkán bankkölcsönökből épült objektumok csődje a bankot is magával rántja, akkor pedig, mint tudjuk, minden magyar állampolgár a kasszához kéretik, konszolidálás végett.
"Nem íróasztal mellől kell eldönteni az igényeket ..."
Szerintünk sem, hanem a meglévő kereskedelemi hálózatra, a környezeti állapotra, a közlekedésre és az adott helyszín, a vonzáskör függvényében még számos egyéb szempontra kiterjedő hatásvizsgálatokkal. Azok eredményeit, valamint az ott élők véleményét összegezve, a településrész fenntartható fejlődését messzemenőkig szem előtt tartó feltételek alapján lehet meghatározni, hogy hova, mekkora, milyen jellegű bevásárlóközpont építhető. Azt pedig ezután már valóban a piac dönti el, hogy érdemes-e így is megépíteni, vagy a pénzt inkább a közműhálózat, például a távhő-rendszer korszerűsítésébe, épület-felújításba, sportlétesítményekbe, szállodaépítésbe vagy luxus-lakások létrehozásába fektetik inkább.
"A piacgazdaság a versenyről szól."
A bevásárlóközpontok szaporodását nem a piaci verseny teszi lehetővé, hanem éppen annak hiánya. Miféle verseny az, ahol az egyik résztvevő akadálytalanul át tudja hárítani költségeinek nagy részét az egész társadalomra, miközben mások azt nem tehetik meg? Már számos alkalommal leírtuk, hogy a bevásárlóközpontok visszaélve erőfölényükkel a társadalomra áthárítják az alábbi költségeket illetve, pénzben nem kifejezhető hátrányokat: a megnövekedett környezetszennyezés, forgalmi dugók, útfenntartási munkák stb. költségeit, bevásárlóközpontok környékén a lakóingatlanok értékcsökkenését, a közbiztonság romlását, a munkahelyek számának csökkenését, a város belső területeinek a vásárlóerő elszívása miatti lepusztulását, az autóval nem rendelkezők, mozgáskorlátozottak ellátásának nehézségeit stb.
Semmiképpen sem szabad egy város fejlesztését csak a piacra bízni. Megengedhetetlen, hogy csak azért, mert valaki sok pénz felett rendelkezik (gyakran nem is a sajátjával, hanem a több ezer kilométerre élő befektetőével), eldönthesse, miként alakuljon egy terület arculata, hol számoljanak fel egy közparkot, hol szűnjenek meg kisboltok stb.
"A jövő ezeké a központoké ..."
Van, ahol igen. De Amerikában a bevásárlóközpontok környékén általában lerobbant lakótelepek, a bevándorlók, a szegények negyedei találhatók, ahogy azt az újságok fényképes tudósításaiból (nem hazai lapokról van szó) gyakran láthatjuk.
Mi nyugtatja meg a szülőket?
Ha a gyerekeik a következő módon töltik a szabadidőt (nem kívánt törlendő):
· A plazákban mászkálnak.
· A sportpályán, az uszodában vannak.
· Az iskola (ifjúsági ház, művelődési ház) szakköreiben, önképzőkörökben foglalkoznak velük.
· Az örvendetesen szaporodó teaházak egyikében beszélgetnek.
· Art kino-ban művészfilmeket néznek.
· Kirándulnak, kerékpároznak a zöldben.
· A könyvtárakat, olvasótermeket bújják.
· Otthon vagy a barátjuknál barkácsolnak, számítógépeznek, zenét csinálnak vagy hallgatnak.
· Szobájukban a felvételire készülnek.
· Vitadélutánokon próbálják megváltani a világot.
"Az aluljárókkal, lerobbant terekkel összevetve itt sokkal jobb körülmények várják őket. "
Vagy én öllek meg téged, vagy te ölsz meg engem?
Harmadik változat nem létezik? A nagy EU-s készülődésben nem érünk rá a hétköznapok környezetével törődni? Hol vannak az önkormányzatok? Nem kellene a tereket a városban rendbetenni? Netán az utcák, az épületek állapotának tisztaságát, karbantartását számonkérni? Megfelelő sűrűséggel igényes pihenő- és találkahelyeket létrehozni? Helyet találni a mintegy harmincezer hajléktalannak Budapesten? Nem lehetne-e a klubokat nem elvenni, hanem felújítani, az iskolákat délután nem bezárni, hanem a szakkörvezetőket megfizetni? A könyvtárakat hét végén is nyitva tartani? Tisztességes állapotú közösségi helyiségeket, félprivát területeket, sportklubokat a fiatalok rendelkezésére bocsátani? Idejében megtanítani a gyerekeket a szabadidő kreatív, kulturált eltöltésére?
Kiszámították-e már, hogy mibe kerül mindannyiunknak a drogozás, italozás, iskolából kimaradás, unalomból randalírozás?
Van-e adat arról, hogy mennyit költenek (jobbik esetben az apuci pénzéből) a fiatalok mozira, kólára, játékautomatára a plazákban? Nem lehetne-e ezt épeszűbb dolgokra fordítani?
Miért jó a városnak, ha területének fél százalékán (a bevásárlóközpontokban) esetleg jobb körülmények vannak a vásárlás ideje alatt, viszont a város fennmaradó 99,5 százalékán romlanak a körülmények. Budapest környezetében mintegy 250—300 milliárd forintot fektettek be a bevásárlóközpontokba alig öt év alatt. Ezzel szemben a főváros a zöldterületeinek rendbentartására évi 300 milliót, a kerületek pár tíz milliót költenek, és a lakóházak felújítására néhány milliárd jut évente.
"Én is jobban szeretem a természetes dolgokat, ezért az új épületeknél ezt is figyelembe vettük."
A Nyugati pályaudvar mögötti területet néhány évtizede még zöldterületté tervezték átalakítani. Ehhez képest a West End 170 000 (azaz egyszázhetvenezer) négyzetméter beépített kereskedelmi és szórakoztató területe mellett 8500 (azaz nyolcezerötszáz) négyzetméter zöldterületet alakítottak ki a parkolók között, az emeleten, szép kilátással a vasúti sínekre és a szocialista nehézipar fénykorát idéző hátsó plaza-homlokzatokra. Azt pedig már csak igen halkan jegyzem meg, hogy az átalakított Ferdinánd hídra elfelejtettek kerékpársávot építeni.

Beliczay Erzsébet


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.