kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Környezeti konfliktusok és a helyi társadalom

A fenti címmel tartottak tudományos konferenciát Pécsett március elején. A tanácskozást a társadalomtudományok művelői rendezték — szociológusok, jogászok, közgazdászok —, elsősorban az Eötvös Lóránd Tudományegyetem és a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem oktatói. A tanácskozás nyersanyagát nagyrészt a Levegő Munkacsoportnál előfordult ügyek képezték. Az egyik előadó a Környezeti Management és Jog Egyesület (EMLA) igazgatója, dr. Fülöp Sándor volt.
A tanácskozásból néhány, közérdeklődésre számot tartó témát emelek ki.
A konfliktus szereplői
A befektető — önkormányzat — lakosság szereplőhármasból az első a meghatározó. A pénzzel rendelkező beruházó a kezdeményező világos, egyértelmű érdekeltségével. Nem csupán a pénz nyújt számára előnyt, hanem az olcsó munkaerő, az adókedvezmények és a környezeti korlátok majdnem teljes hiánya, amit tőlünk nyugatra már nem élvezhet.
Az önkormányzat tudathasadásos szervezet, amely egyszerre tölti be az ingatlanügynökség és a hatóság szerepét. Az üzletelő hivatal olyan, mintha egy futballbíró maga is beállna játszani az egyik csapatba. Az építési folyamatot szabályozni hivatott önkormányzat a rugalmas és a beruházó pénzéből célszerűen átalakított szabályozási terv eszközével maga alakítja önmaga számára a játékszabályokat. Az önkormányzat érdekeltsége az, hogy területeinek eladásából próbálja előteremteni mindennapi eledelét. (Esetenként ebből a tisztviselők zsebébe is csurran némi, nem munkával szerzett mellékjövedelem.) Miután a zöldfelületek számukra gyakran nem minősülnek értéknek, azokat előszeretettel árusítják.
A harmadik szereplő a lakosság, szinte esélytelen elszenvedője a konfliktusoknak, mert
— általában a döntések után értesül a környezetet fenyegető tervről;
— az anyagi érdekekkel szemben csupán észérveik vannak;
— zsigerből nem lehet igazuk, mert a tisztviselők nem közszolgák, hanem vezénylő tábornokok.
A lakosság pozícióit tovább rontja, hogy az emberek megoszthatók, egymás ellen hangolhatók. Többnyire csak szűk környezetük alakulása érdekli őket; ha ügyük lecsengett, passzivitásba vonulnak.
A konfliktus jellege
A törvények és a civilizált közmorál által megkívánt együttműködés kötelme teljesen hiányzik. A környezetvédelemben a "Ki kit győz le?" reflexei működnek. A szakmai viták rendszeresen személyes pocskondiázásba fulladnak, így lassan olyan alacsony szintre süllyednek, mint a Parlament. Visszajutottunk oda, amikor felkészült szakembereknek állásukkal kellett fizetniük a környezet- vagy természetvédelem érdekében tett megnyilvánulásukért.
Ezek a jelenségek már kikezdik a demokratizmus alapjait, mert az önálló emberi lényeket alattvalókká degradálják. Bő múltja van ennek hazánkban. A politikusok, valamint a tisztviselői kar zsigereikben hordják küldetéstudatukat és csalhatatlanságukat.
Az emisszionáriusok földjén
A környezetvédelmi hatóságok tisztviselőit neveztem el emisszionáriusoknak, mert ők osztják áldásaikat a különböző beruházások terveire. A konferencián tapasztalatokat ismertettek arról, hogy a területi felügyelőségek által megvont engedélyeket a másodfok rendre megadja. Ebben szerepet játszhat, hogy a felügyelőségek műszerekkel is dolgoznak, a Főfelügyelőség pedig csak paragrafusokkal, azaz a másodfok nem tapasztalatokkal dolgozik, hanem az általa elképzelt valóságot rendeli alá a jogszabályoknak. Így a rendszer nagynyílású szitaként engedi át a környezetre ártalmas beruházásokat is. Így jártak el a Szentendrei szigeten keresztül építendő M0-s híd esetében is.
Az emisszionáriusok részére benyújtott engedélykérelmek előállítóinak kulcsfegyvere a határérték. Amikor megterveznek egy létesítményt és annak környezeti hatásait, egyetlen ellenfelük a papír, amin dolgoznak. E téren a jóslatoknak széles tere kínálkozik. Egyetlen vörös fonal van, amit nem szabad — papíron — túllépni: ez az egészségügyi határérték. A valóságban majd túllépik, de ez már csak az ott lélegzőket érdekli.Vannak olyan határértékek is, amelyek legfeljebb a lakosság nyugtatgatására jók. Például a gépjárművekből származó szilárd részecskéké (szálló por), amiről az Egészségügyi Világszervezet megállapította, hogy nincs olyan kis koncentrációjuk, amely biztosan nem ártalmas az egészségre.
Az immisszionáriusok (az ÁNTSZ munkatársai) nem mindig lépnek fel kellő határozottsággal a beruházásokkal szemben. A transzmisszionáriusokkal (meteorológusok) pedig a kutya sem törődik. Így fordulhat elő, hogy a széljárásról mindenki azt ír, amit akar. (Például a Széna téren megfordították — persze papíron — az uralkodó széljárást.)
Kiagyalt ellentétpár
A szociológusok felvetették, hogy sokan szembeállítják a modernizációt a környezetvédelemmel. Nehéz eldönteni, hogy e szóhasználatban fogalomzavar vagy szándékos ferdítés a meghatározó. Elegendő ugyanis az öncélú modernizáció fogalmát felcserélni a fenntartható fejlődéssel, és ekkor a környezetvédelem már megszűnik ellentétnek lenni. Be kell azonban vallanunk, hogy ezen a téren a hazai környezetvédő szervezetek sem állnak a helyzet magaslatán, mivel szinte csak a Levegő Munkacsoport mutat rá rendszeresen, hogy a zöld mozgalmak a gazdasági szerkezetátalakítást, az innovációt ösztönzik, és így valójában a modernizáció egyik motorját képezik.
A szándékos lejáratásokból bőven kijut a környezetvédőknek, akiket "tudatlan hangoskodók"-nak neveznek, miközben egyre sűrűbben kell szembenézniük megalapozott érveikkel.
Várostervezés és környezetvédelem
E témakörben módunkban állott rámutatni, hogy a forgalomnövekedés miként értékteleníti el a valamikor nagyobb presztízsértékű utcai lakásokat azáltal, hogy a lakók életvitelüket zárt nyílászárók mellett kell hogy folytassák — a zaj- és légszennyezés miatt.
A konferencián még sok fontos kérdés felmerült, így az agyonhallgatott externáliák kérdése, valamint az, hogy a környezetvédő szervezetek rendkívül szűkös anyagi háttérrel dogoznak.
Összességében jó volt tapasztalni, hogy a társadalomtudományok művelői egyre nagyobb figyelmet fordítanak a környezet védelmével kapcsolatos társadalmi mozgásokra.

Radó Dezső dr.


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.