A jogi szakmán belül eléggé eltérő nézőpontja van a gyakorló ügyvédnek és az elméleti szakembereknek, egyetemi oktatóknak. A jogi szakma pedig, mint egész, megint csak sajátos szemléletet képvisel más társadalomtudományokhoz, mondjuk a szociológiához képest. Ennek előrebocsátásával talán nem meglepő, hogy a magam részéről azokat a környezeti konfliktusokat, amelyek irodánk 6 éves működése során elénk kerültek, alapjában véve két fő csoportba osztom: nyert ügyek és nem nyert ügyek...

Mégis, e látszólag földhözragadt csoportosítás bizonyos törvényszerűségekre mutat rá. A nyert vagy nyerhető ügyek mögött általában egyértelmű környezeti konfliktus van, míg a reménytelen ügyek esetén azt látjuk, hogy a helyi vagy szélesebb körű társadalom fél szívvel viszonyul az adott környezeti konfliktushoz.

a.) Tisztán beruházási érdek kerül szembe környezeti érdekekkel

Az ide sorolt ügyekben a beruházó, tulajdonos stb. nem akar mást, mint kiszolgálni egy gazdasági igényt, nyereségre szert tenni úgy, hogy eközben nem fordít kellő figyelmet arra, hogy ezzel másoknak kárt okoz.

Csepregi popszegecsgyár és galvánüzem

A popszegecsgyár túl közel épült a lakóépületekhez, ezzel nemcsak a lakók nyugalmát zavarja, de meghiúsította az ott tervezett idegenforgalmi szolgáltatások kialakítását is. Bár a legközelebbi házakat mindössze néhány méter választja el a termelő üzemtől, a cég vonakodik megoldani a zajszigetelést, inkább fejlesztené a beruházását, és az egyik szomszédos telken vegyi üzemet kíván létrehozni.

A lakók egyrészről kártérítési pert indítottak az üzem ellen, amelyben a szakértő elismerte, hogy a zajos üzem és a tervezett vegyi üzem jelentős értékcsökkenést eredményez az ingatlanaikban. A lakók ezen kívül részt vesznek a településrendezési, környezetvédelmi engedélyezési és építési engedélyezési eljárásokban. Mindezidáig legalábbis sikeresen késleltették a galvánüzem létrehozását, illetőleg részvételük biztosítékul szolgál arra, hogy a galvánüzem környezeti hatásait a lehető legalaposabban megvizsgálják, és az elérhető legjobb biztonsági berendezéseket alkalmazzák.

— Solymári téglagyár*

A téglagyár egyik korábbi tulajdonosa évekig, rendszeresen visszatérően bűzzel árasztotta el a solymári kis völgyet. A bűz hibás technológia alkalmazása miatt keletkezett, nem megfelelő adalékanyagok (fűrészpor, papíriszap, polisztirol) használata miatt.

A község lakói birtokháborítási pert indítottak, amelyet megnyertek. A bíróságok úgy foglaltak állást, hogy a rendszeresen visszatérő, zavaró bűz attól függetlenül birtokháborító, hogy a vállalat bizonyíthatóan egyetlen államigazgatási, környezetvédelmi jogszabályt nem sértett meg.

— Óbudai Buszesz-ügy*

A kilencvenes évek elején Magyarországon hirtelen megnövekedett az igény a pille-palackos italokra. A régi óbudai üdítőital gyárban is megnőtt a forgalom, az éjjel-nappal dolgozó kamionjainak pedig szűk lett a hely, a közelben levő lakótelep szűk utcáin forgolódtak, parkoltak.

A lakótelepen lakó fiatal környezetvédők környezetvédelmi államigazgatási eljárásokat kezdeményeztek a zajterhelés megnövekedése miatt, illetőleg egyéb, ún. jogon kívüli legális eszközöket vettek igénybe (demonstrációk szervezése, sajtókampány, önkormányzat meggyőzése). Fáradozásuk eredményeképpen a palackozóüzem tulajdonosa új kaput nyittatott a telephelyén a lakóteleppel ellentétes oldalon és különböző szervezési megoldásokkal elérte, hogy a lakók éjszakai nyugalmát zavaró zaj megszűnjön.

b.) Környezetvédelmi beruházások kerülnek szembe a környezetvédelemmel

Sajátos paradoxona a környezetvédelemnek, hogy éppen a kényszerítő erejű környezetvédelmi problémák (hulladék-, szennyvízkezelés stb.) megoldása közben keletkeznek a legnagyobb környezeti konfliktusok.

— Garéi veszélyeshulladék-égető

A Budapesti Vegyi Művek és néhány más cég felhalmozott veszélyes hulladéka kezelésére egy közös vállalkozás korszerű veszélyeshulladék-égető létesítését tervezte a helyszínen. A terv károsan befolyásolta volna a környező mezőgazdasági és szolgáltató tevékenységek piaci helyzetét, elsősorban Villány, Siklós és Harkány lakosságának érdekei sérültek volna.

A veszélyeztetett önkormányzatok és lakosság széles koalíciót alkotva mind a környezetvédelmi engedélyezési, mind pedig az építési engedélyezési eljárásban részt vettek és sikerült megakadályozniuk az engedélyek kiadását. Emellett a beruházást ellenzők politikailag is aktívak voltak, és a jogi eljárással párhuzamosan azt is sikerült elérniük, hogy a kormányzat alternatív terveket dolgoztatott ki a szabálytalan garéi veszélyeshulladék-lerakat felszámolására.

— Monok, akkumulátorbontó*

Ugyancsak egy történelmi borvidék, a tokaji borvidék termelőinek az érdekeit sértette volna súlyosan a közvetlen közelükbe tervezett akkumulátorbontó, elsősorban a levegőszennyezés, de a talaj, illetőleg talajvízszennyezés, továbbá a piac káros reagálása miatt.

A termelők szövetsége részt vett a környezeti hatásvizsgálati eljárásban és a káros társadalmi-gazdasági hatásokra hivatkozással sikerült megakadályoznia az engedély kiadását.

— Zirc, lakktalanító üzem

A tervezett üzem fémalkatrészekről 850 Celsius fokon éget le festékmaradványokat, amelyek többsége nehézfémeket is tartalmaz, ezek pedig rendszerint a füstgázban távoznak. A beruházó festékleégető üzemében mintegy 40%-os megtakarítást ért el az eredeti német licenszben még szereplő légtisztító berendezések egy részének elhagyásával.

A karsztos, különösen érzékeny területen élő lakosság a helyi múzeum természettudós szakembereivel együtt részt vett az építési engedélyezési eljárásban, azonban az engedély kiadását nem sikerült megakadályozniuk. Az ügyben eljárt építési hatóságok és a bíróságok egyöntetűen elfogadták a beruházó azon álláspontját, miszerint nem veszélyes hulladék égetésével állunk szemben, hanem ?különleges kezelést igénylő anyagok hőkezelésével".

— Törökbálint, veszélyeshulladék-áttöltő állomás*

A Biofilter környezetvédelmi vállalkozása fáradt sütőolaj összegyűjtésével és feldolgozásával foglalkozik. Törökbálinti telephelyén a fővárosból összegyűjtött hulladék átrakását végezte. A környékbeli lakókat zavarta a fokozott tehergépjármű-forgalom és a veszélyes hulladéknak minősülő anyag jelenléte, az esetleges begyulladásból, elszivárgásból adódó balesetekkel járó kockázat.

A lakosok és környezetvédelmi szervezetük önkormányzati választásokon azt a polgármester-jelöltet támogatták, aki vállalta, hogy a Biofilter és néhány más hasonló jellegű vállalkozás telephelyét felszámolja. A megválasztott polgármester állta a szavát, és a területre vonatkozó már meglévő rendezési terv pontosításával, következetes érvényesítésével határozott lépéseket tett a telephelyek felszámolása érdekében.

A zaj, a bűz, a veszélyek, az ingatlanok értékcsökkenése mindenkit zavarnak, függetlenül attól, hogy a környezet mint olyan, érték-e számára. Többnyire nem az, 6 év alatt csattanós példákat találtunk erre. Láttunk hatósági embereket a környezetszennyezés áldozatának pozíciójában elkeseredetten küzdeni, majd, miután visszaültek eredeti székükbe, maguk is a környezet iránt érzéketlen döntéseket hoztak. Láttunk olyan egyességeket környezetszennyezőkkel, melyek bebizonyították, hogy a tiltakozókat csak személyes káraik megtéríttetése érdekelte. Ellenpélda is akad persze, a Buszesz-ügy, ahol éppen a környezetvédelmi üggyel csak a ?jó balhé" miatt foglalkozó helyi biciklis fiúk később környezetvédelmi egyesületet alakítottak, ami még évekkel később is aktív volt, és nem csak helyi kérdésekkel foglalkozott.

Az önkormányzat mint helyi érdekképviselet viszont már többnyire nem áll ilyen egyértelműen a közvetlen környezetükért, egészségükért, ingatlanuk értékéért stb. aggódó lakosok mellett. Nekik más szempontjaik is vannak: a vállalkozással járó adók, munkahelyek, egyéb előnyök (járulékos infrastruktúra, személyes motivációk, például szakmai kirándulás a képviselőknek). Ha a vállalkozók helyiek (Csepreg, Zirc), akkor további informális előnyöket élvezhetnek (pl. a csepregi vállalkozó a helyi futballklub tulajdonosa, a zirci vállalkozó édesapja köztiszteletben álló helyi környezetvédő és lokálpatrióta), ?ismernek mindenkit".

Két szembenálló társadalmi tényezőt látunk, azonban azokban az ügyekben, ahol a környezeti konfliktus annyira egyértelmű, mint az imént felsorolt példákban, a lakossági oldalnak jó esélye van arra, hogy túlsúlyossá váljon. A tömeghatás, a helyi lakosság elemi erejű felháborodása, igen nagy aktivitása (sok kis kapcsolat, folyamatos nyomásgyakorlás) és a jogsérelem többnyire nyilvánvaló és durva volta az esetek többségében elegendő arra, hogy meggyőzze az önkormányzatot is.

Két helyen, Törökbálinton és Garé szomszédságában, Szalántán a környezeti problémával küzdő lakosság egyszerűen elfoglalta az önkormányzatot, ?saját" polgármestert választott, és azután rendkívül széles társadalmi-politikai támogatást szerzett. Mindkét helyen nyert is a lakosság ügye.

Monokon a speciális (bortermelő) lakosság gazdasági háttere volt annyira erős, hogy ez egy pillanatig sem tette kétségessé a győzelmet. Solymáron és Óbudán a vállalkozói pozíció — az egyik helyen tulajdonoscsere, a másikon pedig belső okok miatt — gyenge volt, az önkormányzat pedig viszonylag semleges pozíciót foglalt el, úgyhogy itt is győztek a lakossági erők.

A környezeti konfliktusok országútját jogi mérföldkövek szegélyezik. Először a területhasználat kérdése merül fel, amit az önkormányzat, nem mint hatóság, hanem mint helyi jogalkotó szerv dönt el. Ezután a környezethasználat/környezetter helés kérdéseit vizsgálja a környezetvédelmi felügyelőség, végül pedig az építési/technikai típusú engedélyek jönnek sorra. Az elsőként említett jogintézmény az alkotmányjogba, a másik kettő pedig az államigazgatási jogba tartozik. A jogági hovatartozás meghatározza a résztvevők körét és jogosítványaikat, a követendő eljárást és természetesen a rendelkezésre álló jogorvoslati jogokat is. A polgári jog a harmadik szóbajöhető jogág, ami viszont a konfliktusfolyamat elején (a fenyegető kárveszélytől való eltiltás iránti per) és végén is alkalmazható (a beállott károk megtérítésének követelése).

Minden említett jogintézményben jelentős jogosultságokkal rendelkezik a környezetszennyezéssel, környezetveszélyeztetéssel érintett lakosság is. Ugyanakkor a részvételi lehetőség sehol sem jelent egyúttal vétójogot, az érdemi beleszólási lehetőségért is keményen meg kell küzdeni. A közösségi részvétel rendkívül fiatal jogintézmény-elem, ezzel kapcsolatban sehol sem olyan egyértelmű a jogi helyzet, hogy ne lehessen még azt is megkérdőjelezni, hogy az adott ügyben az adott lakossági csoportoknak egyáltalán van-e részvételi joga. A beruházók, néha pedig a hatóságok valóban gyakran meg is kérdőjelezik még ezt a látszólag egyértelmű, alapvető jogosultságot is.

Ha a lakosságnak nincs elég erős beleszólása az ügyek eldöntésébe, akkor nem marad más hátra, reménykedniük kell a bölcs hatóság és a belátó bíróság döntéseiben, amelyek a körültekintő környezetvédelmi jogszabályokon alapulnak. Csakhogy a hatóságok és a bíróságok környezettudatossága nemlétező fogalom, a jogalkotó pedig sokszor maga sem gondolja igazán komolyan a környezetvédelmi előírásait. (Egyesek szerint mind a parlamentnek, mind pedig a kormánynak hamiskás fény szokott csillogni a szemében, amikor környezetvédelmi jogszabályokat fogadnak el.) A környezetvédelmi jogszabályok

— szakmailag nem eléggé megalapozottak (nem összpontosítanak kellőképpen a legfontosabb környezetvédelmi problémákra, illetőleg nem találják meg a legmegfelelőbb előírásokat azok rendezésére),

— nem gondoskodnak a saját végrehajtásuk pénzügyi, intézményi és eljárási feltételeiről, és szoros összefüggésben az első két hiányossággal

— homályosak, ellentmondásosak.

Így azután a jogalkalmazóknak maradnak a régi, jól bevált jogalkalmazói reflexek: legtöbbször oda döntenek ahová az erővonalak mutatnak, mert így vélik kielégíteni társadalmi konfliktusfeloldó funkciójukat. Ha a környezetvédelem (helyi környezetvédelem) sikeresen állította maga mellé a (helyi) társadalmi erőket, akkor pernyertességre számíthat, ha nem, akkor jobb, ha nem is indítja meg a jogi eljárást. Ez utóbbi esetre találunk bőven példát a következőkben.

A korábban felsorolt környezeti károk itt is hiánytalanul jelen vannak, a kép azonban kiegészül azzal, hogy a beruházás mellett is jelentős lakossági érdekek, szimpátia jelenik meg.

Közúti közlekedési beruházások

Néhány száz év múlva az autó-korszakot az emberiség egyik legirracionálisabb korszakaként fogják emlegetni (ha és ugyan). ?Az ember státuskereső lény" (Ranschburg Jenő), az autó varázsa nyilván valahol ebben keresendő, kissé jóindulatúan megfogalmazva az autó az önkifejezés eszköze, a macho megnyilvánulása (egyre inkább úgy látszik, női macho is van). Az autó legfőbb ellensége viszont a többi autó (az előbbiekből ez nyilván következik is), a legkézenfekvőbb megoldásnak tehát a tülekedés elkerülése végett a jó autóutak építése, bővítése, kiterjesztése látszik. Több évtizede tudjuk, tapasztaljuk persze, hogy az új utak csak még több forgalmat gerjesztenek, a zsúfoltság pedig így is egyre nő, de ez olyan tapasztalat, aminek a józan ész ellentmond, tehát okos ember nem veszi tudomásul.

a.) Útépítések

Az autóút, autópálya nagyságrenddel nagyobb energiabefektetéssel juttat el egységnyi árucikket a célállomásra, mint a vasút, zajt és levegőszennyezést (helyi és globális hatásokkal) okoz, a természeti élőhelyekre pedig általában tragikus hatással van (kettévágja a populációkat, melyek közül egyesek így a túléléshez szükséges minimális létszám alá kerülnek).

Irodánk eljárt az M7-es autópálya-autóút* meghosszabbítása (egy erdőn át), az M0-s autóút Káposztásmegyeri szakasza* (egy rendkívül ritka növényfaj által lakott természetvédelmi területen át, előtte pedig az emeletes házaktól 150—200 méternyire, a 4. emelet szintjén), az M0-s Szentendrei szigeten átívelő szakasza* (Budapest ivóvízbázisán át), az M0-s Üröm és Piliscsaba területén átmenő szakasza* (irány Budapest zöld tüdeje), az M0-ás csömöri-árpádföldi szakasza* (50—100 méterre a kertes házaktól) ügyeiben.

Nagypolitika, nagy pénz. A közvetlenül érintett helyi lakosság tiltakozik, de nem mindig bír szélesebb körű társadalmi támogatással, pl. a sajtójuk többnyire kifejezetten rossz.

A jogi kezelés szinte reménytelen. A természetvédelmi hatóság(!) engedélyezte a káposztásmegyeri homoktövis terület megsemmisítését, a környezetvédelmi felügyelet és a vízügyi igazgatóság végül megtört a szentendrei vízbázis ügyében, a földművelésügyi tárca és az erdőfelügyelet tartja magát az M7-es ügyében, de a bíróság már rendreutasította őket, Üröm és Piliscsaba kis önkormányzatai védekeznek, de az infrastrukturális minisztérium és a beruházó kvázi hatóságként lehengerli őket az Építési Törvény 9. § (10) bekezdésével, ami szerint a helyi rendezési tervek meg kell hogy feleljenek a regionális és országos terveknek. A szombathelyi elkerülő út ügyében nem is volt komoly ellenállás.

Csodák vannak, de hiába. A Fővárosi Bíróság a környezetvédelmi határértékeknek a beruházó által is elismert várható túllépésére tekintettel leállíttatta a káposztásmegyeri szakasz építését, a közlekedési miniszter pedig egy hónap múlva ünnepélyes keretek között adta át az utat a forgalomnak. Ebben az ügyben tömeges polgári perek várhatók.

b.) Benzinkutak, autószalonok

Ezek a létesítmények is a motorizációhoz kapcsolódnak, megnövekedett forgalmat, zajt, bűzt, ingatlan-értékcsökkenést jelentenek. Esetükben ugyanaz az érdekstruktúra található, mint az előző pontban leírtak, de a beruházói oldal kisebb, szétdaraboltabb (viszont ügyesebb és gyorsabb). Irodánk tehetetlen tanúja volt Nagykátán egy benzinkút megépítésének a templomkertben, hasonlóan a Golgota téren*, ami egy nagy VIII. kerületi lakótömb utolsó zöld foltja, vagy a II. kerületi Bem utcában*, ahol a lakosok már amúgy is sokat szenvednek a levegőszennyezéstől. A Schiller Opel* szervizutat szeretett volna a XIII. kerületben egy parkon keresztül: megkapta.

A lakosságnak a rendezési terveknél nem volt esélye, vagy nem tudtak a kisebb volumenű változtatásokról, vagy nem is volt szükség változtatásra, mert a benzinkút a legtöbb terület-felhasználási kategóriában minden további nélkül elhelyezhető. A benzinkút, az autószalon és a hasonló kisebb létesítmények nem hatásvizsgálat-kötelesek. Végül, az építési engedélyezési eljárásokban, ha a technikai szabályokat a beruházó betartja, az engedélyt egyenesen meg kell hogy kapja. A felsorolt esetekben polgári perre nem futotta.

Akinek viszont volt türelme és anyagi lehetősége polgári perre, az nyert. Daragits úr egy XV. kerületi lakos, akinek a házától 9 méterre működött egy benzinkút*, az értékcsökkenés és a zöldkár miatt kártérítési pert indított. Ugyan egy fillért sem látott a megítélt 4 millió forintból, de a vállalkozó azonnal lebontotta a kutat és visszaállította a parkot eredeti állapotába.

A bevásárlóközpontok nagy helyigényük miatt többnyire külvárosi vagy városkörnyéki területeken létesülnek. A korábban csendes lakóházas negyedekből így egy csapásra nyüzsgő nagyvárosi forgatagot varázsolnak. Nem mindenki örül ennek. A bevásárlóközpontok ellen tiltakozni viszont nehéz, az emberek (különösen azok, akiknek nincs közvetlen káruk belőle) egyre inkább életük részének tekintik őket, a hétvégi bevásárlás lett a kulturált "szórakozás" egyik legáltalánosabb formája.

Budaörsi Auchan ügyében* ismét megtanultuk, hogy egyes ügyekben nyerni fölösleges. Az építkezés leállításáról szóló bírósági intézkedés megkettőzte a beruházók erőfeszítéseit. Engedetlenségük miatt néhányszor 10 ezer forint építésrendészeti bírságot kaptak a helyi építési hatóságtól. A nyíregyházi Spar* ügyében is jól állunk, a bíróság megállapította az ügyféli (részvételi) jogunkat, és utasította az építési hatóságokat arra, hogy a fellebbezésünket érdemben bírálják el. Közben az áruház persze szintén felépült. A West End City Center* és Mammut* esetében a környezetvédelmi egyesületek kifogásolták a zöldfelületek kötelező minimális mértékére vonatkozó építési jogszabályok figyelmen kívül hagyását. Helyzetük már-már nevetséges volt.

Környezeti tudatunk torzképei azok az ügyek, ahol a panaszosok, felperesek amiatt indítanak eljárást, hogy a szomszédjukban növő fa levelei szennyezik (!) a kertjüket. Több ilyen ügyünk is volt, illetve van. Egy példa.

Gyöngyösön egy ügyben a bíróságok (fel egészen a Legfelsőbb Bíróságig) egy ilyen kérés alapján kivágattak három 50 éves (összesen másfél millió forint értékű) fenyőfát azért, mert a szomszédnak többletköltséget okozott az áthulló tűlevelek összesöprése, illetőleg az ereszcsatorna tisztítása. Ugyan a fenyőfák tulajdonosa vállalta volna a tisztítást maga, ám a felperes további érve az volt, hogy az oldalirányban növő gyökerek károsíthatják a házának az alapját. Eszembe jutott általános iskolai környezetismeret könyvemből egy ábra, amin jól látható volt, hogy a fák és egyéb növények gyökérzete szimmetrikus a földfelszín fölötti formájukkal. Biztos ami biztos, fölhívtam Radó Dezső tanár urat, aki a Kertészeti Egyetemen tanít. A tankönyv az igazságot tartalmazta. Az ügyben született döntések viszont ezt figyelmen kívül hagyták.

dr. Fülöp Sándor
ügyvéd
EMLA, közérdekű környezetvédelmi ügyvédi iroda