Először is engedje meg, hogy megköszönjem mindazt, amit az elmúlt 11 évben, mióta Pesten lakom, kaptam Öntől. Ön nélkül ugyanis nemigen tudtam volna mozogni ebben a nagyvárosban. Nem titkolom, nem mindig voltam elégedett szolgáltatásaival, de tudom jól, hogy Önnek is megvannak a mindennapi gondjai, és küzd a fennmaradásáért, mint annyian Magyarországon. Mostanában különösen aggódom Önért, amikor egyre kevesebben veszik igénybe szolgáltatásait.

Tudom, nehéz dolga van, hiszen az emberek sokszor a presztízs miatt is az autó mellett döntenek. És persze a kényelem, a tisztaság, a gyorsaság miatt is. És mégis, Ön az, akinek jövője van, egyszerűen azért, mert az utak nincsenek gumiból. Ön az egyetlen, aki megmentheti Budapest közlekedését!

Ezért elgondolkoztam egy kicsit, a mostani helyzetben mi az, ami segítené Önt, hogy visszaszerezze és megtartsa utazóközönségét. Legtöbb változtatáshoz természetesen sok pénz kell — meg a döntéshozók megfelelő hozzáállása —, de olyan is van, amihez elsősorban ötletre és odafigyelésre van szükség.

Fontos szempont, hogy a városi tömegközlekedést nem csupán retiküllel utazó húszévesek, hanem idősek, betegek, nehéz csomagot cipelők igényeihez és lehetőségeihez is idomítani kell. A fiatalok ugyanakkor gyors járműveket és rövid várakozási időszakokat akarnak. Ez egyes esetekben járatsűrítés nélkül is megoldható.

Az utasok sokszor nagy csomagokkal álldogálnak a buszmegállókban, esetleg egész napos munka, sok órás kóválygás után. Az utasok között vannak beteg, idős emberek, akik nem bírják az ácsorgást. Ha a végállomáson az egyik busz távozása után egyből beáll a másik (nem pedig valahol távolabb csukott ajtókkal várakozik), ez a kényelmetlenség elkerülhető, és az idős emberek, valamint a fáradt vagy beteg utasok számára biztosított az ülőhely — ha nem az éppen bent álló, akkor a következő buszon.

Nagy csomagokkal, fáradtan nem mindegy, hogy átszálláskor esetleg száz métert is kell gyalogolni az egyik járműtől a másikig. Fontos, hogy a BKV az érintett önkormányzattal vállvetve oldja meg, hogy az átszállás minél kevesebb gyaloglással és lépcsőmászással járjon.

Különösen fontos, hogy a hasonló útvonalú járművek megállói közel legyenek egymáshoz, mert így a várakozó utasok az előbb beérkező járműre szállhatnak fel, és ezzel járatsűrítés nélkül csökkenhet a várakozási idő.

A tömegközlekedésnek gyorsabbnak kellene lennie. Ennek fontos feltétele, hogy az egyre szaporodó, egymástól el nem férő autók ne lassíthassák a tömegközlekedést. A BKV lobbizzon állandóan — velünk együtt — a buszsávok létrehozásáért és a villamospályák elkülönítéséért az egyéb forgalomtól mindenütt, ahol az fizikailag lehetséges. Fontos lenne az is, hogy a közlekedési lámpák a tömegközlekedési járművek haladását részesítsék előnyben.

Amíg nem megoldott a járművek megfelelő takarítása, valamint az, hogy télen a járművek fűtve legyenek, és az ajtók megfelelően záródjanak (ennek ellenkezőjét sűrűn tapasztaltam a 28-as villamoson), addig nem csoda, ha az emberek inkább saját autóval akarnak járni, vállalva a nem kis pluszköltséget.

Ez az, ami a leginkább pénzkérdés, de azért erről is írni kell. A szardínia-effektus csúcsidőben igen gyakori buszon, metrón, villamoson egyaránt, ami sokakban kelt menekülési szándékot (lásd autózás). Szükséges lenne a megfelelő járatszám indítása ahhoz, hogy akinek nehezére esik állva utazni, az leülhessen, és az emberek semmiképpen se könyököljenek egymás veséjébe.

Jók a hosszú útvonalú járatok, amelyek átszállás nélkül visznek minket keresztül a városon. Ilyenből kellene minél több. Az 1-es buszt máig is sokan síratják.

A kacskaringós útvonalú ?városnéző" buszok (pl. 85-ös busz) helyett talán jobb lenne több, egyenesebb útvonalú járatot indítani. Ezek gyorsabban juttathatnák el az utasokat a céljukhoz, ugyanakkor megszabadulnának attól a fölösleges forgalomtól, ami az utasok körbeutaztatásából adódik.

Gyakran hiányzik a megállókban a tájékoztató tábla az éjszakai buszokról, pedig az csak a fontos igazán, hiszen ezek a járművek sok útvonalon csak óránként járnak. Érdemes lenne külön tájékoztatót kiadni az éjszakai tömegközlekedésről.

A 85-ös buszon utazva már nem első esetben vagyok fültanúja, hogy az egyik sofőr a szokásos tájékoztatáson kívül meleg szavakkal üdvözölte az utasokat.

Az Élessarokhoz érve felhívta figyelmüket, hogy épp előttünk állt meg a 32-es busz, lehetőség van az azonnali átszállásra. A végállomáson el is búcsúzott az utasoktól, kellemes napot kívánva nekik.

Ez a természetes kedvességgel megáldott sofőr kétségkívül hozzájárult az utasok jobb közérzetéhez, és ez önmagában is egy igen erős utasmegtartó tényező. (Az ilyen munkatársakat érdemes megbecsülni, anyagilag is!)

A humán szempontok figyelembe vétele minden szolgáltató cégnél nagyon lényeges. Kedves BKV, remélem, ezt Ön is mindig igyekszik figyelembe venni, hiszen így tehet legtöbbet miértünk, és így fogjuk mindnyájan leginkább szívügyünknek tekinteni az Ön ügyét.