Nemrégiben egy konferencián az egyik Pest környéki település polgármestere tette fel a kérdést, hogy miért lenne olyan nagy baj, ha Budapest belseje egyes amerikai nagyvárosokhoz hasonlóan elnéptelenedne, a házak összeomlanának, és helyükre őserdő nőne.

Ilyen véleményt korábban ugyan még nem hallottam, de egyik ismert építészünk pár hónappal ezelőtt megemlítette a rádióban, hogy szerinte Budapest századfordulón épült városrésze értéktelen, kár lenne megtartani. Hasonló kijelentés időnként máshol is elhangzik, érdekes módon inkább a magyar építészek részéről, és nem a laikusok, illetve a külföldiek szájából. A legtöbb ember ragaszkodik a még romjaiban is tekintélyt sugárzó 5 ezer házhoz, amelyek az eklektikus városrész mintegy 1200 hektárnyi területén találhatók. Az épületek nagyobb része csak a harmincas évekig volt karbantartva, azóta legfeljebb a háborús károkat javították ki rajtuk.

A Levegő Munkacsoport — sok más szervezettel és magánszeméllyel együtt — évek óta szorgalmazza, hogy készítsenek átfogó programot a főváros megújítására, amely tartalmazza a szükséges forrásokat (adókedvezmények, bankgaranciák stb.), a megfelelő szakmai hátteret (tanácsadó hálózat, szakképzés) és a jogszabály módosításokat (társasházi törvény, önkormányzati törvénycsomag, építésügyi törvény, adótörvények stb.). Álláspontunk szerint a belső kerületek elhanyagolt épületei nem ?csak" egészségtelenek, csúfak és balesetveszélyesek, de gazdasági szempontból is teljesen ésszerűtlen ezeket a potenciális értékeket elpusztulni hagyni. Gondoljunk csak arra, milyen ádáz harc folyik az egyes régiók, nagyvárosok között, ki mivel tudná odacsábítani a jövedelmező vállalkozásokat és a turistákat. Nemcsak Európával, hanem világméretekben mérettetünk meg. Ilyen rossz környezeti állapottal, romos épületeinkkel akarunk versenyezni? Másrészről pedig ki fogja győzni kifizetni a megépítendő infrastruktúrát, ha a tehetősebb családok, sőt egyre-másra a vállalkozások is elmenekülnek a belső kerületekből, és új helyükön utakat, közművet, iskolát, orvosi ellátást követelnek maguknak? Hiszen még a meglevőt is csak kínkeservvel tudjuk fenntartani.

Szerencsére vannak örvendetes kezdeményezések is a város megmentésére. Április 4-én a Magyar Urbanisztikai Társaság Környezetesztétikai Tagozatának rendezvényén Korompay Katalin Ybl-díjas építész ismertette a Budapest Világörökségéért Programot. (1986-ban, mint a VÁTI építésze ő készítette elő azt az anyagot, amelynek alapján az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította a budai várat és a Duna-part mindkét oldalát a Margit hídtól majdnem a Petőfi hídig.) Ez egy kulturális szakmai nem-kormányzati szervezet, amelyet 1997-ben a fővárosért felelősséget érző egyének hoztak létre. A szervezet és a tevékenység elgondolója és vezetője Bouquet László, szakmai vezetője Korompay Katalin. Egyetemes értékeket védő munkájukat nemzetközi szervezetek támogatása kíséri, köztük az UNESCO és az Europa Nostra, sőt a francia kulturális minisztérium is. A világörökségi terület építészetét az egész századfordulós épületállomány helyreállításához kulcsnak tekintve, a Program a helyreállítások szakmai, pénzügyi és szervezési segítését végzi, jelenleg puszta lelkesedésből, a téma iránt érzett felelősségből.

Referenciaként nem messze a Közgazdaságtudományi Egyetemtől az eredeti állapot szerint felújították a Közraktár utca 12/a. sz. épület homlokzatát, amelynek megszervezése során külföldi tapasztalatok is érvényesültek. A Program pénzügyi és hatósági együttműködést szervezett a társasház-felújítás támogatásában és az építészeti értékvédelemben illetékes közhivatalokkal. Komoly elszántság és sok munka kellett hozzá, hogy a mostoha helyzetben, amikor sem helyreállító programok, sem tanácsadó szervezetek, sem megfelelő mennyiségű és áttekinthető anyagi források nem állnak a felújítások rendelkezésére, megszerezzék a szükséges forrásokat, a még megfizethető, de ugyanakkor becsületes kivitelezőt és a hozzáértő tervezőket, műszaki ellenőrt.

Most több építész részvételével a Belgrád rakpart Szabadság-híd és Erzsébet-híd közötti lakóház homlokzatainak — amennyire lehetséges, eredeti állapot szerinti — helyreállítását és a Petőfi téri ortodox templom háborúban ellőtt egyik tornyának újjáépítését tervezik.

Nagy szüksége van erdőkre is a fővárosnak, de azt inkább egy kicsit kijjebb reméljük megvalósulni.

A fotókat készítette:
Korompay Katalin
és Gink Károl