Budapest és környéke új bevásárlóközpontjainak többsége eredetileg a külterületeken helyezkedett el, ahol a föld olcsó volt, az önkormányzat bőkezű adócsökkentést ajánlott és a területrendezési előírások lazák voltak. A legtöbbet a magasabb jövedelmű budai térségbe telepítették. A legnagyobb csoport az M0-s körgyűrű és a Nyugati kapuként is ismert M1/M7 autópálya közös szakaszának csomópontja között helyezkedik el, közel a jómódú Budaörshöz. Más csoportok Észak-Budán vannak, közel az M0-s és a 11-es főút tervezett metszéspontjához. Ezek a fejlesztések igen erősen függenek az autóközlekedéstől.

Sajnos még azok a legnagyobb bevásárlóközpontok, melyek olyan jó tömegközlekedésű helyeken fekszenek, mint például a Moszkva tér vagy a Nagykörút (Mammut I, West End City Center, valamint a tervezett East End City Center és Mammut II), aláaknázzák az életminőséget. A város bizonyos pontjaira összpontosított üzleti tevékenységek a közlekedést is odavonzzák. Az üzleti tevékenység egy helyre történő összezsúfolása megfojtja a kis boltokat, arra szorítva a helyi lakosokat, hogy jóval messzebbre kelljen menniük a napi bevásárlás érdekében. A kisebb népsűrűségű, rossz tömegközlekedésű pesti peremkerületek lakosainak viszont továbbra sem javulnak a bevásárlási lehetőségei, ott nem épülnek bevásárlóközpontok. Mivel még a belvárosi bevásárlóközpontok is parkolóhelyek százaival épülnek, az előidézett többletforgalom nagy része gépjárművel történik. Nem mellékes, hogy ezek a létesítmények általában a központ kevés eddig fennmaradt zöldterületén épülnek, miközben Budapesten igen nagy hiány van játszóterekből és zöldterületekből. Ez az egyik fő indoka annak, hogy a családok elköltöznek a főváros környékére.

Az üzleti tevékenységek meghatározott csomópontokba gyűjtése a tulajdonok értékét is sajátos módon koncentrálják. Ez jótétemény a politikai befolyással rendelkező nagybefektetőknek, és veszteség a lakás- és kisbolt-tulajdonosoknak.

W. H.