... és arra vágyunk, hogy kiszabadulhassunk a nyüzsgő, zajos, túlzsúfolt életterünkből, és találjunk egy nyugodt zugot a természetben. Leutazunk hát a vízpartra, és azt vesszük észre, hogy a közkedvelt nyaralóhelyeken is ugyanolyan tömeg és zaj van, mint a nagyvárosokban. Nemhogy nem tudjuk kipihenni magunkat, de még feszültebbé válunk, és a nyaralók áradata még a természetet is tönkreteszi.

Mi hát a megoldás? A dolog nyitja a megfelelő eloszlásban rejlik — menjünk máshová, mint a többiek. Nem muszáj tengerparton nyaralni, és Magyarország sem csak Budapest, a Balaton és a Velencei-tó!

Egy kis utánajárással találhatunk olyan vízpartot, erdőt, ahol nyugodtan lehetünk egyek a környezetünkkel. Megfigyelhetjük a madarakat, kisemlősöket, segíthetünk a természetvédőknek, elmehetünk egy faluba, és megismerkedhetünk különféle hagyományos mesterségekkel.

Ennek a megoldásnak már neve, sőt iparága is van. Ökoturizmusnak vagy fenntartható turizmusnak hívják, ami a nevéből eredendően azt jelenti, hogy a turisták nem teszik tönkre azt a területet, ahol megjelennek. Mégis, az ökoturizmus szón sokan csupán azt értik, hogy a cél valamiféle természeti terület vagy hagyományőrző falu. Az így meghatározott ökoturizmust egyesek pusztán üzletté degradálják, és igyekeznek minél több pénzt kiszedni a külföldi turisták zsebéből. A tömegesen érkező külföldiek — vagy akár magyarok is —, pedig tönkretehetik legféltettebb értékeinket.

Ha környezetbarát módon akarunk nyaralni, felkereshetünk néhány olyan szervezetet, mint például a Göncöl Alapítvány vagy az Ipoly Unió, és csatlakozhatunk rendezvényeikhez. De azt is megtehetjük, hogy egyszerűen felpakoljuk kerékpárunkat egy vonatra, és elindulunk felfedezni az országot. Hátizsákkal a hátunkon gyalog, vagy pedig túrakenuban evezve is nekiindulhatunk. Vadkempingezhetünk is, ha tudjuk, hogyan tehetjük ezt környezetbarát módon.

A természetben, a kis falvakban rengeteg csoda vár még ránk. Gazdagodunk vele, ha felfedezzük őket, és csodálatosabb nyaralásban lehet részünk, mintha a legdrágább üdülőhelyek valamelyikét választanánk. De ehhez elkerülhetetlen, hogy kinyíljunk ezekre az apró csodákra, és hogy úgy viselkedjünk ezeken a helyeken, ahogy vendégségben illik — vagyis az a legkevesebb, hogy ne ártsunk a házigazdának.