A turizmus az egyik leggyorsabban növekvő üzletág. Némelyik európai országban a népesség több mint 10%-ának biztosít megélhetést. Világviszonylatban további növekedés várható.

A mai európai polgár életérzésébe beletartozik az is, hogy jogot formál a pihenésre és az országhatárok átlépésre. Ez régebben egyáltalán nem volt jellemző, az előző század legnagyobb részében a legtöbb polgár legfeljebb csak álmodozhatott arról, hogy szabadságát külföldön tölti. Döntő változás az utóbbi harminc évben történt, amikor az európai (főként az észak-európai) középosztály jövedelme megnőtt, ugyanakkor a közlekedés, különösen a repülés költségei a jövedelmekhez képest jelentősen csökkentek.

Miközben manapság egyre több európai érzi jogának az utazást, a szabadidő távolabb való eltöltését, ennek a mozgásnak a gazdasági, környezeti hatásai nincsenek eléggé feltárva, és a politika sem foglalkozik vele. Ugyanakkor a turizmus néhány válfajáról egészen pontosan tudjuk, hogy a táj, a helyi és regionális erőforrások nagymértékű igénybevétele miatt fenntarthatatlan. A túlzott igénybevétel éppen azokat az természeti értékeket öli meg, amelyek miatt a turistáskodás eszménye kialakult. A spanyol és portugál tengerpartok, a holland dűnék vagy Costa Rica erdei — és még sorolhatjuk az értékes ökoszisztémákat — a tömegek látogatása miatt veszélybe kerültek.

Az Európai Környezetvédelmi Irodának (EEB) a portugáliai Portóban rendezett konferenciája azt kívánta megmutatni, hogy milyen utak vezetnek ebbe az irányba, milyen szociális, gazdasági és kulturális tevékenységek képesek hozzájárulni Európa fenntartható fejlődéséhez, és milyen politikai lépések kellenek a paradigmaváltáshoz.

Az Eurobarometer vizsgálata szerint 1997-ben átlagosan minden második európai elutazott lakóhelyéről. Az európaiak 22 százaléka évente utazik a kontinensen belül. Ez a szám az északi országokban még magasabb. A közlekedéssel együtt ezek a turisták évente 169 milliárd eurót költenek.

Az EU-ban 9 millió ember megélhetését adja ez az iparág, ez a foglalkoztatottak 6% százalékát és a GDP 5,5 százalékát jelenti. Zömmel a közép- és kisvállalkozókról van szó. A vállalkozások 99 százaléka 250-nél kevesebb alkalmazottat foglalkoztat, 94,2 százalékuk pedig kevesebb mint 10 alkalmazottal dolgozik.

A turizmusipar erősen hat a helyi közösségekre: szezonális munkaalkalmat nyújt, a vendéglők, a szabadidő-eltöltés és egyéb közösségi infrastruktruális beruházások legfőbb mozgatója.

Az előrejelzések szerint a következő évtizedben a turizmus 50 százalékkal fog növekedni, munkát ad még 2 millió embernek, azaz az összes alkalmazott 9 százaléka fog ebben a szektorban dolgozni.

Kérdés: lehetséges-e a fenntartható turizmus?

A fentiekből kitűnik, hogy az eddigi gyakorlat és a prognosztizált jövő rengeteg veszélyt jelent a kontinens egyes vidékei számára. A déli országokban az igények következtében sok helyen hirtelen felszöktek a telekárak és az eladdig fenntartható, ám nem olyan gyors profitot hozó tevékenységek kiszorultak. Ebben a folyamatban egész közösségeknek szűnt meg a megélhetése — noha először sokszor az volt a remény: a turizmus megment a munkanélküliségtől.

Kérdés: Hogyan lehet kezelni a turizmus okozta változásokat?

A tömegturizmus rendkívül igénybeveszi a helyi erőforrásokat. Nő az igény a közlekedés, az utak, az energia, a helyi mezőgazdsági termékek iránt, és ami szinte azonnal érezteti hatását: erősen megugrik a vízfogyasztás. A természet szépségei veszélybe kerülnek.

Portugáliában például a legfontosabb tengerparti ökoszisztémában, a Ria Formosan egyre több kárt tesznek a mind tömegesebben odalátogatók, akik a népszerűvé vált közeli Argarve nyaralóhelyeiről érkeznek.

Kérdés: Hogyan segítheti a turizmus a helyi gazdaságot anélkül, hogy kizsákmányolná a helyi forrásokat?

A kedvező éghajlatú tengerpartokon a turistainvázió városszerű településeket eredményezett, ilyeneket láthatunk a spanyol Baleari szigeteken és a portugál Algarvén. A legtöbb ilyen terület szinte tervezés nélkül alakult ki, és megtalálhatók bennük mindazok az infrastruktúra-hiányok, melyek a kaotikus városszéli településeket jellemzik.

Az utak, kórházak, iskolák mind a magánérdek után következnek. A sokemeletes tengerparti tömbházak egyre kevésbé vonzók a jól szituált látogatók számára, nem véletlen, hogy egyre inkább Kelet-Európából csalogatják oda az utasokat. Aztán ha már tökéletesen lehasználták őket, majd jön a buldózer, és másik épül. Portugál tájtervezők elmondták, hogy eddig nem sok sikerrel próbálták megállítani a folyamatot, hogy akinek van elég pénze, az megvehesse a tengerpartot, és úgy építsen, ahogy akar.

Kérdés: Helyes-e az infrastruktúra-feljesztés iránya?

A mediterrán klíma jellemzője a hosszú, száraz nyár, és a legtöbb turista ilyenkor jön, hatalmasan megnövelve a vízfogyasztást. A témaparkok és golfpályák pedig nemcsak vízigényesek, de nagyon megváltoztatják az adott ökoszisztémát is. A fokozott vízfogyasztás eredményeképpen Dél-Európa több területén az édesvíz szintje csökkent, és helyére benyomul a tengervíz. Ez a mezőgazdaságban is problémákat okoz. A nyári csúcsfogyasztást több helyen hatalmas gátakkal, víztározókkal és tisztítókkal próbálták megoldani. A görög Achellosz gát vagy a portugál Odeleite Odelouca hasznosságáról megoszlanak a vélemények.

A MED Forum Ulixes 21 program egy ötnyelvű prospektust készített ?Keressük a jövő turistáját" címmel. A 10 kérdésekre adott válaszokkal és a megnyerhető utazással szeretnék a látogatókat a környezetkímélőbb magatartásra ösztönözni (www.medforum.org/ulixes 21).

Kérdés: Hogyan lehet rábírni a mindennapi gyakorlatban a turistaipart a racionális vízhasználatra?

Az utóbbi tíz évben az infrastruktuális beruházásoknak és a növekvő fizetéseknek köszönhetően egyre többen utaznak. Több a szabadidő, s ezt az emberek másutt szeretnék eltölteni. A szabadidős repülőutak annyira megszaporodtak, hogy a repülőterek jelentős része már nem bírja a terhelést. Ezáltal felmerül az igény új utak, új repterek építésére. Mit jelent ez a természeti környezetre? Algarve fő repülőtere a nemzeti park határán van, Görögországban, Spanyolországban sok utat védett területek mellé vagy éppenséggel azokon keresztül építettek.

Kérdés: Hogy segítheti a turizmus a közlekedés alternatív, fenntartható változatait?

A Tiérra/Cenários Douro program a fenntartható turizmusra kíván jó példát mutatni. A Trásos Monters térségben lévő sziklarajzok a világörökség részének számítanak 1998 óta. A Tiérra készítette a tudományos és kulturális koncepciót, a Cenários Douro utazási iroda a programszervező utazási iroda. A koncepció: csak akkor tudjuk megőrizni ezt az örökséget a jövőnek, ha forrásként használjuk a jelenben. Munkát adunk a helyieknek, de korlátozzuk a látogatók számát annyira, ami még nem árt a természetnek. A falvakban szálláshelyeket, vendéglőket létesítenek és a helyi lakosokból képeznek vezetőket, akik csak a megengedett ösvényen kísérik a látogatókat, akiket a sziklarajzok mellett a madárfigyelés is vonz.

Az Európai Unió felismerte a turizmus hatásait a környezetre: ez egyike volt az Ötödik Környezetvédelmi Cselekvésiprogram öt kiemelt területének. De nehéz összhangba hozni a környezeti megfontolásokat a turistaiparral. Ezért a közösség csak arra szorítkozott, hogy tanulmányokat készített a part menti területekre gyakorolt hatásokról.

Már a jelenlegi helyzet is, de az előrejelzések méginkább arra figyelmeztetnek, hogy a természeti, kulturális és emberi értékek védelme érdekében új stratégiára van szükség. Nagyobb együttműködést kell kialakítani minden érdekelt között, hogy el lehessen kerülni a fent említett káros hatásokat.

Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy sok egyezmény kétes értékű: csak arra jó, hogy a pro-aktív magatartás látszatát keltve eltakarja az ipar változatlan hozzáállását. A szerződéseket ezért mindig konkrét, mérhető eredményekhez kell kötni, melyeket olyan független érdekképviseletek kell hogy ellenőrizzenek, akik helyi, regionális és európai szinten is érdekeltek. Az társadalmi szervezetek szerepe ebben nagyon fontos.

A turizmus hozzájárulhat egy új európai identitás kialakulásához. A jövő meg fogja mutatni, hogy vajon az érintett szereplők össze tudnak-e fogni eredményesen és képes-e az európai turizmus a fenntarthatóságot fő elvévé tenni.