— A turizmus jelentős húzóágazata a világgazdaságnak és számos nemzetgazdaságnak. Rengeteg munkahelyet is teremt, mert nagyon élőmunka-igényes.

A turizmuson belül az ökoturizmusban három tényező játszik jelentős szerepet: a természeti értékek, a kultúrák, és a szabadban végzett mozgás.

A természeti értékek tekintetében a helyesen értelmezett ökoturizmus nem merül ki az állatok, sasok, vidrák egyszerű "meglesésében".

A kultúrák vonatkozásában meg kell említeni egyrészt a történelmi kultúrákat — ebbe a legendáktól kezdve a több száz éves tárgyi, épített környezetig minden beletartozik —, másrészt a népi kultúrákat, melynek része a ma ott élő, úgynevezett őslakosság jelene is. Mindenkinek érdekes, hogy mások hogyan élnek és miként gazdálkodnak, mik a szokásaik.

Ezeknek a helyeknek a felkeresése olykor nem veszélytelen. Ökoturizmuson gyakran embert próbáló feladat teljesítését kell érteni, melyben nem az ellenfelet, hanem magunkat kell legyőzni.

— Miben különbözik a turizmus egyéb fajtáitól?

— Ökoturizmusról nem beszélhetünk anélkül, hogy a fenntarthatóságról ne beszélnénk. Ez az elsődleges. Ennek a típusú turizmusnak kifejezett célja a természeti erőforrások megőrzése, a biodiverzitás védelme. Fontos ezenkívül a kulturális kincsek megőrzése, vagy ha szükséges, azok feltárása, helyreállítása és a társadalmi, a gazdasági, a szociális fenntarthatóság is.

Itthon ezt még nemigen tudják, nemigen veszik figyelembe az ökoturizmus-fejlesztéssel való próbálkozás során, leszámítva azt a néhány, legjobb minőségű területtel, erőforrással bíró nagy szervezetet, mint például Somogy Természetvédelmi Szervezet vagy a Sokoró Ökológiai Park Alapítvány, vagy a gömörszőlősi programot lebonyolító szervezetek.

— Mi tette szükségessé ennek a fajta turizmusnak a létrejöttét?

— A történeti gyökerei egyrészt Ausztráliából, Kanadából és Amerikából erednek. Tehát a leggazdagabb országokban sincs elég állami forrás arra, hogy a természeti erőforásaik értékének védelmét biztosítani lehessen. Éppen azért, mert piacgazdaság van ezekben az országokban, jutottak el oda, hogy gazdálkodni kell a meglévő értékekkel. Másrészt a harmadik világ országaiból (Tanzánia, Kenya, Zanzibár stb.), ahol éppen a gazdaság fellendítéséért dolgozták ki az ökoturizmus megvalósításának stratégiáit.

— Az imént a gazdasági, a szociális és a társadalmi szempontok fontosságát is említette. Melyek a gazdasági szempontok az ökoturizmusban?

— A zöld dolgokról nálunk sokan azt hiszik, hogy csak terhet jelentenek az állami költségvetés számára. Az ilyen típusú turizmusnál nem a jövedelmezőség az elsődleges, hanem a kitűzött célok megvalósítása. Valójában ezek jövedelmező vállalkozások, csakhogy hosszú távon.

A fenntarthatóságnak kell érvényesülnie a szociális és a társadalmi szempontoknál is. A fenntartható turizmus nagyon élőmunka-igényes. Az új munkahelyek megoldhatják az egyes elmaradott területeken jelentkező szociális gondokat. Ez segít a helyi kultúrák védelmében is. Ugyanakkor nagy az elüzletiesedés veszélye.

— Hogyan szerveződik egy ilyen turisztikai program?

— Nagyon sokat kell dolgozni és számos szakterület szakembere bevonódik. Az operátorok keresik meg, találják meg a klienst, és már hónapokkal a tényleges program előtt elkezdenek vele foglalkozni. A látogatók nem csak a pillanatnyi élményeket kapják. Ezek a programok kijelentetten oktató jellegűek, a szakemberek felhívják a figyelmet a tanulságokra, segítenek megbeszélni az élményeket. A turista a látogatásból hazavisz magával — az ismereteken túl — valami tartós szemléletbeli, viselkedésbeli változást.

— Önnek széleskörű külföldi tapasztalatai vannak. Milyen helyzetben van a hazai ökoturizmus?

— Elég rossz a helyzet. Turizmus hallatán mindenki a klasszikus és spontán tömegturizmusra gondol. Zavar van a fejekben, nemcsak a vidéki önkormányzatoknál, hanem a legfelsőbb szinteken is.

Nem sokan értenek egyet ezzel, de véleményem szerint ökoturizmus Magyarországon ma nincs. Tulajdonképpen az a fajta turizmus, amit nálunk ökonak neveznek, általában csak az egyik követelményt veszi figyelembe azt, hogy a természeti értékekre épül és azt használja, igazából ez olyan fajta természethasználat, amely csak elhasználja, feléli, lestrapálja azt.

Kevés nálunk a megfelelően képzett szakember. Kevés a jó szakkönyv is, pedig hatalmas külföldi szakirodalom van ebben a témakörben. Nincs meg az a jól képzett, biztos anyagi háttérrel, elegendő szabadidővel rendelkező vásárló, mint Nyugaton, aki szívesen áldoz ökoturisztikai programra. Hiányzik az a fajta háttér is, mely megalapozhatja egy ilyen program rentabilitását, mint külföldön, ahol láttam szerződéseket egyetemekkel, hogy gyakorlatra fogadják az ökológus, etológus, biológus, antropológus stb. hallgatóikat.

— A Levegő Munkacsoport költségvetési ajánlataiban javasoltuk az üdülési adó támogatásának differenciálását úgy, hogy az üdülési adó minden forintjához az ökoturizmus három forint költségvetési támogatást kapjon, a hagyományos turizmus támogatását pedig csökkentsék az eddigi kettőről egy forintra.

— Szükséges lenne egy olyan újabb csatorna, mellyel ellenőrizhetően lehetne támogatni az országban azokat a legértékesebb területeket, melyek ma arra leginkább rászorulnak. És nyilván ezek a területek ma — idézőjelben — a legelmaradottabbak. Ez azt jelenti, hogy gazdaságilag a legfejletlenebb, legszegényebb területek, melyeknek a leggyengébb a népességmegtartó képessége, de éppen ezért tudtak a helyi kultúrák, szokások, gazdálkodási formák megőrződni.

— Hogyan látja, nem az ablakon kidobott pénz az elmaradott területek ilyen támogatása?

— Nem. Éppen ezek a helyek a turizmusban az utóbbi évtizedekben mindenütt a világon nagyon fölértékelődtek. Ami egész Közép- és Kelet-Európának előnye, az pont az aluliparosodottságból adódik. Nyugat-Európához képest nálunk sokkal több ilyen terület van. Például Európa talán legháborítatlanabb folyóvölgye van a Dráva mentén, vagy mondhatnám a Gemenci erdőt. Ezek azok az értékek, amiket meg kéne őrizni, és erre a szigorúan vett ökoturizmus a megfelelő eszköz.