Erzsébetváros Önkormányzat Képviselőtestülete 2000. május 4-én — Erzsébet-város Civil Tanácsa tiltakozó véleménye ellenében — határozatot hozott egy 220 gépjármű befogadására alkalmas 3 szintes mélygarázs építéséről.

A tervezett mélygarázs beruházási költsége 580 millió Ft, amelyből 232 millió Ft-ot az Önkormányzat saját forrásból biztosít, míg a további 348 millió Ft-ból 174 millió Ft-ot a Főváros Önkormányzat vissza nem térítendő támogatásként és 174 millió Ft-ot visszatérítendő hitelként ad az Erzsébetvárosnak.

A tervezett mélygarázs a Dohány utca—Klauzál utca—Wesselényi utca—Nyár utca által határolt (fővárosi támogatású) "akcióterület" Wesselényi utcai oldalának két telke és két lebontásra kerülő épülete (kb. 50 lakás) helyén kerül megépítésre.

Ismerve Erzsébetváros zöldfelületi hiányosságait, a kerületi lakók a rendezési terv készítése idején örömmel hallgatták azon elképzelést, hogy az önkormányzat végre parkot épít a Wesselényi utcában. Természetesen a választópolgárok gondolatában a tervezett Wesselényi tér egyet jelentett a fás, bokros és virágos pihenőparkkal, s álmukban sem gondoltak volna arra, hogy a pártpolitikát űző képviselők agytekervényei (!) másként tekerednek, mint a hétköznapi embereké.

De most végül is bizonyságot tett a képviselőtestület a ?felsőbbrendűségéről", azaz a különösen fejlett kombinatív készségéről.

A "földhözragadt" (fűhöz, fához, virághoz ragadt) hétkrajcáros választópolgárnak eszébe sem jutna, hogy a parkosítási elképzelések milyen bonyolult gondolatsort indítanak el egy (vagy több) pártpolitikusi lángelmében.

Most, bár kevés eséllyel, de mégis megpróbáljuk nyomon követni a mélyenszántó képviselői gondolatokat.

1. Képviselő:

— Szép, szép terv, hogy virágokat és fákat ültetünk a lakosság örömére, de jó-e az, hogy csak 15-20 millió Ft-ba kerül egy új közpark? S egyáltalán, jó-e az, hogy a lakosságnak öröme (is) van, s nemcsak szavazata? Bizony, tisztelt képviselőtársaim, itt valamit tennünk kell, mert ha felépül a park, akkor a lakosság kiül a parkba, azaz el lesz kényeztetve, s akkor mit ígérünk nekik a 2002. évi önkormányzati választás előtt? Ezért az lenne a javaslatom, hogy olyan parkot építsünk, amelybe fákat nem telepítünk.

2. Képviselő:

— Tisztelt Testület! A képviselőtársam javaslatával csak részben értek egyet, mert a lakosság az olyan természetű, hogy képes a parkba éjjel, titokban fákat és virágokat ültetni, s hogyan tudjuk azt megakadályozni, ha a rendőrség nem képes e garázda ültetőket elfogni? Ezért az lenne a javaslatom, hogy a parkot úgy alakítsuk ki, hogy ott ne is lehessen fákat ültetni, azaz a füvet betonlapokkal terítsük le. Aztán oda ültessenek a garázda választók, ha tudnak! (Képviselői tapsvihar.)

3. Képviselő:

— Tisztelt képviselőtársaim! Értem a felszólaló képviselőket, hogy ezzel részben megakadályozhatjuk, a zöld növények telepítését, de akkor még mindig ott van a levegő. Mert kérem, s talán Önök nem is tudják, de a választók olyan elvetemültek, hogy tiszta levegőt akarnak belélegezni, s nem akarják sem a nitrogén- oxidot, a szénhidrogéneket, sem a szénmonoxidot a szervezetükbe beépíteni, s a nagyvárosi port már nem is említem. Hát hová vezet ez, kérem? Mi lesz akkor az orvosi rendelőkkel? Hogyan fizetik ki a háziorvosok a magas helyiségbérleteket? Ez így nem jól van! Ezért azt javaslom, hogy olyan parkot építsünk, amely — bármely oldalról nézve — több mint egy ?park". Elöl toldjuk meg egy ?mély" szóval, hátul meg egy ?oló"-val, s legyen akkor mélyparkoló! Ezzel nemcsak a lakosságot szoktatjuk le a parkban történő üldögélésről, hanem még a környék lakói sem nyitnak ablakot, arról nem is beszélve, hogy a 20 millió Ft helyett 580 millió Ft-ot költhetünk el, s a megemelt költségvetés miatt néhány oktatási intézményt is bezárhatunk. Úgy is túl okosok már a választók, s aztán az lesz a vége, hogy úgy kiokosodnak, hogy nem választanak meg minket 2002-ben.

Ignéczi Tibor