Állásfoglalás OT 2000, közlekedés szekció
"A társadalom hatékony intézkedéseket vár a kormánytól, sürgeti a közlekedés, a környezetvédelem és az egészségügy közötti együttműködést, és annak biztosítását, hogy a környezetvédelem és az egészségügy követelményeit integrálják, hatóságaikat pedig vonják be a közlekedési vonatkozású döntéshozatali eljárásokba."
Közlekedés, Környezet és Egészség Charta
(London, 1998. június)
A magyarországi környezet- és természetvédő és társadalmi szervezetek 10. országos találkozójának résztvevői (Győr, 2000. április 7-9.) aggodalmukat fejezik ki amiatt, hogy a honi közlekedéspolitika gyakorlati megvalósulása nem a fenntarthatóság felé vezet. Véleményünk szerint sürgősen lépéseket kell tenni annak megakadályozására, hogy a ma élő nemzedék közlekedési szokásaival visszafordíthatatlanul károsítsa a természetet és a környezetet, illetve felhasználja a jövő nemzedékek természeti erőforrásait. Törekedni kell a mobilitási igények esetleges más formában történő kielégítése mellett a közlekedési teljesítmények csökkentésére, figyelembe véve azt is, hogy a fejlődő országokban a közeljövőben a fejlett országok kibocsátásában mutatkozó csökkenéseket meghaladó mértékben fog nőni a közlekedési eredetű CO 2 -kibocsátás a forgalom növekedése és a kedvezőtlen összetételű gépjárműpark miatt.
A jelenlegi magyar közlekedéspolitika túlzott mértékben az új kapacitásokat létrehozó és a környezeti szempontból károsabb közlekedési módokat kiszolgáló infrastruktúra-fejlesztések irányába hat. Ezzel szemben a környezeti ártalmak minimalizálása érdekében a meglévő közlekedési hálózatok karbantartására, a balesetveszélyt csökkentő, illetve az energiafelhasználás mérséklését eredményező fejlesztésére kellene törekedni. Véleményünk, hogy az autópálya- és gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésénél vannak sürgetőbb nemzetgazdasági feladatok (pl. árvízvédelem), de a közlekedési szektoron belül is hatékonyabban lehetne elkölteni 600 milliárd forintot.
A lakosságot közvetlenül érintő környezeti terhelés és balesetveszély csökkentésére például mihamarabb meg kell oldani a lakott települések tehermentesítését az átmenő forgalom alól, különösen a nemzetközi szállítások okozta károkat tekintve. Az elkerülő utak építése előtt azonban mérlegelni kell más megoldásokat. Megépítésük esetén körzetükben zöldövezetet kell telepíteni és megőrizni, építési és beruházási tilalmat kell foganasítani. Külön figyelmet kell szentelni az autópálya-díjasítások következtében elterelődött forgalom káros hatásainak (emberéletben és állatvilágban okozott károk) csökkentésére.
A közúti forgalmi igények csökkentése érdekében törekedni kell mind a városi, mind a távolsági "tömegközlekedés" térvesztésének megállítására és a folyamat visszafordítására. A közösségi közlekedés fejlesztését állami forrásokkal kell segíteni. Egyúttal meg kell valósítani egy olyan tudatformáló és nevelő kampányt, valamint oktatási rendszert, amely előmozdítja a közlekedési szokások megváltozását, a közlekedési kultúra fejlődését.
A közlekedés okozta környezeti károk határon átnyúlóak. Ennél fogva segítenünk kell a közlekedés átalakításáért dolgozó, határainkon túl működő szervezeteket, morálisan, szakmailag és az ország lehetőségeihez mérten anyagiakkal is.
"12. § (6) ... különös figyelmet kell fordítani ... a gyalogos- és kerékpáros forgalom biztonságára és ... a tömegközlekedés zavartalanságára. Fokozottan védeni kell a közúti forgalomban résztvevő gyermekeket, időskorúakat, a mozgáskorlátozottakat és egyéb testi fogyatékosokat."
(A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény)
Győr, 2000. április 9.
|