Hamar József megkeresésünkre elmondta, hogy a legutóbbi nagy tiszai áradás is azt mutatja, hogy a folyó vízgyűjtőterülete nincs rendben. A Tisza vízgyűjtőterületén egyre folytatódó fakivágások és a folyó medrének egykori kiegyenesítése az okai az idei tragikus méretű áradásnak. Ugyanakkor az áradás bizonyos szempontból jó hatással is volt a folyóra: lehetőséget nyújtott az élőlényeknek, hogy a mellékfolyókból áttelepüljenek a ciánszennyezés óta igen ritkán lakott főmederbe.

Hamar József nem helyesli a mesterséges haltelepítéseket, mivel azok nincsenek jó hatással a folyóra, hátráltathatják a természetes regenerálódást. A halak nem tudnak elszaporodni, ha nincs megfelelő mennyiségű táplálékuk, viszont a túl sok hal elpusztíthatja saját táplálékforrását, s ezzel tönkreteheti a lassan újra felépülő ökoszisztémát.

Bár a nehézfém-szennyezés jó része távozott a levonuló árral, jelentős része továbbra is megmaradt, s bár a vízben kevésbé kimutatható, de jelen van a folyóágy alján, beépült a növényekbe, a homokba, sőt, az áradás során kikerülhetett a környező szántóföldekre, legelőkre is.