Jó néhány éve ismeretes, hogy a dunakeszi vízművektől délre jelentős homoktövis folt található, és — amit ezzel a védett területtel kapcsolatban mindig hangsúlyozni kell — az itteni homokpuszta-gyep védett lágyszárú növényekben is gazdag. Dr. Terpó András már 1988-ban javasolta a déli terület védetté nyilvánítását, 1994-es szakdolgozatomban én is felhívtam erre a figyelmet. Ennél is sokkal fontosabb, hogy 1997-ben Dr. Seregélyes Tibor és Csomós Ágnes a területről részletes botanikai felmérést készített, amely alapján a fokozottan védett és védett növények előfordulását is azonosíthatjuk. A Fővárosi Önkormányzat nem sokkal később kezdeményezte a védettség kiterjesztését erre a területre, ám mire a terület valóban védetté vált, az útépítést már engedélyezték.

1999 őszétől a védett terület nagysága a korábbi 5,8 hektárról 27,4 hektárra nőtt. A Vízművektől északra jelentősen megnőtt a védett területek kiterjedése, a Vízművektől délre pedig az azóta megépült 2/A elkerülő út két oldalán lévő legértékesebb területek védelem alá kerültek. Másképpen fogalmazva: Az új út fontos természeti értékeken gázol keresztül. Senki sem tudja, hogy az áldozatul esett védett növények összesen mekkora eszmei értéket képviselnek, de a botanikai felmérést és az út nyomvonalát ábrázoló térképek egybevetése alapján megállapítható, hogy a dózereknek egyebek között áldozatul estek fokozottan védett csikófark (Ephedra distachya), valamint védett báránypirosító (Alkanna tinctoria), homoki bakszakáll (Tragopogon floccosus), budai imola (Centaurea sadleriana) és homoki kocsord (Peucedanum arenarium) egyedek.

A Magyar Állam tulajdonában és a Pilisi Parkerdő Részvénytársaság kezelésében lévő területen a Fővárosi Önkormányzat Környezetvédelmi Ügyosztálya a Pilisi Parkerdővel összefogva csupán azzal próbálkozott, hogy az útépítésből eredő károkat az útépítőkkel kötött megegyezéssel minimalizálja. Megegyeztek, hogy az útépítés megkezdése előtt a terület szélén kerítést építenek — nem tették meg, csak utólag. Megegyeztek, hogy az északi védett terület határán húzódó földutat nem használják — rendszeresen ezen közlekedtek teherautóik. Mikor aztán az északi területen az M0-s építéséhez mindenféle engedély nélkül elkezdték vágni az erdőt, a Fővárosi Önkormányzat és az erdészek terepi bejárást hívtak össze, erről emlékeztető készült, és a Pilisi Parkerdő Részvénytársaság fel(be?)jelentést írt a másodfokú természetvédelmi hatóságnak, a területileg illetékes Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságnak. (Az, hogy engedély nélkül elkezdték vágni az erdőt, már nem csupán agresszív erőfitogtatás, ez törvénysértés, amit egyébként rövidesen abbahagytak.)

Még egy durva károkozásról tudunk. A 2/A út építésekor a homoktövises lángolt. Nem hivatalosan szinte minden érintett biztos benne, hogy ezt a módszert az útépítők választották a növényzet eltávolítására (ahogy azt máshol is megtették), és nem törődtek vele, hogy a tüzet az út nyomvonalára korlátozzák.