Korunk nagy környezeti problémájáról, a városok térbeli terjeszkedéséről rendezett vitafórum-sorozatot ez év februártól áprilisig a Környezettudományi Központ. Ez a folyamat a rugója mind a települési, mind a természeti és mezőgazdasági környezet fokozatos, de sajnos igen gyors ütemű tönkretételének.

A program célja a városi terjeszkedés korlátozása volt, de sajnos, a széleskörű meghívások ellenére az érdeklődés nem volt megfelelő arányú, vagyis nem sikerült felkelteni az ügyben érdekelt döntéshozók figyelmét. Pedig ennek a veszélyes folyamatnak a felismerése szükségszerű — az ellene teendő intézkedések segítése érdekében.

Hazai viszonyainkra vetítve így vázolja bevezetőképpen a problémát a rendezvény meghívója:

"A kilencvenes évek változásai, a piacgazdaságra való áttérés, a jövedelmek differenciálódása, a jól kereső, tehetős társadalmi réteg megjelenése, illetve a gépkocsiállomány növekedése nálunk is felgyorsították a városok, mindenekelőtt Budapest terjeszkedését. Ez a terjeszkedés megfelelő ellenőrzés és irányítás hiányában számos negatív következménnyel jár:

— romlik az élet minősége, mert a városon kívül élők egyre több időt kénytelenek ingázással tölteni, a jómódú kitelepülők által hátrahagyott belső övezetek pedig lepusztulnak, ami további terjeszkedési hullámot indíthat el,

— a térbeli kiterjedéssel nő az útépítés és a közműfejlesztés iránti igény, ami előbb a fejlesztési, majd később a fenntartási költségek rohamos emelkedéséhez vezet,

— a terjeszkedés veszélyezteti a mezőgazdasági területeket és a városkörnyéki élővilágot, valamint fokozza a közúti közlekedés iránti igényt s ezzel együtt a környezetszennyezést."

A Levegő Munkacsoportot egyre többen keresik fel olyan panaszokkal, hogy korábbi csendes lakóutcákon vagy gyűjtőutakon az elviselhetetlenség mértékéig megnövekedett a személygépkocsikból álló átmenő forgalom. Most nemcsak az autópályák díjasítása miatt a településeket sújtó átmenő forgalomról van szó, hanem arról, amit a közlekedésfejlesztési tervek készítői is bevallanak, hogy a kiterjedt kertvárosok mobilitási igénye egyszerűen kezelhetetlen!

Az úgynevezett hivatásforgalom, az ügyintézési, kulturális és egyéb célú mozgások főleg Budapest belső kerületei felé irányulnak. Tömegközlekedéssel behálózni a szétterjedt települést igen nehéz, és akiknek volt anyagi lehetősége jobb levegőjű, drága telkekre kiköltözni, rendszerint nem vállalják a ritkán közlekedő viszonylatok és a megállók eléréséhez szükséges hosszabb gyaloglás kényelmetlenségét. Az utakat megtöltő személygépkocsik csúcsidőszakokban az autóbuszok haladását is akadályozzák, így magasra csap azoknak a panaszosoknak az indulata, akik akár saját kocsival, akár autóbusszal órákat kénytelenek közlekedni azért, hogy naponta ingázhassanak oda, ahonnan kiköltöztek.

Sokan vannak, akik emiatt több utat követelnek, vagy szélesebb utakat, ahol több autó fér el...

De ha nem is vagyunk tekintettel azokra a kevésbé szerencsésekre, akik a város belső, leromló állagú kerületrészeiben kénytelenek továbbra is lakni, ahová — mint egy tölcsérbe — áramlanak be a jobb levegőjű külső városrészekből és az agglomerációs településekről érkező gépkocsik, amelyek miatt itt a szén-monoxid, nitrogén-oxidok, szén-hidrogének és a gépkocsik által kibocsátott egyéb szennyezők hulláma csap magasra, legalább az oly vonzó zöldövezet további leromlását ne fokozzuk.

Számos budapesti külső kerület lakáspolitikája a korábbi zártkertek és mezőgazdasági területek belterületbe vonásával, építési övezetté minősítésével kíván "fejlesztést" produkálni. A budai kerületekben szélcsatornákat építenek be, az "építési telkeken" nem győzik irtani a fákat. Közben nincsenek kellő pénzügyi források a belterületi lakásállomány állagának fenntartására.

A pesti oldali kerületek agglomerációs szomszédai szintén parcellázásokkal terjeszkednek, így azok a kertvárosok is gépkocsik átjáróházaivá válnak, ahová néhány évtizeddel ezelőtt a jobb levegőre vágyók kimenekültek...

Vég nélkül lehetne sorolni a városok terjeszkedésének és a személygépkocsi-használat elterjedésének hátrányait. Az említett rendezvénysorozaton a legjelentősebbek elemzésre kerültek, külföldi példákkal is alátámasztva.

Foglalkozott a vitafórum-sorozat a kiút keresésével is: a használaton kívüli városi ipari és lakóterületek rehabilitációjának módjával és példáival.

Ez az egyik kivezető út a romlásból. Rendkívül fontos emellett a meglévő épületállomány fenntartásához szükséges tőke biztosítása még akkor is, ha azt korábban kényszervásárlás formájában kispénzű embereknek eladták.

De ezen túl szükség van olyan intézkedésekre is, mely a zöldterületek beépítését jelentősen korlátozza (a 24. órában!). Hívják azt a zöldterületet bármilyen övezetnek, akárki tulajdonának, ne engedélyezzék többévtizedes fák kivágását. Hozzon létre a Fővárosi Önkormányzat olyan pénzügyi alapot, mely lehetővé teszi az ilyen zöldterületek megváltását, hogy ahol valóságban park van, az park is maradjon!

Ôrizzük meg, illetve állítsuk vissza a belső kerületrészek vonzerejét, lakókörnyezeti rangját, hogy ne tartsa méltóságán alulinak senki az odaköltözést vagy az ottmaradást. Ez is a kiköltözési hullám egyik korlátozója lehetne.