Előrehaladt és döntő szakaszába érkezett az évtized egyik legbrutálisabb fővárosi beavatkozása, a Jókai téri hatszintes mélygarázs-beruházás.

A piciny, 8 bérház közé benyúló téren 471 gépkocsi-férőhelyet kívánnak létesíteni egy hatalmas földalatti építményben, amely egy 20 méter széles és 100 métert megközelítő hosszúságú, 4 emeletes bérház méreteivel egyenlő. A 471 férőhely 2,6-szorosa a túlméretezett Roosevelt téri mélygarázs 180 férőhelyének. A felszínről kitermelendő föld mintegy 50 ezer köbméter, amelyet 17 ezer tehergépkocsi-fordulóval lehet elszállítani.

A résfalakkal megtámasztott munkagödörből elsőnek a 15 fát (10 db 60-70 éves, 5 db 20-30 éves), 70 sövényt és csoportba ültetett cserjét kell eltávolítani. A növényeket — a kialakult gyakorlat szerint — minden bizonnyal értéktelennek fogják nyilvánítani. Jókai Mór 1921-ben felállított szobra ideiglenesen távolítandó el; a mintegy 120 éves kőkereszt — elhelyezésekor a tér még a Gyár utca része volt — feltehetően szintén visszakerül a helyére, ha nem akadályozza az autók mozgását.

A mélygarázs felszínén egy 105 négyzetméter alapterületű, könnyűszerkezetű pavilon épül, ahová lift vezet fel a mélyből; itt fizetik majd a parkolási díjat. A részleteiben szakszerű tervezés abban téved, hogy a befejezés után a teret parkosítani ígéri. Ez azért képtelenség, mert a 6 szintes betonkolosszus elvágja a növényzet kapcsolatát az altalajtól, így a tápláló víztől és az ásványianyag-utánpótlástól. Ilyen helyre, a vasbeton fölé a termőföld vastagságától függő tetőkert létesíthető, és nem park, amelynek lényegi elemei a fák.

A környék lakói a jelenleginél is jóval súlyosabb környezeti helyzetbe kerülnek. Az építkezés mintegy két esztendeje alatt porfelhőben úszik majd a Jókai tér a kb. 50 ezer köbméter föld kitermelése és elszállítása miatt. A szádfalak beverése, a munkagépek és a szállítóeszközök miatt a szűk térben felerősödő zajban élnek majd.

A mélygarázs működése során a felszíni pavilonnál kivezetendő szennyezés állandó veszélyhelyzetet teremt a lakóknak. A lakosság egyik házban sem egyezett bele a szennyezésnek a háztetőn való kivezetésébe; így a mérgező anyagok kiáramlása a térszintre került. A garázsban részben alapjáraton működnek a járművek — bebocsátásra várva vagy 5 km/óra sebességgel haladva — a besoroláskor és kihajtáskor. A károsanyag-kibocsátásuk alapjáraton 20-szor annyi, mint 100 km/óra sebességnél, lassú járatban pedig ötször akkora. Így napi 16 órában — 80 százalékos kihasználást feltételezve — mintegy másfél tonna szennyezőanyag kerül a szűk kis tér légterébe. (Szén-monoxid, szénhidrogének, nitrogén-oxidok, kén-dioxid, formaldehid és szilárd részecskék.) Ilyen mérvű szennyeződés a tervezett nagy kapacitású (mellesleg zajos) szellőzőrendszer működése esetén is kockázati tényező. További veszélyhelyzet keletkezik azáltal, hogy a mélygarázs puszta léte tovább növeli az Andrássy út ma is alig elviselhető forgalmát.

Nem mellékesen, az egész eljárás törvénysértő. Az Önkormányzati törvény 79/A. paragrafusa szerint a parkok, terek forgalomképtelen önkormányzati törzsvagyont képeznek, már pedig itt az alig fél hektáros Jókai teret felszínével, altalajával együtt, szőröstől-bőröstől eladják.

Végül nem elhanyagolható szempont az sem, hogy az érintett lakások értékvesztése esetleg meghaladja az önkormányzat remélt hasznát.

Még nem lenne késő a lakosságra hallgatni.