kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Ózon akció
kitörési kísérlet az ökológiai gödörből


Augusztus 30-án a Gandhi étteremben sajtóértekezleten indítottuk be az Ózon akciót, a Levegő Munkacsoport és a Rügyecskék Alapítvány közös országos faültetési programját. A megnyitón részt vett és a rendezvényhez fővédnökként nevét adta dr. Ligetvári Ferenc környezetvédelmi miniszter. A miniszter tényleges és nem formális részvétele kedvező fejlemény. Arról tanúskodik, hogy a személycserével megszűnt az a rendellenes állapot, amelyben a miniszter szövetségeseivel — a zöld civil szervezetekkel — szemben visel hadjáratot.
Lukács András megnyitója után a miniszter tartott előadást, amelyben a földtörténet miniatürizált változatában érzékeltette, hogy az ember, az élővilág legfrissebb szereplője, milyen találékonysággal képes kipusztítani élőhelyét, előkészítve ezzel saját pusztulását is. A miniszter a pontos globális helyzetértékelés után hazánk átlagosnál sok tekintetben kedvezőtlenebb állapotáról is beszélt.
Az ökológiai gödör
Az elmúlt 30 évben 372 000 hektár földet vontak ki hazánkban a művelés alól. Így a beépített földek aránya 1970-től 2000-ig az ország területének 13,7 százalékára növekedett, a 30 év előtti 9,6 százalékról. A 30 évi beépítés évente 3 millió tonna szén-dioxid-lekötő kapacitással csökkenti ökológiai mérlegünket. A jogi feltételek kedveznek a biológiailag aktív területek beépítésének, mert az érvényes földtörvény szerint az adott területen történő, nagyjából egy évi búzatermés áráért örökre kivonható a föld a termesztésből. (Az aranykorona érték négyezerszeres szorzata.) Ez a gyatra, hatástalan védelem kihat a föld árára is, amely hazánkban az európai átlag töredéke.
Bölcs kormányzati döntésnek tűnt, hogy a gyenge minőségű földek, a kihasználatlan legelők és a nem művelt területek rovására 15 év alatt 1 millió hektárral kellene bővíteni az erdők területét. Ezzel erdősültségünk — ami jelenleg 18,8 százalék — elérhetné a világátlagot (27 százalék), és közelebb kerülne az európai átlaghoz (35 százalék).
A statisztikai adatok szerint 3—5 ezer hektárral növekszik évente az erdőterület. Eszerint a 15 évre tervezett erdősítési program 200 (kettőszáz) év alatt megvalósítható, ha nem csökkentjük az ütemet. Ám még ez sem takarja a valóságot, mert a statisztika csak a növekedést tartalmazza, a beépített és tönkrement erdőterületek nagyságát nem. Az Állami Erdészeti Szolgálat 1997. évi adatai szerint a hazai erdőállomány egészsége folyamtosan romlik, a faállomány 2,8 százaléka már elpusztult. Nincs adat arra nézve, hogy az önkormányzatok által belterületbe vont évi 2—2,5 ezer hektár termőföldből mennyi az erdő.
Megállíthatatlannak tűnik a települési zöldfelületek beépítése, más célra való felhasználása. Ezt a folyamatot is jogszabály ösztökéli. Az 1999. évi 128. számú kormányrendelet még az 1970-ben kiadott papírvékonyságú favédelmi kormánydöntést is hatástalanította, kivonva annak hatálya alól a magánkertek fáit és az utcai fasorokat.
A tények arra utalnak, hogy a települési zöldfelületek — Európában példátlan módon — védtelen prédává lettek hazánkban. Tények tömege igazolja a zöldfelületek veszélyeztetését, felsorolásuk meghaladná ezen írás kereteit. Csupán három elemet ragadtunk ki az élővilágból: a szántóföldet, az erdőt és a települési zöldfelületeket; ám ezek is igazolják, hogy ökológiai gödörbe jutottunk.
Kijuthatunk-e a gödörből?
Rövid távon kevés a remény, mert a mai vezető politikusréteg csak a 4 évenkénti hatalomváltásban érdekelt. Reményt a fiatalság nyújt, amely a Rügyecskékhez hasonlóan felismerte, hogy tettekkel, azaz tömeges faültetésekkel lehet és kell gátat vetni környezetünk romlásának.
A Levegő Munkacsoport törvénytervezetet készít a fák védelmére, és egy másik törvénymódosítást is elkészített a földvédelmi járulék hétszeres emelésére. Régóta íróasztalokon pihen javaslatunk a települési növényzet, valamint az erdők faállományának a mai kor követelményeinek megfelelő értékelésére.
Nem tudjuk, lesz-e ezekre fogadókészség, de a Prédikátorok Könyvének 3.7. pontjával valljuk, hogy ideje van a beszédnek, és nincs ideje a hallgatásnak.
"Önöknek nem kell bizonygatnom, milyen mértékben függ az emberiség jövője az oxigéndús és tiszta levegőtől, az éghajlatváltozások csillapításától és a biológiai sokféleség fenntartásától. És az is fontos, hogy a fák szépek, és az erdőben jól érezzük magunkat.
Eleink is megbecsülték a fákat. Nem véletlen, hogy az erdészek legalább száz Rákóczi-fát ismernek hazánk területéről. Ezek mindegyike hatalmas, tekintélyt sugárzó példány. Így van ez az indiánok földjétől a maszáj legelőkig majd' mindenütt: azt tartják, a fákban istenek lakoznak — ha nem maguk azok —, a fáknak lelkük van. Sok helyen az igaz emberek tiszteletére és a kiemelkedő történések alkalmából fákat ültetnek, vagy maga a faültetés az esemény.
Bevallom, én leginkább annak örülnék, ha a faültetés egészen hétköznapi, magától értetődő dolog lenne. Ezen munkálkodjunk hát mindannyian: civilek, állampolgárok, és az Önök szolgája, a miniszter. Önöknek és nekem mások a lehetőségeink, a feladataink, de ugyanaz a célunk: egy lakhatóbb várost, országot, világot teremteni."
(Részlet Ligetvári Ferenc környezetvédelmi miniszternek az Ózon Fesztivál sajtótájékoztatóján elhangzott beszédéből. A teljes szöveg a Liget című folyóirat következő számában olvasható.)

Radó Dezső dr.


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.