A zöld államháztartási reform kapcsán is gyakran elhangzik az ellenérv, hogy a környezetvédelmi adók, állami beavatkozások ellentétesek a piacgazdasággal és a demokráciával. A viták során azonban nemegyszer kiderül, hogy az ellenzők nincsenek tisztában sem az EU által elfogadott elvekkel, sem a nyugat-európai gyakorlattal. Ott a választóik megtartása érdekében a kormányok számtalanszor megvétózzák az EU-bizottságok javaslatait, sikerrel védik nemzeti érdekeiket — különösen az erősebb tagországok.

Egy példát szeretnék ismertetni (TIME 2000. 07. 31.) arra, hogy nem lenne felesleges a csatlakozásra váró országoknak az EU tagországaival is összefogva egy olyan egységes Európa létrehozásán fáradozni, amely nem multinacionális vállalatok, koncentrált gazdasági óriáshatalmak révén, hanem környezeti állapotával, magas színvonalú stabil társadalmával képes felvenni a versenyt a világ legerősebb államaival.

Sokan talán ma is azt képzelik, hogy Svédország a vodkát mértéktelenül fogyasztók közé tartozik. A század elején valóban 50 liter körül volt az egy főre jutó éves tömény alkoholfogyasztás. Mára ez a mennyiség hivatalosan 6,8 liter. Svédország a világ egyik legkedvezőbb mutatójú országa az alkoholistákat, illetve alkoholos megbetegedéseket illetően!

A változás a szigorú állami beavatkozásnak köszönhető:

1) Igen magas minden szeszesital adója.

2) Nagyon alacsonyak a behozatali kvóták az utasforgalomban.

3) Tilos Svédországban az alkoholreklám.

4) Alkoholt csak egy külön erre a célra létrehozott állami bolthálózatban lehet forgalmazni.

Most ez a helyzet meginogni látszik, annak ellenére, hogy az előírások a lakosság és a pártok többségének egyetértésével találkoznak. Néhány politikus ugyanis az európai szabványokra hivatkozással szeretné az előírásokat enyhíteni. Többek között majdnem tízszeresére növelnék a szabadon behozható alkohol mennyiségét, jelentősen csökkentenék az alkoholra kivetett adókat, és megszüntetnék a speciális bolthálózat kizárólagos forgalmazási jogát. Az érvük a direktíváknak megfelelés kényszere mellett az, hogy az adók csökkentésével megszűnne a szomszédos országokból Svédországba irányuló feketekereskedelem, amely a fogyasztás mintegy 25%-át teszi ki. A szigorúbb szabályozás mellett kardoskodók viszont azzal érvelnek, hogy a társadalmi megítélés, a magas árak és a nehezebb hozzáférés sokkal több embert riaszt el attól, hogy alkoholistává váljon.

Remélem, hogy — csatlakozás ide vagy oda — a tiszta ész győzni fog az alkoholpiac ellenében.