Vajon a gátak tényleg több üvegház hatású gázt bocsátanak ki, mint a többi erőmű?

A Gátak Világbizottsága (WCD), mely a leginkább független, átfogó, a világ nagy gátjaival foglalkozó fórum, találkozóra hívta össze az érintetteket, hogy megvizsgálják és megvitassák a víztározók ellentmondásos szerepét az üvegházhatású gázok kibocsátásában. Az Amazonastól a sarkvidékig a tudósok még csak most figyeltek fel a problémára.

A WCD összegyűjtötte a témán dolgozó 20 legjobb tudóst Brazíliából, Kanadából, Finnországból, az USA-ból és Franciaországból, hogy átfogó módon, függetlenül, őszintén és mélységeiben vizsgálják meg ezt a kérdést. A következőkre jutottak:

- Mind a 30, a trópusokon és az északi-sarki övezetben eddig vizsgált tározó esetében két kritikus üvegházhatású gáz kibocsátását mutatták ki: metánt és szén-dioxidot.

- Az Északi-Sarkhoz közel eső helyeken, mint például Kanada és Skandinávia esetében minden eddig rendelkezésre álló tanulmány azt mutatja ki, hogy a vízerőművek az azonos teljesítményű más üzemű erőművek szennyezésének mindössze egy tizedét bocsátják ki.

- Brazíliában, ahol 10 gátat vizsgáltak, öt egyértelműen jobb az azonos teljesítményű hőerőműveknél. A többi gát esetében további vizsgálatra van szükség annak megállapítására, hogy azok jobbak vagy rosszabbak-e.

- Meg kell vizsgálni az alternatív energiaforrások (szél, nap, biomassza) nettó szennyezőanyag-kibocsátását, az erőművek egész élettartamára vetítve.

- A vízenergia, mely helyettesíti a hőerőműveket, egy sor fontos szennyezőanyag kibocsátását előzi meg.

- A globális felmelegedés tekintetében a vízenergiát nem lehet eleve tisztább technológiának feltüntetni, mint a hőerőműveket.

- Vizsgálni kell a nem vízerőművekhez tartozó trópusi víztározókat (öntözés, tározás, árvízszabályozás) az üvegházhatású gázok kibocsátásának tekintetében.

Röviden: a WCD megállapította, hogy

a) a gátak miatt üvegházhatású gázok kerünek kibocsátásra,

b) ez a tény függ az adott helytől, a mérettől és az időtől,

c) illetve, hogy miként lehet a gátakat egyéb alternatívákkal összehasonlítani bármely országban.

Minden gát szennyezőanyag-kibocsátása nagyban függ a földrajzi helyzettől, a hőmérséklettől, a mérettől, a mélységétől és az építési módtól. Mindezen összetevők szerepet játszanak a komplex biokémiai folyamatban, amely meghatározza, milyen mértékű az üvegház-hatású gázok kibocsátása egy megadott víztározó esetében.

Az előzetes jelentések szerint a víztározók üvegház-hatású gázkibocsátása a trópusi országokban különösen fontos. Ez a jelenség azonban nem korlátozható a vízerőművekre, mivel jellemző a természetes vízfelületekre is. A gázkibocsátás csak hosszabb idő elteltével alakul ki, mivel a biomassza az első néhány évben jön létre a víztározóban, és függ a folyómederbe történő szervesanyag beáramlásától is.

A kérdés felettébb érzékeny volta miatt a WCD óvatosan halad előre, keresve azt, hol egyértelműek az eredmények, és hol van szükség további kutatásra. Első eredményeik a jobb tervezésben, a gátak felújításában, illetve új gátak építésében, üzemeltetésben, valamint a gátaknak a Kiotói Egyezmény szerinti értékelésében segítenek.

Novemberben a WCD kiadja a végső jelentését ajánlásokkal együtt. Az éghajlatváltozás és a gátak közötti kapcsolat vizsgálata segítségünkre szolgál annak megállapításában, hogy milyen lehetőséget válasszunk a vízkészlet, élelem és az energia-termelés tekintetében. A vízerőmű-ipar néhány résztvevője ezzel együtt azt állítja, hogy a gátak összességében véve még mindig tisztábbak, mint a többi erőmű, ha a létesítmény teljes élettartamát vagy a szennyező anyagok kibocsátását kWh-ra lebontva vizsgáljuk.

Forrás:Infoterra

A Szerk. megjegyzése: Lapunk hasábjain már sokat írtunk arról, milyen környezeti hatásai vannak a nagy vízerőműveknek: felborul a környék vízháztartása, az ivóvízkészletek szennyeződhetnek, egyes állat- és növényfajok élőhelye megszűnik stb. Ezért a nagy vízerőműveket semmiképp sem nevezhetjük egyértelműen tisztának.