A nyamóca Bergengócia hagyományos nemzeti eledele. Múltja évezredekre visszavezethető. Mióta világ a világ, ezt eszi kicsi és nagy, boldog és boldogtalan.

Egyszer egy jól ismert multinacionális vállalat bergengóciai irodájának huszonharmadik emeletén valaki felkiáltott:

— Heuréka! Megtaláltam!

A sebtében összehívott igazgatói tanácsnak hősünk ki is fejtette ötletét:

— Legyen az új termékünk a nyamóca!

— De hát az nem új, azt évezredek óta mindenki ismeri! Azonkívül olyan olcsó és egyszerű az elkészítése, hogy nincs benne semmi üzlet!

— Ez nem lehet gond! Teszünk hozzá egy kis színezőanyagot, egy kis állományjavítót, egy kis ciánt, és azután már a jó édes anyukája sem ismer rá. Szépen be is csomagoljuk, legalább három réteggel, kitalálunk hozzá valami jó blikkfangos nevet, csinálunk hozzá valami szívet facsaró reklámfilmet, aztán már mehet is a világpiacra.

— Ez tényleg remek ötletnek látszik, hiszen a nyamóca nagyon jó termék — kontrázza meg az egyik munkatárs —, csak azt kell elfeledtetni az emberekkel, hogy ők maguk is tudnak ilyet készíteni.

— Ugyan, mi sem könnyebb ennél! Néhány filmsorozat és a reklámkampányok majd segítenek elhinteni a köztudatban, hogy a házi készítésű nyamóca elavult, viszont a mi nyamócánk a boldogság és a hosszú élet titka.

— Arra viszont erkölcsi kötelességünk vigyázni, hogy ez ne így legyen, most a túlnépesedés korában.

— Természetesen erre is gondoltam. Ezért van szükség a ciánra és az adalékanyagokra.

— Most már csak valami jó nevet kell kitalálni.

— Én javasolnám a jó hangzású "Sweet Nausea" elnevezést.

— Nagyszerű! Ezzel meg is beszéltük a lényeget. Kedves Kollégák, mit szólnának, ha ennek megünneplésére átruccannánk a szomszédos étterembe, enni egy kis nyamócát?