Kovács István tanár úr néhány éve megjelent könyve, a Minden nap jeles nap jut eszembe gyakran, amikor az Ózon Fesztivál élményeit mesélem. Miért is? Ennek a könyvnek az az alapötlete, hogy az év minden napját kössük egy környezet-, illetve természetvédelmi eseményhez, egy neves természettudós életének egy fontos napjához... egyszóval minden áldott nap foglalkozzunk a környezetvédelem "ünneplésével".

Az Ózon fesztivál elsősorban nem az ózonréteg védelméről szólt, hanem arról, hogy te, te, te és te személyesen is tehetsz valamit a környezetvédelemért, azért az ügyért, ami a szervezőknek nagyon fontos. Mivel éppen szeptember 16-ra esett, ami az ózonréteg védelmének a világnapja, így lett a fesztivál neve Ózon Fesztivál.

Akik eljöttek a jó zenekarokért vagy a sokféle gyerekprogramért, lehet, hogy nem is érdeklődtek korábban a természetvédelem iránt. Aztán körülnéztek a Városligetben és elcsodálkoztak. Valahogy más volt a hangulat, valahogy emberibb volt minden. Hiányoztak a bóvliárusok, nem volt eldobált szemét (sötétedésig), feltűnően kevés ember dohányzott Volt viszont rengeteg gyerekfoglalkozás, jófajta beszélgetés, sok jó zene, vegetáriánus büféből többféle is.

A sátrakat az Egészség-Vár Alapítványtól kaptuk kölcsön, ingyen. Ülni fűrészporral töltött zsákokon tudtunk, eredetileg a szegénység-szülte kényszermegoldásnak gondoltuk, használatban derült ki, hogy nagyon praktikus. Adomány volt az is, ugyanúgy, mint a papírbútorok, melyekkel több sátrat is berendeztünk, vagy a vessző, amiből kosarakat fontunk. A Zöld Szív tanárai gondosan szervezett foglalkozásokat tartottak a gyerekeknek, és jutott idejük a szülőkkel is beszélgetni.

A WWF sátrát is szívesen látogatták. A Magyar Madártani Egyesület, a Független Ökológiai Központ és a Mérce Egyesület is sok örömet szerzet az arra járóknak. Nehéz lenne mindenkit felsorolni.

Este hatalmas vihar lett, a vendégeket gyorsan hazazavarta, a szervezők mentették a menthetőt

Üröm az örömben, mégis úgy éreztük, hogy jövőre jobban, de újra megcsináljuk.