Minden környezetvédő számára megrázkódtatás volt hallani, hogy Ligetvári Ferencet, a nemrég kinvezett és munkájával széles körű elismerést aratott környezetvédelmi miniszterünket kitették állásából. Általánosnak mondható az a vélemény, hogy elmozdításának oka az volt, hogy feltárta a pénzügyi és egyéb visszaéléseket, és a szakmailag alkalmatlan személyeket eltávolította a tárcából és annak háttérintézményeiből. Ezekben a véleményekben az is tükröződött, hogy aligha beszélhetünk demokráciáról egy olyan országban, ahol ilyesmi megtörténhet.

Egy kedves teológus barátom körkérdésemre, hogy mit vár az eljövendő évezredtől (lásd a következő oldalakon!), az Evangéliumhoz való visszatérésről írt. Nem véletlenül, hiszen az Evangéliumban számos olyan érték szerepel, melyek elfogadása esetén a környezet mértéktelen szennyezése sem fordulhatna elő. Ilyenek például az az erkölcsre vonatkozó alapvető előírások, a másik ember érdekei figyelembevételének szükségessége, az anyagi javak fölösleges felhalmozásának tilalma, a bálványok imádatának (mai szemmel nézve, mondjuk az Autóisten imádatának) elutasítása.

A történelem során sokan voltak, akik a krisztusi tanításokat aprópénzre váltották, s a saját szűkkörű — hódító, hatalom- és vagyonszerző — érdekeik érvényre juttatására használták fel azokat. Ez ma is folytatódik, de most már az evangéliumi értékrendnek az utolsó morzsáit áldozzák fel "ügyes" reklámszakemberek saját céljaikra, amikor például a "boldogság" és "szeretet" szavakat saját termékeikhez kötik. Lassan ezeket a szavakat ki sem merjük ejteni, egyre inkább gyanúsak lesznek, egyre kevésbé tudjuk, mit is jelentenek igazán. Így ezeknek a "szakembereknek" a jóvoltából nemcsak a pénztárcánk, hanem szívünk is egyre üresebbé válhat, ha nem ismerjük fel ezeket a csapdákat és nem teszünk ellenük.

Ilyenkor, Karácsonyt várva, életünk, emberi kapcsolataink, szándékaink átgondolása régi hagyomány. Önmagunkban és környezetünkben rendet rakni — a kettő összefügg, egyik sem létezhet a másik nélkül.