Ha minden ember úgy élne, mint Lucy — az afrikai emberszabású, akit a modern ember közös ősének tartanak — , akkor a bolygó ötven- vagy akár százmilliárd főt is el tudna tartani: jóval többet, mint a jelenlegi vagy a jövőben várható népesség. De a mai ember nem úgy él, mint Lucy, hanem úgy, mint a 'Ngó család Nigériában, a Singh család Indiában, az Ito család Japánban, a Leonhard család Németországban, a Jones család Amerikában vagy a Kovács család Magyarországon. Lucy talán napi két liter vizet ivott meg; a modern embernek is éppen ennyi ivóvízre van szüksége a létfenntartáshoz, de Itoék, Jonesék és Kovácsék további hat litert használnak főzésre, és több mint nyolcvan litert mosdásra, mosásra és WC-öblítésre. Ehhez jön még az öntözéshez szükséges víz, ami a jelenlegi összfogyasztás 87 százaléka, és hozzáadódik az ipari és közegészségügyi célokra fordított vízmennyiség is.

Lucy nem használt más energiát, csak a saját izmait és a természet erőit; ezzel szemben 'Ngóék fél kilowatt, Singhék több kilowatt, Itoék, Leonhardék, Jonesék és Kovácsék pedig 8 kilowatt kereskedelmi villamos energiát fogyasztanak óránként. A bolygó tíz, talán tizenötmilliárd embert is fenn tudna tartani 'Ngoék és Singhék szintjén, de a Jonesékhoz hasonló módon élő emberekből még hatmilliárdot sem. A Jones család gyermeke hússzor-harmincszor több energiát használ fel, mint 'Ngoék gyermeke. Jones úr vagy Jonesné asszony nyolcvanegynehány éves várható élettartama alatt 800 ezer kilowatt villamos energiát, 2,5 millió liter vizet, 21 ezer tonna benzint, 220 ezer kg acélt, továbbá ezer élőfának megfelelő faanyagot használ fel, és hatvan tonna háztartási szemetet termel. Ezen az életszínvonalon — a jelenlegi technológiák és a még elfogadható költségek mellett — a bolygó aligha képes eltartani kétmilliárd embernél többet.

(Lázár Ervin: A harmadik évezred)