kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
"Két hét alatt nem lehet csodát tenni"

Faragó Tibor a Környezetvédelmi Minisztérium képviseletében vett részt a hágai klíma-konferencián. Afelől kérdeztük, hogyan értékeli a találkozó eredményét.
— Én nem tekintem csődnek, ami Hágában történt a két hét alatt. Ennyi idő alatt nem lehet csodát tenni. Nagyon sok minden történt itt, és én személy szerint nem tartom olyan nagy bajnak, hogy nem született megállapodás az utolsó éjszaka. Amit én tudok az utolsó pillanatok alkuiról, jobbnak is tartom, hogy nem fogadták el őket. Nem biztos, hogy egy rossz kompromisszum jót tesz az ügynek. Ha egy megegyezés alapján működésbe lép valami, azt már nagyon nehéz módosítani. A globális felmelegedés a legnagyobb és legbonyolultabb környezeti világprobléma, nem lehet rövid idő alatt megoldani.
— Milyen érdekcsoportok vannak jelen ezeken a tárgyalásokon?
— Mivel ez egy ENSZ-egyezmény, az ENSZ-csoportok eleve részt vesznek benne, úgymint Ázsia-csoport, Afrika-csoport stb. Ezeken kívül megjelennek azok a csoportok, amelyek a hasonló érdekeik miatt szerveződnek egybe. Ilyen például a fejlődő országok csoportja. Van egy csoport, amelyik az Egyesült Államok köré szerveződik, és amelyben furcsa módon Kanada, Japán, Ausztrália és Új-Zéland mellett Oroszország és Ukrajna is benne van. A közép-európai volt szocialista országok is egy csoportot alkotnak, ez most, a hágai konferencia első hetében vált formális csoporttá. Különös helyet foglal el a kis szigetországok csoportja, amelyeket legérzékenyebben érintené a felmelegedés.
— Ezeket borítaná el először a tenger vize.
— Hát igen. Vannak olyan, korallzátonyon lévő, önálló ország jogát élvező államok, amelyek csupán néhányszor 10 cm-re emelkednek ki a tengerből. Ha valóban bekövetkezik az a tengerszint-emelkedés, amit a tudósok jósolnak, akkor ezek a kis szigetországok eltűnnek a tenger színéről, és még nagyon sok tengerparti terület kerül víz alá, ilyen például Banglades. Ez nem csak a harmadik világot érinti, például Floridának is jelentős területét víz önti majd el.

— Mi az egyes csoportok álláspontja a megoldással kapcsolatban?
— A legnagyobb ellentét a fejlett és a fejlődő országok között van. A fejlett országok már nagyon hosszú ideje bocsátják ki az üvegház-gázokat, amelyek egyre halmozódnak a légkörben. A fejlődő országok tiltakoznak az ellen, hogy azok, akik előidézték a problémát, megtiltsák nekik, hogy ők is növelhessék szén-dioxid-kibocsátásukat. Ha a jelenlegi kibocsátás százalékos csökkentését irányozza elő egy megállapodás, ez igazságtalan a fejlődő országokra nézve. Ha a fejlődő országoknak megengedik, hogy kibocsátásukat növelhessék a fejlett országok szintjéig, az globális csődhöz vezet. Azt pedig a fejlett országok nehezen tudják elképzelni, hogy nekik is csökkenteni kelljen a kibocsátásukat átlagos szintre.
— A fejlődő országok között persze rengeteg különbség van.
— Vannak olyan fejlődő országok, amelyek nagyon gazdagok, és lehetőségük lenne részt vállalni a kibocsátás-csökkentésből, de ők is azt mondják, hogy kérem szépen, mi fejlődő országok vagyunk. A fejlődő országok azt is kérik a világ gazdagabbik felétől, hogy segítsen nekik olyan technológiát alkalmazni, ingyen vagy kedvezményesen, amely lehetővé teszi, hogy környezetkímélőbb energiatermelő vagy gyártási technológiákat alkalmazhassanak. Ez a kérdés állandóan napirenden van az ilyen konferenciákon. Ahhoz is kérnek anyagi hozzájárulást a fejlődő országok, hogy amely országot különösen kényesen érintene egy globális környezetállapot-változás, az idejében felkészülhessen rá.
— A változásokat persze nem lehet előre kiszámítani.
— Vannak, akik nagyon tartanak attól, hogy alapvetően átalakulnak az éghajlati övek. Nem csak az éghajlat, de azzal együtt a teljes környezeti állapot változik. Még aki úgy hiszi, hogy a változás kedvező lenne számára, az is tart attól, hogy túl hirtelen változik meg minden, nem lesz idő alkalmazkodni. Ugyanez áll az ökológiai rendszerekre.
— Nyilván az szorgalmazza legjobban a korlátozó egyezményeket, aki már érzi a bőrén a változásokat.
— Van, aki nagyon szeretné — ilyen például a kis szigetországok közössége —, hogy minél előbb hatásos kibocsátás-korlátozó rendelkezések legyenek. Több mint 40 állam tagja ennek, de természetesen nagyon picik is vannak közöttük. A szegény afrikai országok jelentős része szintén felemeli hangját ez ügyben. Ezek egy része rettentően kiszolgáltatott — mindenki hallott a 70-80-as évek aszályairól a Szahel-övezetben. De ma már az Egyesült Államok is elismeri, hogy lépni kell. A különbség az egyes országok között csupán a támogatott megoldási módokban van. Az Egyesült Államok körül kialakult csoport döntően piacszerű megoldásokat akar. Azt akarják, hogy ha egy fejlett országnak egyszerűbb a harmadik világ egy országában "kivásárolni" a kibocsátást, akkor ezt megtehesse. Ez azt jelenti, hogy az országuk határain belül javarészt maradhasson minden úgy, ahogy volt, emellett járuljon hozzá — pénzzel, technológiával — egy másik ország kibocsátás-csökkentéséhez. A fejlett országok egy másik része (ebben benne van az EU, Svájc és a mi csoportunk is) azt mondja, hogy mindenkinek főként odahaza kell átalakítania a gazdaságát. Föl kell készülnie, hogy 50 éven belül teljesen más energiaellátási rendszerre kell átállnia. Ha egy ország ezt az átállást halogatja, az lehet, hogy rövid távon kifizetődőbbnek látszik, de hosszú távon semmiképpen sem előnyös.

— Sokat hallani a nyelők szerepéről is.
— A legnagyobb mennyiségben előforduló üvegház-gázt, a szén-dioxidot elnyeli a növényzet. Ezért felvetődött, hogy erdőtelepítésekkel ki lehessen váltani a kibocsátás-csökkentést. Ez megint egy kényes téma, hiszen lehetőséget adna arra, hogy egyes országok úgy csűrjék-csavarják a dolgokat, hogy végül egyáltalán ne kelljen kibocsátást csökkenteniük. Annak is megvan a veszélye, hogy egy ilyen rendelkezés hatására iparszerűen kezdenének el tájidegen, gyorsan növő fafajokat telepíteni, figyelmen kívül hagyva a biodiverzitást és más környezeti szempontokat. Az USA a nyelőkkel kapcsolatban is teljes engedményt kért, míg az EU és más csoportok ezen a területen is az óvatosság hívei. Ezek a területek azok tehát, amelyeken nem sikerült közös nevezőre jutni, ezek a kulcspontok, amelyek miatt nem született megállapodás Hágában — egyelőre.

Mikola Klára


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.