Az ember építési szándéka szent dolog, annak az egészséges fák sem állhatnak útjába... Úgy kell nekik, minek nőttek oda!

Pédául útjában lesz a hatalmas, félévszázados viruló platán a Fehérvári úti piac sarkán a 4-es metróhoz tervezett aluljárónak. A metróalagút vonalától jóval távolabb esik ugyan, de feltétlenül meg kell szüntetni azt az ósdi állapotot, hogy az emberek a felszínen közlekedjenek, tehát az útkereszteződésbe is fejlesztenek egy aluljárót, a reménybeli metróállomástól északra, hogy még szebb legyen. A fa helyén egy lépcső lesz.

Ugyancsak a 4-es metró tervei miatt szándékoznak kiirtani az egész Rákóczi teret és a Köztársaság tér negyedrészét, de erről még nem tudhatnak az egyszerű emberek, mivel a DBR Metró Projekt Igazgatóság nem árasztja el őket fölösleges információkkal a nagyközönséget reklámfüzeteiben. Még az Előzetes Környezeti Hatástanulmány népszerűsítő összefoglalója is úgy tájékoztat, hogy ökológiai szempontból kimondottan előnyös lesz a 4-es metró...

Ha pedig építési telken állnak fák, akár kertészeti terv szerint ültették is oda őket valamikor, sorsuk meg van pecsételve. Vagyunk néhányan, akik becsukjuk a szemünket kínunkban, amikor a villamos a Széna tér mellett halad el, mert fáj emlékezni arra a gyönyörű kis parkra, aminek a helyén most a Mammut 2 mozikomplexum fog díszleni.

Nyolc évi keserves küzdelem után mégis ki fogják irtani az Irinyi utcai parkot. Nincs mit tenni, nem kellett volna annak idején eladnia az Önkormányzatnak. Most már magántulajdon. És a Fővárosi önkormányzat nem képzett zöldterület-megváltási alapot. (Csak metróalapot, 30 milliárd forinttal...) Télen valószínűleg sor kerül itt is a favágásra. Sokan ebbe is belebetegszünk. A Fővárosi ÁRT minden véleményezési stádiumában könyörögtünk, hogy a 7 hektáros Hamzsabégi úti parkot minősítsék át zöldterületté. De nem lehet, mert annak a helyén fog átsuhanni szép egyenesen az a várost átszelő autóáradat, amelyet a Hungária körúton kialakított autópálya fogad. (Kapu illetve átjáróház szerepünket dicsőítik a hivatalos megrendelésre készített közlekedésfejlesztési munkák.)

A Levegő Munkacsoporthoz egyre-másra futnak be a lakossági panaszok egyedi vagy tömeges fairtásokról beszámolva.

Nem csupán építkezésnek eshetnek áldozatul nagy lombozatú fák. Az önkormányzatoknak általában nagyon kevés pénzt fordítanak fordítanak zöldterületek gondozására és fejlesztésére. Fel sem mérik, hogy területükön milyen, pénzben is kifejezhető értéket jelentenek a meglévő fák. Emiatt nem tudatosul az illetékesekben, hogy egy-egy idősebb fa kivágásával milyen anyagi veszteség érte az önkormányzatot. Ennek a körülménynek a figyelmen kívül hagyásával következhet be olyan "fejlesztés", amelynek keretében egy egész tér többévtizedes lombállományát kiirtják olyan jelszóval, hogy "fertőzött", és egységes, "várostűrő" fajtájú egyenfákat ültetnek a helyükbe. Az önkormányzat (és a választópolgárok) csak hosszú évtizedek múlva, költséges gondozás árán kapják vissza azt az értéket, amelyet az idős fák kivágásával elveszítettek.

A fa az emberek számára sokkal többet jelent, mint amit pénzzel ki lehet fejezni. Dr. Radó Dezső ezt nagyon szépen és tárgyilagosan foglalta össze a Lélegzet 2000. októberi számában A fák környezeti haszna című cikkében. Az említett cikkben felsorolt vonatkozásokon túl a mérsékelt éghajlati övezetben van még egy tulajdonsága a fának, mely számunkra lélektani jelentőséggel bír: az évenkénti megújulás! Szeretettel pihentetjük szemünket a télen csupasz ágak szeszélyes, egyéni rajzolatán, és bízunk benne, hogy tavasszal új csodákkal örvendeztet meg minket, bontakozó rügyeinek látványával. Így éled fel bennünk is újra a remény, ha nem túl kellemes az élet. Kötődünk a fákhoz. Szeretjük a fákat.

Ezért tudom átérezni a Wekerletelepi Kós Károly téren lakók fájdalmas döbbenetét, amikor egy rövid nap leforgása alatt üressé vált ablakuk előtt a tér. A fűrész gyorsan dolgozott. Önkormányzatuk illetékes szakmai ügyintézője kérdésükre utólag felvilágosította őket arról, hogy fáik betegek voltak, legalábbis jónéhány közülük. Érdekes, hogy ők ezt eddig nem vették észre. Olyan szépek voltak azok a fák! Nem lehetett volna őket gyógyítani? Egyetlen megoldás a fűrész?

Azok a kis növendék hársak, amelyeket ültettek helyettük, csak 30-40 év múlva érik el azon fák a nagyságát, amelyek életét egy tollvonással megszüntették.

Budapesten rendkívül kevés a zöldterület. Felmerül bennünk az a kérdés, hogy nem pazarlás-e meglévőket megszüntetni olyan felújítás címén, amelynek veszteség az eredménye? Minden kerületben vannak olyan helyek, amelyek sivárak, csupaszok, még a papíron zöldterületnek minősített területrészeken is. Lenne dolguk bőven a kertészeti vállalkozásoknak, és azt a kevés zöldterület-fejlesztési alapot is el lehetne költeni anékül, hogy meglévő fák helyére ültetnének újakat.