A ragadozók és baglyok ősszel többnyire dúskálnak a rágcsálókban, de amikor a hó leesik, és fehérbe öltöznek a mezők, a pockok és egerek a vastag takaró alatt készítik járataikat. Ritkán jönnek a felszínre, alaposan megnehezítve ezzel a rájuk várakozók életét. Szerencsére a madarak tudják, hogyan segítsenek magukon. Az erdei fülesbaglyok és gyöngybaglyok táplálékában például a köpetvizsgálatok tanúsága szerint ilyenkor erősen megemelkedik a madárzsákmány, rágcsálók helyett verebeket, zöldikéket, sármányokat stb. fognak. De segíthetünk is nekik. Ha a behavazott mezőn álló fa közelében törekes szalmát szórunk a hóra, ez odacsalogatja a környék rágcsálóit, melyek értelemszerűen a felszínen mozogva a megszállófán leselkedő baglyok könnyű zsákmányaivá válnak. Az Északi-középhegységben élő uráli baglyoknak azonban szalmára sincs szüksége, finom hallásával az akár 20-30 cm-rel a hó alatt mozgó rágcsálót is érzékeli és kiemeli zsákmányát. Az áttelelő vércsék verebészésre adják a fejüket, az egerészölyvek pedig, ha valahol elhullott állatot találnak, azon lakmároznak. Lehet ez a vadászat során megsörétezett és később elpusztult mezei nyúl is és ilyenkor szokták a csupán a dög nyújtotta életmentő lehetőséget kihasználó ártatlan madarat a vadászatra kártékony dúvadnak kikiáltani.

Nehéz helyzetben vannak a talajon, az avarban vagy a gyomszintben táplálkozó énekesmadarak is. Ha a hótakaró nem túlságosan vastag, a kenderikék, fenyőpintyek, citromsármányok és a többiek a kiálló gyomok apró magvaival táplálkoznak, a tengelicek a jóval magasabb aszat- és bogáncsféléket keresik. A fekete rigónak a parkokban, de az erdőben is sokat segíthetünk azzal, ha egy darabon eltoljuk vagy félrerugdossuk a havat, és így az avart szabaddá tesszük. Az erdőben ezzel egy természetes, a madarak által jól ismert folyamatot utánzunk. A tölgy- és bükkmakkok, valamint más csemegék után turkáló vaddisznók táplálkozóhelyeit ugyanis rendszeresen felkeresik a rigók, cinkék, szajkók és más madarak is, és a szabaddá vált avarban kutatnak rovarok, férgek és csigák után. A cinegék nem egyszer már akkor megjelennek, amikor a disznók a kora esti vagy hajnali órákban még javában turkálnak, sőt még a hátukra is szállnak és a sörték között keresgélnek.

A foglyok tollruhája, ellentétben a hófajdokkal, télen is barna marad, és a csapat már messziről látszik a fehér felületen. Nem véletlen, hogy lehetőleg mindig bokorcsoportok, mezsgyék közelében tanyáznak, hogy a ragadozók elől idejében elmenekülhessenek. Éjszakára a friss porhóba ejtik magukat, ott a széltől és némileg a hidegtől is védve, ellenségeik számára láthatatlanul pihennek reggelig.

Nagy havazások után a feketerigók a kertekbe húzódnak, a cinegék tömegesen keresik fel az etetőket. A számukra nehéz napokon adjunk többet és már este töltsük fel az etetőket, hogy a hajnali szürkületkor érkező első éhes vendékeknek se kelljen csalódniuk. A tél, bármilyen nagy havazással köszöntsön is be, nem jelent végveszélyt egyetlen madárfaj számára sem, bár, mint említettem, az egyed számára esetleg végzetes lehet. Madaraink már jóval az ember megjelenése előtt átélték, megszokhatták a még oly kemény teleket is, de ettől függetlenül jót teszünk velük, ha az ínséges időszakban gondolunk rájuk, etetjük őket.

Schmidt Egon
(Madártávlat)