kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
A dohányzás közgazdaságtana

A dohányadó lehetővé tenné, hogy a szegény embereket tehermentesítsük számos, őket különösen sújtó adó alól; olyanok alól, amelyeket a mindennapi szükségletekre, vagy a termeléshez nélkülözhetetlen anyagokra vetettek ki. (...)A dohányadó elősegítené, hogy a szegények jobban éljenek, kisebb költséggel dolgozzanak, és termékeiket olcsóbban juttassák el a piacra."
Adam Smith: A nemzetek gazdagsága (1776)
A Világbank az Egészségügyi Világszervezet közreműködésével tanulmányt* jelentetett meg a dohányzásról, amelyben megállapítja: a jelenleg élő mintegy 6 milliárd emberből 500 millió a dohányzás következtében fog idő előtt elhunyni, hacsak nem változtatunk a jelenlegi helyzeten. A tanulmány elsősorban gazdasági szempontból vizsgálja a jelenséget, és ad javaslatokat a megoldásra.
Piacgazdaság van-e dohányzás terén?

Napjainkban a halálozások 10%-a a dohányzás következménye. Ennek óriási gazdasági következményei is vannak, amit egyetlen kormány sem hagyhat figyelmen kívül " szögezi le a Világbank tanulmánya. Ez annál is inkább így van, mivel az erős dohányosok többsége 40"60 éves korában betegszik meg, illetve hal meg káros szenvedélye következtében, vagyis éppen akkor vész el a gazdaság számára, amikor még teljes munkaerejében lehetne.
A közgazdászok általában elfogadják azt a tételt, hogy egy piacgazdaságban a fogyasztó ítéli meg a legjobban, hogy mire érdemes költenie a pénzét. Ennek azonban két alapfeltétele van. Először is, a fogyasztónak ismernie kell döntése összes előnyét és hátrányát, és ennek alapján ésszerű döntést kell hoznia. Másodszor pedig a fogyasztónak kell fizetnie az összes költséget, amit a választásával előidéz. A dohányzás esetén azonban egyik feltétel sem teljesül. A dohányosok ugyanis gyakran lebecsülik a dohányzás ártalmait, illetve gyakran azt hiszik, hogy attól csak más dohányosok betegszenek meg, ők maguk nem. Továbbá a dohányzásra az emberek általában fiatalon szoknak rá, amikor még nem alakult ki megfelelően a felelősségtudatuk és az ítélőképességük. (A gazdaságilag fejlett országokban a dohányosok 80 százaléka 20 éves kora előtt kezd el cigarettázni.) Legtöbbjük abban a hitben van, hogy néhány cigaretta elszívása még nem jelenti azt, hogy rá is szokik majd a dohányzásra, és ennek az ellenkezőjére csak akkor döbben rá, amikor már nem tud leszokni róla.
A dohányosok messze nem fizetik meg mindazokat a költségeket, amelyeket szenvedélyükkel okoznak, így ezek jelentős része az egész társadalmat terheli, beleértve a nemdohányzókat is. Így például a világ országaiban az egészségügyi kiadások 6"15 százaléka a dohányzás számlájára írható, amit csak részben fedez a dohányra kivetett adó.
Hatásosak-e a magasabb adók?
Rendkívül fontos tehát, hogy a fiatalok ne szokjanak rá a dohányzásra. Ezt egyrészt neveléssel lehet elérni, de a tanulmány még ennél is hatékonyabbnak tartja a dohánytermékek árának emelését. A nemzetközi tapasztalatok ugyanis egyértelműen azt mutatják, hogy ahol emelték a dohányadót, ott elsősorban a fiatalok dohányzása esett vissza. Az is bizonyított, hogy az áremelés a világ legkülönbözőbb gazdasági helyzetében lévő országaiban egyértelműen csökkentette a fogyasztást az idősebb dohányosok körében is. Egy 10 százalékos cigaretta-áremelés hatására a gazdagabb országokban legalább 4 százalékkal esik vissza az összes dohányfogyasztás, a közepes és alacsony jövedelmű országokban pedig legalább 8 százalékkal. A magas ár számottevő visszatartó erőt jelent azok számára is, akik leszoktak a dohányzásról, hogy már ne is gyújtsanak rá újból.
Azokban az országokban, ahol az elmúlt években leginkább csökkent a cigarettázás, az adók a teljes ár 65"80 százalékát teszik ki. (Az EU minden tagországra kötelező előírása szerint a cigaretta adója legalább 57%-os kell hogy legyen, azonban Hollandiában például 62,7%, Franciaországban 59,3%. Magyarországon jelenleg a dohányáruk fogyasztási adója átlagosan az ár 45%-át teszi ki.)
A tanulmány javasolja a dohánytermesztésre nyújtott állami támogatások megszüntetését is. Igaz, hogy ennek hatására a dohány ára a legtöbb országban csak kis mértékben emelkedne, és így alig lenne hatása a fogyasztásra. Azonban egyrészt értelmetlen közpénzekből támogatni egy káros tevékenységet, másrészt a támogatások felszámolása hozzájárul ahhoz, hogy kevesebben legyenek érdekeltek a dohánytermesztésben.
Érdemes-e betiltani a cigarettareklámokat?
A dohányreklámok betiltása szintén hatékony eszköz a dohányzás visszaszorítására. A tapasztalatok szerint a magasabb jövedelmű országokban a teljes körű tiltás mintegy 7 százalékkal csökkenti a dohányzást. A részleges tilalomnak ugyanakkor alig van eredménye.

A dohányzás alakulása a dohányreklámok teljes tilalmát bevezető és az ilyet nem alkalmazó országokban
A dohányreklámok főleg a gyermekekre, a fiatalokra vannak fogyasztásösztönző hatással. A témával kapcsolatos kísérletek kimutatták, hogy a dohányreklámok megragadják a gyermekek képzeletét, és erősen az emlékezetükbe vésődnek. Mivel az új dohányosok túlnyomó része a fiatalok közül kerül ki, a dohányzás visszaszorításához alapvető fontosságú a teljes reklámtilalom.

Elrettentő kép és felirat egy kanadai cigatrettadobozon
A kedvező hatás jelentősen növelhető, ha a reklámtilalom mellett széles körű felvilágosító munkát végeznek. Svájci kutatások szerint az ország tömegtájékoztatási eszközein közzétett dohányzásellenes hirdetések hatására 1954 és 1981 között 11 százalékkal csökkent a cigarettafogyasztás. Hasonló eredményről számoltak be Finnországban és Törökországban is.
Célszerű szembetűnő figyelmeztetéseket elhelyezni a cigarettásdobozokon és árusítóhelyeken. Miután Lengyelországban bevezették, hogy a cigarettásdobozok két legnagyobb oldalának 30 százalékát kell elfoglalnia a dohányzás ártalmairól szóló feliratnak, a férfi dohányosok 3 százaléka hagyott fel ezzel a szenvedélyével. Törökországban hasonló figyelmeztető feliratok hatására 8 százalékkal csökkent a dohányosok száma.
Az egészségügyi ártalmakról szóló kutatási eredmények közzététele is hasznos. Az Egyesült Államokban 1930 és 1980 között három, a közvéleményt jelentősen befolyásoló kutatási eredményt tettek közzé a dohányzás ártalmairól, és ezek hatására összességében 30 százalékkal csökkent a cigarettafogyasztás. Kanadában a szöveges figyelmeztetésen kívül elrettentő fényképeket (például rákos tüdőről vagy szájbetegségekről) is kötelező elhelyezni a cigarettásdobozokon. A felmérések szerint a dohányzásukat csökkentők vagy abbahagyók fele az ezeken látottakkal indokolta döntését.
A cigarettázási lehetőségek korlátozása a nyilvános helyeken és munkahelyeken szintén eredményes lehet. Az ilyen intézkedések elsősorban a nemdohányzók egészségét védik, ugyanakkor hozzájárulnak a dohányzás visszaszorításához is. Az Egyesült Államokban különböző becslések szerint a dohányosok 4"10 százaléka éppen ilyen okok miatt hagyott fel ezzel a káros szokásával.
Mindezen intézkedések hatására 1995-ben világszerte mintegy 23 millió ember szokott le a dohányzásról.
Veszít-e a gazdaság és az állam, ha csökken a dohányzás?
A dohányzás visszaszorítása elleni egyik érvként azt szokták felhozni, hogy az munkahelyeket szüntet meg. A valóság azonban megcáfolta ezt az érvet. Kiderült, hogy más ágazatokban új munkahelyek jönnek létre a dohányiparban megszűnők helyett, mivel azt a pénzt, amelyet a dohányosok eddig cigarettára költöttek, más termékekre és szolgáltatásokra költik. Több tanulmány kimutatta, hogy amennyiben a dohányzás csökken, egyes országokban még növekedhet is az összes munkahelyek száma.
Egyesek azzal is érvelnek, hogy mivel a dohányadó komoly bevételt jelent az államnak, a dohányzás visszaszorulása esetén rosszul jár a költségvetés. A gyakorlati tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy a dohányadó emelésével az állam többletbevételhez jut. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a cigarettafogyasztás kisebb mértékben csökken, mint amekkora az adóemelés mértéke. A dohányadó 10 százalékos emelése országonként eltérő mértékben, de átlagosan mintegy 7 százalékkal növeli az állam ebből származó bevételeit.
A végső cél természetesen az, hogy teljesen szűnjön meg a dohányzás, ezáltal pedig az ebből származó adóbevételek is nullára csökkennének. Ez a folyamat azonban előreláthatólag igen lassú lesz, és így a kormányoknak sok évük van arra, hogy más adókat emeljenek a kieső dohányadó pótlására. A dohányzás visszaszorulása ugyanakkor az állam számára lehetővé teszi kiadásainak csökkentését (elsősorban az egészségügyben), és ugyanakkor növekedhetnek a bevételei is, mivel a kevesebb megbetegedés és halálozás következtében a gazdaság is egészségesebben működik.
Felmerül az a félelem is, hogy alacsonyabb jövedelmű rétegeket a dohányadó emelése aránytalanul nagy mértékben sújtja. Ez igaz, azonban az egyes országok teljes adó- és támogatási rendszerét tekintve aligha a dohányadók alacsonyan tartása a megfelelő módszer a szegények megsegítésére. Egyébként a dohányadók emelése következtében keletkező többletbevételt az állam felhasználhatja akár arra is, hogy segítsen a leginkább hátrányos helyzetű rétegen.
Növekszik-e a csempészet a dohányadó emelése esetén?
A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a dohányadók emelése ösztönzi a cigarettacsempészetet. Ebből egyesek azt a következtetést vonják le, hogy hiábavaló az emelés, hiszen a megnövekedett törvénytelen kereskedelem miatt a cigarettafogyasztás magas marad, az adóbevételek viszont visszaesnek. A csempészés valóban komoly probléma, azonban a vizsgálatok szerint a dohányadók emelése a cigarettafogyasztás csökkenését és az állami bevételek növekedését eredményezi még azokban az országokban is, ahol nagymértékű a csempészés.

A cigaretta reál árának és az egy főre jutó éves cigarettafogyasztásnak az alakulása Kanadában 1989 és 1995 között

A cigaretta reál árának és az egy felnőttre (15 éves kor felett) jutó éves cigarettafogyasztásnak az alakulása Dél-Afrikában 1970 és 1989 között
Kanadában a 80-as, majd a 90-es évek elején komoly mértékben emelték a dohányadót. 1979 és 1991 között a tizenévesek körében a dohányzás a korábbinak egyharmadára esett vissza, és a felnőttek körében is jelentősen csökkent, miközben az állam dohányadó-bevételei meredeken emelkedtek. 1993-ban azonban a csempészet miatti aggodalom arra vezette a kormányt, hogy erőteljesen csökkentse a cigaretta adóját. Ekkor a dohányzás megugrott mind a fiatalok, mind a felnőttek körében, az állam dohányadó-bevételei pedig kétszer annyira csökkentek, mint ahogy azt korábban előrejelezték.
Dél-Afrikában az 1990-es években a dohányadót nagymértékben emelték. Ennek tudható be, hogy megindult az addig egyáltalán nem létező cigarettacsempészet, és néhány éven belül a csempészett cigaretta eladása a teljes forgalom 6 százalékára nőtt. Ugyanakkor azonban az összes cigarettafogyasztás több mint 20 százalékkal csökkent, a dohányadóból származó állami bevétel pedig több mint kétszeresére emelkedett.
A kutatók szerint a megoldás tehát nem az adóemelés elhagyása, hanem az ellenőrzések és büntetések szigorítása. A Világbank tanulmánya számos olyan módszert sorol fel, amelyek bevezetésével a különböző országokban hatékonyan tudtak fellépni a cigarettacsempészés ellen.
Kifizetődőek-e a dohányzás elleni programok?
A kutatók felmérték azt is, hogy mennyire költséghatékonyak a dohányzás elleni programok. A költségek országonként erősen különböznek, de azt egyértelműen le lehet szögezni, hogy ezek a programok kifizetődőek. Ezen a téren egy ember részére egy egészséges évet 20 és 80 dollár (5500"22000 Ft) közötti összeg befektetésével lehet nyerni még akkor is, ha nem emelik a dohányadót. Ez jobb eredmény, mint amit számos egyéb, széles körben elterjedt betegség-megelőző programmal el lehet érni.
*Curbing the Epidemic. Governments and the Economics of Tobacco Control. The World Bank, Washington D.C., 1999

Lukács András


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.