A dohányzás olyan szenvedély, mely nemcsak az ezt gyakorló ember szervezetébe juttat káros anyagokat, hanem a környezet levegőjébe is. A levegő pedig köztulajdon, életfeltétel, melynek belégzését nem tudja senki elkerülni. Ebből következően a dohányzás minden olyan ember, állat egészségét is károsítja, aki nem dohányzik.

Még az utcán vagy a szabad természetben is kellemetlen érzést kelthet, ha valaki a közelünkben dohányzik, de ennél sokkal súlyosabb a helyzet, ha a dohányzás zárt térben történik. Itt tömörödik a füst, és valóságos gázkamrát képez a helyiségben tartózkodók számára. Az ablaknyitási lehetőségek pedig korlátozottak, főleg a fűtési időszakban.

A soklakásos házaknál az is probléma, ha valamelyik dohányfüsttel telített lakásban olyankor szellőztetnek, amikor más is éppen kinyitja az ablakát. A füst ebben az esetben alattomosan bekúszik a környező lakások légterébe, és csak sokáig tartó kereszthuzattal távolítható el.

Az olyan lakás, ahol rendszeresen és sokat dohányoznak, minden szellőztetés ellenére is büdös, mivel a lakástextiliák magukba szívják a füstszagot. Ezért szokták a nemdohányzó családtagok a folyosóra (lakótelepi lakások esetén a zárt lépcsőházba) száműzni hozzátartozójukat, amikor rá akar gyújtani. Ha nincs kint túl hideg, arra kérik, hogy könyököljön a nyitott ablakba, vagy menjen ki az erkélyre.

Mi történik ilyenkor a szomszédos lakásokkal? A zárt lépcsőház megtelik füsttel, mely az ajtóréseken keresztül beszivárog az előszobákba. Ha pedig az ablakban vagy erkélyen történik a füstölés, akkor nem tanácsos máshol ablakot nyitni. Az ilyesmi nehezen képezheti előzetes megbeszélés tárgyát, bár érdemes lenne...

Általános tapasztalat, hogy az ún. fal menti dohányzás hatása " még akkor is, ha az utcán történik " fölfelé terjed, és a fölötte lévő ablakokba áramlik be a füst. Azok, akik emeletes házban a kapubejárat fölötti néhány emeleten laknak, mindig megérzik, ha valaki, kilépve a kapun, azonnal rágyújt, vagy napsütötte szép tavaszi, nyári napokon, amikor mindenütt nyitva van az ablak, esetleg még meg is áll a fal mellett, dohányos társával csevegni.

A panelházakban a dohányfüst gyakran átszivárog a szomszédos lakásokba, mivel a panelek szigetelése hiányos.

A XI. kerületi önkormányzat közmeghallgatásán felszólalt és segítséget kért egy polgár, aki panelházban lakik, és háromszobás lakásában állandó gázkamra alakult ki, mivel az alatta lakó erős dohányos. A falakba, drapériákba ugyanúgy beivódott nála is ez a szag, mintha saját maga dohányozna. Emiatt elköltöztek tőle közeli családtagjai, akik pedig szeretnének vele lakni, de nem bírják elviselni ezt a körülményt. Így az illető magányosan él a viszonylag tágas lakásban, amelynek rezsijét egyedül kénytelen fizetni, hiszen elmenekült hozzátartozói egy másik lakás költségeit fizetik. A szomszédjának állandóan könyörög, hogy legalább csökkentse dohányzásának mértékét, de az illető nem hajlandó erre, mivel magánügyének tekinti, hogy hány cigarettát szív el naponta.

A teljesség kedvéért meg kell említeni néhány dohányosnak azt a szokását (tisztelet a kivételnek!), hogy a cigaretta maradékát égve vagy eloltva, fickós lendülettel kihajítja az ablakon. A kidobált csikkek általában a zöldterületet tarkítják, ahonnan nehéz azokat összeszedni, de a légáramlás gyakran befújja ezt a kiköpött, könnyű végterméket az alatta lévő lakások nyitott ablakán, ahol aztán kiégethet függönyt, szőnyeget, parkettát, vagy a fűtőtest mögé beakadva láthatatlanul bűzölög.