— Hány embert érint ma Magyarországon a dohányzás?

— Azt mondhatjuk, hogy Magyarországon 3,5 millió ember dohányzik. Mivel egy szenvedélybeteg ember legalább négy ember életére van jelentős hatással, gyakorlatilag mindenkit érint a dohányzás kérdése.

— Úgy hallottam, a gyerekek ma nagyon korán kezdenek el dohányozni.

— Nagyon lecsúszott az az életkor, amikor a gyerekek kipróbálják a különféle, függőséget okozó szereket. Ma azt látjuk, akik ezzel foglalkozunk, hogy a gyerekek 9"10 éves korukban próbálják ki a dohányzást. Így egy olyan időszakban, amikor a gyerekek még nem érettek arra, hogy önmaguk döntsenek a saját dolgaikról, egy olyan dolognak a rabjaivá válhatnak, ami korlátozza a döntésüket. A dohányzás az összes többi függőségnek az elsődleges megjelenési formája. Aki elkezd dohányozni, nagy eséllyel elkezd inni is a későbbiek folyamán, és utána könnyen kapcsolatba kerülhet a drogokkal is. Ezért nem szerencsés, hogy amióta bejött a drogfogyasztás Magyarországra, kevesebb figyelem jut a dohányosokra és az alkoholistákra.

— Mit változtat a gyerekek életén a dohányzás?

— A korai kipróbálásnak az a rákfenéje, hogy az mozgatja a rászokó gyereket, hogy reggel, mihelyt kilép a lakásból, a szünetekben és iskola után minél előbb rágyújthasson. Az a fajta félelem, hogy nem szabad megtudniuk a szüleimnek, hogy dohányzom, el kell bújjak, és figyelnem kell, hogy jön-e valaki — ez egy paranoiás viselkedésmintát eredményez, ami más helyzetekre is könnyen áttevődik, mivel a kamasz különben is nehezen fogadja el magát. Sokszor ezek a viselkedésminták egész életükre rögződnek.

— Nagy szerepe lehet itt a felnőttek mintájának.

— Mindenhol van egy dohányos minta. A kisgyerekek az első hét évükben nagyon erősen követik a környezetükben fellelhető mintákat. Ha a gyerek azt látja, hogy az anyu cigizik, és ettől megnyugszik, akkor összekapcsolódik benne a nyugalom és a cigizés. Ugyanezt nyomják előre a reklámok is. Én még nem láttam olyan dohányreklámot, ahol valaki ideges lenne. Ott mindig kellemes, széparcú, szép testű, jólöltözött emberek szerepelnek, akik vagy valamilyen autóban ülnek — ami gyakran cél a fiatalok számára ", vagy valami vonzó helyen vannak. Ezeknek a reklámoknak az az üzenetük, hogy ha én dohányzom, akkor már egy dolog megvan abból, amitől nagy ember lehetek.

A gyerekek sokszor szóvá teszik, amikor az iskolákba megyünk előadást tartani, hogy az anyu, az apu, a tanár néni, a tanár bácsi — mindenki dohányzik. Ezért is nagyon fontosnak tartom azt a törvényt, amelynek értelmében csak egy helyiségben dohányozhat a tanár, a gyerekek előtt nem. Legalább a rossz példa valamelyest csökken.

— Persze a gyerekek nagyon jól tudják, hogy mikor és hol dohányoznak a tanárok.

— Ez igaz, de legalább nem azt látja a gyerek, hogy óra után az az első dolga a tanárnak, hogy rágyújt, és kávét iszik mellette, ami ugyanolyan függőség.

Először 6"7 éves korban jelentkezik a gyerekeknél, azután 10"12 éves korban még erősebben, hogy nem a család, hanem külső emberek normája a fontosabb. Lehet ez a tanár véleménye is, de lehetnek a tévé által közvetített normák is, ha a gyerek sokat néz tévét. Ha gyakran jár az utcán, akkor az utcai reklámok.

A reklámokban a szabadság érzését kötik össze a dohányzással, miközben ez a rabság maga, mert a szer egy idő után átveszi rajtad a hatalmat. Nem te döntöd el, hogy akarsz-e szívni, hiszen a kémiai függőség gyorsan kialakul, és onnan kezdve a szervezet kiköveteli a dohányzást. Így nem szabad lesz a dohányos, hanem éppen ellenkezőleg: rabszolga.

— Aligha csupán a kémiai hatásuk miatt.

— A szokásrendszer miatt, a barátok miatt is. Kialakul egy szokás, és kialakul egy rabság is. Ennek az az oka, hogy nincs mivel eltöltenie az idejét a gyereknek. Ma nincs annyi megfizethető sportolási lehetőség, mint régen volt, drágák a mozik Mindenhez sok pénz kell, ezt a gyerekek nem tudják megteremteni. Egy olyan dologra van szükség, ami viszonylag olcsó.

— A dohányzásnak van egy szertartása is.

— Nagyon érdekes, hogy a cigarettánál végigcsinálják a szertartásokat. Ha azt mondom, hogy egy találkozás egy fiú és egy lány között milyen romantikus lehet, milyen szépek ezek a szertartások, a gyerekek csak tűkön ülnek. Elfelejtettük ezeket a szertartásokat. A drogoknál megvannak továbbra is a szertartások, ezeknek megadjuk a módját. Az életünk más területeire sajnáljuk az időt. Akik drogokkal élnek, nem tudják élni a rendes életet. Nincsenek örömforrásaik a drogokon kívül. Amíg a droggal foglalkozunk, nem foglalkozunk az igazi problémáinkkal.

— Erre talán az egész társadalom egyre inkább hajlamos.

— Amikor valaki elkezd dohányozni, akkor egy mintát tanul meg: ha problémád van, nyúlj valami külső dologhoz, ami helyetted megoldja azt. Ha a magyar embernek fáj a feje, nem azt nézi meg, mi ennek az oka, hanem beveszi a gyógyszert. Ez nagyon jellemző a dohányzásra is.

— Nincs idő a fejfájásra, mondja a reklám. De ez azt jelenti, hogy arra sincs idő, hogy magunkkal foglalkozzunk.

— Sajnos, ezek a reklámok burkoltan azt jelzik, hogy mindent fizikálisan kell megoldani. Azt viszont nagyon régóta tudjuk, hogy a fizikális megoldás egyedül nem megoldás. Az ember nem csak a testből áll. Ha a testében megoldunk egy kémiai anyaggal egy harmóniát, attól még a lelkében nem lesz harmónia. Az embernek kell a lelki jó érzés, a szellemi jó érzés és a fizikai kihívások. Sajnos, a mai ember nem arra van szocializálva, hogy elfogadja a kihívásokat.

A sportolók azt mondják: ép testben ép lélek. De arra nem gondolnak, hogy ez azt is jelenti, hogy a lelki önmagunkkal is foglalkozni kell. Pedig amikor a görögöknél megszületett ez a mondás, akkor ezt is jelentette. Akkor még tudták, hogy szükség van a művészetekre, a szórakozásra, a családra.

— Hogyan reagálnak a gyerekek a dohányzásellenes előadásokra?

— Nem szeretem a dohányzásellenes" kifejezést, ezért amikor iskolákban előadást tartok, azt szoktam mondani, hogy én díler vagyok: az egészség dílerje. Én a másik oldalt szeretném megmutatni.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a drogok jó érzést okoznak. Sokáig azért bukott el minden megelőzés, mert csakis a rossz oldalát mutattuk be a dolognak, és fenyegetni próbáltunk. Ilyenkor mindenki úgy reagál, hogy ez velem nem történhet meg".

A nikotinnak, az alkoholnak, a kábítószereknek van pozitív hatásuk is. Ezáltal — a káros hatások mellett — valami örömöt is kap az ember. Viszont ha megtanulnánk magunknak igazi örömöt adni, akkor nem lenne szükség ilyen pótörömre.

— Ha jól értettem, ilyenekre tanít a ti alapítványotok is.

— A Jól-Lét Mentálhigénés Alapítvány elsősorban dohány-, alkohol- és drogprevencióval foglalkozik. Ilyen programokat tart általános és középiskolákban. Egészségklubokat szervezünk, ahol alternatívákat adunk a dohányzással és más drogokkal szemben, olyanokat, mint mászófal, ugrósztal, háromdimenziós kerék, íjászat. Igyekszünk ugyanolyan tudatváltozásokat, ugyanolyan örömöket adni, mint amit a dohányzás, alkohol és drogok által elérhetők. A Másság Bt. játékaival dolgozunk, ahol a logikai játékokon keresztül a gólyalábakig nagyon sok minden megtalálható. Ezekkel a kreativitást próbáljuk növelni, és azt akarjuk megmutatni, hogy más lehetőség is van, nem csupán a drog, az alkohol és a dohányzás.