A környezetvédelmi adók aránya az összes adó- és járulékbevételen belül lassan, de biztosan növekszik az EU tagországokban. A bevételváltozás okai lehetnek az adók számának változása, az adóráták, engedmények, mentességek változása, a szennyezés alakulása, illetve ezen tényezők együttes hatása.

1980-ban a környezetvédelmi adók aránya 5,84%, 1990-ben 6,17%, 1997-ben már 6,71% volt. 1990-ről 1997-re tehát majdnem 9%-kal növekedett. Közvetlenül a szennyezést és az erőforrásfelhasználást terhelő adók hozzájárulása az összes adóbevételhez viszonylag kicsi, de 1990-ről 1997-re 50%-kal növekedett az arányuk, míg az energiaadóké 10%-kal nőtt, a közlekedést terhelő adók aránya pedig 2,2%-kal csökkent.

A következő táblázat mutatja, hogy az 1990-es években a környezetvédelmi adók aránya nagyobb mértékben nőtt a GDP százalékában, mint a tőkét, az élőmunkát és a fogyasztást terhelő adóké.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) 2000. júliusi tanulmánya szerint 2001-re 8 EU tagországban lesz szénadó, kétszer annyiban, mint 1996-ban. Kilenc tagországban vetnek ki jelenleg adót a hulladék elhelyezésre, míg 1990-ben csak kettőben. Egyre több termékre vetnek ki ökoadót (elemre, gumiabroncsra, csomagolásra stb.). Annak ellenére, hogy a tagállamok egyre gyakrabban alkalmazzák a környezetvédelmi adókat, e tekintetben EU szinten nem történt előrelépés (kivétel az Eurovignette-ről szóló irányelv). Ennek egyik oka az, hogy pénzügyi kérdésekben csak egyhangú döntések hozhatók. Az 1990-es években több próbálkozás történt egy közös energiaadó bevezetésére, de az egyhangú szavazási kényszer eddig meghiusította a harmonizációt, ugyanis Spanyolország nem szavazta meg.

Mindazonáltal az energia megadóztatásából származik a környezeti adóbevételek 75%-a. Ezek az adók általában a pénzügyileg indokolt jövedéki adókból és az ökoadókból állnak. Az utóbbiak alapja többnyire a széntartalom. A környezeti adókból származó bevételek 20%-a a közlekedéshez kapcsolódik (kivéve az üzemanyagokat). Tartalmazzák többek között a nyilvántartási adót és az éves gépjárműadót. A közlekedés külső költségét körülbelül az EU GDP-jének 4%-ára becslik (INFRAS/WWW, 2000). Az EEA szerint ennek csak egy kis hányadát fedezik a közlekedést terhelő adók. A légi közlekedés megadóztatására alig találunk példát Európában, holott számos tanulmány kimondja, hogy nemzetközi megállapodások nem akadályozzák a repülés adóztatását. Az Európai Bizottság egy 2000-ben kiadott közleményében kinyilvánította szándékát egy EU szintű légi adó" bevezetésére.