1. A közmeghallgatás helyét és idejét hónapokkal előre is kitűzhetnénk. Ne tegyük: azt a lehető legtovább tartsuk bizonytalanságban. Ha a közmeghallgatást csak mondjuk másfél héttel előre hirdetjük meg, akkor azt sok ember már nem fogja tudni beleilleszteni az időbeosztásába.

Meglehetősen nehézzé válik a civil szervezetek számára pár nap alatt megszövegezni a felteendő kérdéseket. Az pedig, hogy e szervezetek szimpatizánsokat hívjanak a találkozóra, gyakorlatilag lehetetlenné válik.

2. A közmeghallgatás helyét és idejét a lehető legkevesebb plakáttal hirdessük meg. Ezzel nem csupán pénzt spórolunk, de elkerülhetjük azt, hogy túl sok kérdésére választ váró lakos jelenjen majd meg!

Ha mindezt netán szóvá teszik azok a csúnya akadékoskodó lakosok, akkor nyugodtan hivatkozzunk arra, hogy kitettünk mi rengeteg plakátot, csak letépték. Ne engedjük zavarba hozni magunkat olyan ellenérvekkel, hogy a civil szervezetek plakátjait senki sem tépte le, ez biztosan csak alattomos blöff.

3. A közmeghallgatás helyszínéül szolgáló helyiséget minél gondatlanabbul foglaljuk le. Így ha a bérbeadó az utolsó pillanatban másnak adja ki a termet, esélyünk van arra, hogy az egész cirkuszt jó ürüggyel elhalasszuk. Ha ez nem lehetséges, még mindig kereshetünk más helyiséget. Aki a meghirdetett helyszínen fogja megtudni, hogy a közmeghallgatás máshol lesz, nem biztos, hogy átsétál. A csel tehát még így is hatásos: ismét lemorzsoltunk néhányat az ostoba kérdések feltevői közül.

4. Bár az esetet lakossági közmeghallgatásnak hívják, kényszerítsük az egybegyűlteket, hogy először ők hallgassanak meg minket! Lehetőleg lassan, vontatottan beszéljünk, ez eleve kifárasztja a hallgatóságot! Beszélhetünk mondjuk látszatproblémákról. Mindjárt elsőnek felvethetjük a kutyapiszok hálás témáját. Erről rengeteget lehet beszélni, a lakosok egymással is vitába szállhatnak. Ez nagyon hasznos számunkra: rengeteg idő és energia elmehet az olyan vitákra, amikből biztosan semmi kárunk nem lehet, a megjelentek viszont eleve egymásnak esnek.

5. Hívjuk meg a terület parlamenti képviselőjét! Kérjük meg az egybegyűlteket, hogy a neki szánt kérdéseket is tegyék fel! Erre ugyan az önkormányzat közmeghallgatása egyáltalán nem való, de ez is hasznos lehet a vitatkozni szándékozók kifárasztására. Arról nem is beszélve, hogy ez egy hatásos politikai kampány is lehet.

6. Az önkormányzat részéről mindig mindenki beszéljen mikrofonba! A lakosok részéről nem fontos. Ha a mi szavunk hangos lesz és erős, a lakosoké pedig halk és gyenge, ez egyértelműen jelezni fogja, hogy ki ül a nyeregben.

7. Ne izgassuk magunkat feleslegesen olyan dolgokon, mint például hogy válaszoljunk a feltett kérdésekre! Az elhangzott kérdések után valaki valamiről beszéljen, ez a lényeg. A legtöbb kérdező úgy fogja érezni, hogy biztosan csak ő nem értette a választ, az biztosan elhangzott, csak ő nem figyelt eléggé.

8. Minden egyes kérdezőtől követeljük meg, hogy hangosan, érthetően mondja be nevét és lakhelyét! Ennek ugyan gyakorlatilag semmi értelme, de ezzel az iskolás módszerrel remekül éreztethetjük, hogy a hatalom nálunk van.

9. Tartsunk szünetet! A szünet nyúljon hosszúra! A szünetben minél többen cigizzenek! Sokaknak nem lesz türelmük kivárni a szünetet, és hazamennek. Sokan nem bírják a cigarettafüstöt, ők is haza fognak menni. A francnak sem kell az a sok okoskodó kérdés, mikor otthon már fő a vacsora.

10. Szervezzük meg, hogy egy velünk szimpatizáló képviselő intézzen kérdést a megjelent szervek valamelyikéhez! Ha például egy képviselő a rendőrtisztnek felveti egy új gyalogos átkelőhely létesítését, ez biztos, hogy sokak számára rokonszenves lehet.

A képviselő persze megtehetné ezt a Tisztelt Képviselő Testület ülésein is, vagy akár más alkalmakkor is, de úgy messze nem tenne szert ekkora népszerűségre.

11. Az idő rövidségére való hivatkozással nyugodtan mondjuk azt, hogy Még három kérdés meghallgatására van időnk"! A közmeghallgatás nem addig tart, amíg kérdések vannak, hanem ameddig mi kegyeskedünk választ adni.

12. A közmeghallgatáson készítsünk jegyzőkönyvet. Ezt gondosan tegyük el, és soha többet elő se vegyük.

Marton Miklós