Marci mókus kíváncsian nézett le a fáról az erdőben mászkáló emberekre. A férfiak, úgy tűnik, valami nagyon fontos dologról beszéltek. Pedig nincs is náluk mogyoró" — csodálkozott a mókuska.

Az emberek fel-le járkáltak, fákat jelöltek meg, majd lassanként továbbmentek. Marciék fájára is került egy kereszt. Vajon mit akarhatnak?" — töprengett el.

— Utat akarnak építeni az erdőn keresztül — válaszolt a ki nem mondott kérdésre egy varjú, aki egy szomszédos fán szemlélődött már egy ideje. — Mindig így szokták. Először körülnéznek, kijelölnek egy sávban minden fát, aztán jön a motoros fűrész meg a bulldózer.

— És velünk mi lesz? — kérdezte Marci.

— És egyáltalán, hogy jönnek ahhoz, hogy kivágják a fákat? — csipegett bele egy pinty.

— Hogy jönnek ahhoz, hogy minket megzavarjanak? Ez mindig is a mi területünk volt! — jelent meg a színen egy róka.

— Az őket nem érdekli! — válaszolt a varjú. Nekik más törvényeik vannak. Papírokat őrizgetnek a városokban arról, hogy melyik terület kié. Olyanok döntenek az erdő sorsáról, akik nem is sejtik, hogy melyik fa odújában lakik Bagoly Berci, és hol alussza téli álmát a Sün család. És nem csupán az útba eső fákat és lakóit fenyegeti veszély: ha megépül az út, állandó zaj lesz az erdőben, és az egyik oldalról a másikra csupán életünk kockáztatásával juthatunk majd át. Elszakadnak majd egymástól a családtagok, másik oldalon lesz a forrás, és másikon a legelő.

Ettől a naptól kezdve az egész erdő rettegésben élt. Mindenki félelemmel gondolt arra a napra, amikor majd megjelennek a motorosfűrészek.

Egyik reggel tényleg megjelent egy csomó ember az erdőben. De ezek az emberek kedvesek voltak. Örömmel szívták be a friss levegőt, rámosolyogtak a mókusokra. Felnőttek és gyerekek egyaránt jöttek. Egy copfos kislány oda is szólt egy fiatal, x-szel bejelölt fának: Ne félj, nem hagyunk kivágni!"

Annyi ember volt, hogy minden beikszelt fa alá jutott egy. Ott ácsorogtak egyenként a fa alatt. Nekidőltek a törzsének, nézelődtek, beszélgettek.

Hamarosan megjelent egy másik csapat. Nagy zajjal jöttek, terepjárókkal, motorosfűrészekkel. Ahogy meglátták a fák alatt várakozó embereket, láthatóan idegesek lettek. Különösen azok nem tetszettek nekik, akik valami nagy szerkentyűt — a varjú szerint kamerát — hordtak magukkal.

— Nem tehetünk semmit — mondta az egyikük. — Ha itt nekikezdünk a favágásnak, amíg az ügy a bíróságon van, este már az egész ország tudni fogja.

— Ha ezek a környezetvédők bele nem szólnak, hamarosan nagy pénzeket kaszálhattunk volna. Mit foglalkoznak ezek állandóan az állatokkal, a növényekkel, meg a levegőtisztasággal?

Morogva visszafordultak a terepjáróikkal, és elmentek.

Néhány hónap múlva a copfos kislány apukájával együtt újra megjelent az erdőben. Ráismert a helyre, megtalálta a régi jelölést a fákon.

— Látod, apu, itt védtük meg a fákat!

Ahogy távolodtak, Marci, aki időközben felnőtt mókus lett, kedvesen integetett nekik a farkával.