Időnk nagy részét veszi el a napi közlekedés. Hiába költünk az úthálózat bővítésére, az utazási körülmények a tömegközlekedésben és — a torlódások és a megnövekvő távolságok miatt — a személygépkocsis utazásoknál is romlanak. A lakóhelyünk megválasztásánál másodrendű szempont, hogy mekkora távolságban lesz a munkahelyünktől, baráti körünktől.

Akinek van munkája, mind több időt tölt pénzkereséssel. A jövedelmekhez képest aránytalanul drágák az építési költségek, a közüzemi díjak, és ha a jelenlegi folyamatok nem változnak, a helyzet a jövőben csak rosszabbodhat.

A fejlett ipari országokban is állandó mozgásban van a népesség. Ahol nincs megfelelő stratégia a jelenség kezelésére, a települések stagnáló vagy csökkenő lélekszám ellenére is vészesen tovább terjeszkednek. Sokszor tapasztalhatjuk, hogy a megszokott kirándulóhelyek, rétek, szántók, ligetek helyén utak, parkolók, épületek állnak, kerítések akadályozzák a továbbjutást. Ugyanakkor a városokban elhagyott ipartelepek, szemetes telkek, romos házak csúfoskodnak hatalmas mennyiségben.

Válaszút előtt állunk. Vagy rábízzuk a területfejlesztést a spontán működő ingatlanpiacra, az állandóan változó adótörvényekre, a részérdekeiket igen erőteljesen érvényesítő telektulajdonosokra, vagy egymással megegyezve, hosszú távon fenntartható településpolitikát alakítunk ki. Hatalmas a tét. Erős gazdasággal, jó környezeti állapottal, sok zöldterülettel bíró, rendezett települések az egyik oldalon, míg lerobbanó városrészek elöregedő lakossággal, elhanyagolt épületekkel, rossz környezeti állapottal a másikon. Nem nehéz megjósolni, hogy hol érzik magukat jobban a polgárok, hova telepednek majd szívesebben a befektetők, mely területeket fogják a turisták látogatni. A települések, térségek közötti versenyben nekünk sem tanácsos lemaradni.