Az IPPC irányelv egy új típusú engedélyezési rendszert igyekszik meghonosítani. Ez az engedélyezési rendszer a környezet teljes körű védelme érdekében a legjobb elérhető technikák (Best Available Techniques, a továbbiakban: BAT) alkalmazását írja elő, és egyéb szigorú szabályokhoz köti azokat az ipari tevékenységeket (35 különböző iparágban), melyeknél a legvalószínűbb a környezeti elemek bármilyen formájú szennyezése. Az irányelv szerint 1999 októbere után már csak azok a létesítmények kaphatnak engedélyt működésük megkezdéséhez az Európai Unió területén, amelyek teljesítik a jogszabályban megkövetelt feltételeket. A tagállamok már működő létesítményei haladékot kaptak a jogszabályban előírtak teljesítésére, nekik az IPPC előírásait csak 2007. október 30-tól kezdve kell teljesíteniük.

A BAT koncepció talán leglényegesebb eleme, hogy olyan határértékeket igyekszik megállapítani, melyek elsősorban a szennyezés megelőzésére ösztönzik az üzemeltetőt, vagy ahol ez nem lehetséges, legalább a környezetet terhelő kibocsátások csökkentésére. Teszik ezt oly módon, hogy nem egy-egy különálló környezeti elemre koncentrálnak (talaj, víz, levegő), hanem a környezetre mint egészre. (A korábbi, a környezeti elemeket elkülönített módon kezelő szabályozás ugyanis inkább az egyes környezeti elemek közti szennyezés áthelyezésre ösztönzött, mintsem a környezet, mint egységes egész védelmére. Ahol a technológia megengedte, ott a vállalat választhatott az adott bírságtípusok nagyságának ismeretében, hogy a termeléssel együtt járó környezeti terhelést melyik környezeti elembe bocsássa ki, hogy a lehető legkevesebbet kelljen fizetnie.)

Egy másik erőssége ezen irányelvnek — mely a zöldek körében is elismerést érdemel —, hogy előnyben részesíti a megelőző jellegű intézkedéseket a "csővégi¹ környezetvédelemmel" szemben. A megelőző jellegű szemléletmódból adódóan a vállalatok számára az IPPC végrehajtása (és a BAT koncepció alkalmazása) tulajdonképpen tisztább termelést jelent.

Kissé szokatlannak tűnő sajátossága e — brit típusú — irányelvnek, hogy elsőbbséget biztosít a környezetminőségi előírások betartatásának a kibocsátási határértékek használatával szemben. Ez abban nyilvánul meg, hogy az irányelv előírásai szerint, ahol egy környezetminőségi szabvány szigorúbb feltételeket kíván meg, mint az a BAT-on alapuló emissziós (kibocsátási) határértékek alkalmazásával elérhető lenne, akkor kiegészítő intézkedéseket kell alkalmazni!

Az emissziós normák rendszerében megadható egy adott területet érő maximálisan megengedett szennyezettség, melyet nem haladhat meg az a szennyezettség, mely az adott térségben működő vállalatok tevékenységét kísérő kibocsátásokból alakul ki. Ezeknek a vállalatoknak tehát érdekük, hogy együttműködjenek az össz- és a létesítményenkénti szennyezés minél fokozottabb csökkentése érdekében, hogy a külső tényezők által jelentett kockázatoknak minél kevésbé legyenek kitéve.

Az irányelvben követelmény még a főbb érintettek (a szabályozottak, a hatóságok és a tagállamok) közötti információcsere biztosítása, valamint a nyilvánosság részvétele, bevonása az engedélyezési eljárásba.

Az információcserének és -áramlásnak az egyik legfontosabb termékei a "BAT Referencia Dokumentumok" (vagy BATREF-ek), melyek az adott iparági BAT-ról (azaz az iparágon belül a legmagasabb színvonalú, legkisebb környezeti terhelést okozó technikáról) szóló hiteles információk gyűjteményei. Az információcsere gyakorlati lebonyolítására az Európai Unió létrehozta Sevillában az úgynevezett Európai IPPC Irodát.

Még egy, a korábbiakban már említett erős pontjára kell kitérni az IPPC irányelvnek. Ez pedig a nyilvánosság részvétele az engedélyezési folyamatban. Ezzel kapcsolatosan az irányelv 15. cikkelye a következőképp rendelkezik:

"...az új létesítményekhez vagy a lényeges változtatásokhoz benyújtott engedélykérelmek a nyilvánosság rendelkezésére álljanak, hogy lehetővé váljon a nyilvánosság véleményének nyilvánítása, mielőtt az illetékes hatóság döntésre jutna. Az ilyen döntést, beleértve az engedély egy példányát, valamint bármely azt követő aktualizálást, a nyilvánosság számára elérhetővé kell tenni. A 9. cikkelyben hivatkozott és az illetékes hatóság által birtokolt, az engedély feltételeit képező kibocsátási mérési eredményeket a nyilvánosság számára elérhetővé kell tenni..."

Magyarország kérte felvételét az Európai Unióba. A csatlakozás feltétele az össze uniós jogszabály — közte természetesen az IPPC irányelv — átvétele és a hazai jogrendbe történő beillesztése. A Környezetvédelmi Minisztériumban ezekben a napokban készül a környezetvédelmi törvény (1995. évi LIII. tv.) módosítása, amely bevezeti például az integrált engedély és a BAT fogalmát, valamint felhatalmazást ad a kormánynak és a környezetvédelmi miniszternek az IPPC alkalmazását részletesen szabályozó kormányrendelet, illetve miniszteri rendelet megalkotására. Az IPPC-engedélyezés részletes szabályait a kormányrendelet, míg a technikai jellegű rendelkezéseket a miniszteri rendelet fogja tartalmazni. A törvénymódosítás és a kormányrendelet tervezetének elkészítésére a kormány — legkésőbb — 2001. március 31-ig adott határidőt a Környezetvédelmi Minisztérium számára.

A Magyar Természetvédők Szövetsége tavaly szeptembertől folytat egy programot, mely az ipar és a társadalmi szervezetek közti párbeszédhez, az ipar átalakuló környezetvédelmi szabályozásához kapcsolódik. Ennek keretében közvéleménykutatást folytatunk zöld szervezetek körében a vállalati szférához kapcsolódó tapasztalataikról, kiadványokat jelentünk meg, kerekasztal-beszélgetéseket és továbbképzéseket szervezünk mindkét fél részvételével. A program során eddig megjelent kiadványok és egyéb kapcsolódó anyagok megtalálhatóak honlapunkon: http://www.mtvsz.hu/programok/vallalat.

Máyer Zoltán — Hargitai Katalin MTVSZ