Marci Mókus hangos kopácsolásra lett figyelmes az erdő szélén. A hang sokkal élesebb volt, mint amikor Harkály Hugó dolgozik. Kíváncsian odament hát, s lám, látta, hogy az ember-család szorgoskodik ott. Valami vékony anyagot feszítettek ki, és a gyerekek azonnal alá is bújtak, mintha egy odúban lettek volna.

— De jó ez a sátor! — kiáltott fel a kislány. — Nagyon jó, hogy eljöttünk ide sátorozni!

— Mit gondolsz, Panni, az erdei állatok is örülnek, hogy idejöttünk? — kérdezte az anyukája.

— Szerintem igen — mondta Panni —, mert érzik, hogy szeretjük őket.

— Szerintem azért egy kicsit félnek tőlünk — mondta Tomi.

— És mit kell tennünk, hogy ne féljenek tőlünk?

— Csendben kell lennünk. Ha csak halkan beszélgetünk, és arra is vigyázunk, hogy ne csapjunk nagy zajt a járásunkkal sem, több madarat fogunk majd látni. Meg talán mókust is — tette hozzá Tomi.

— Apu, hová tegyük a szemetet? — kérdezte Panni, kezében egy almacsutkával.

— Ezt nyugodtan eldobhatod, de még jobb, ha eldugod az avar alá. Hamarosan el fog korhadni, és csak javítja a földet. A krumplihéjnak és a többi zöldségmaradványnak majd ásunk egy gödröt. A többi szemetet összegyűjtjük egy zsákba és majd magunkkal visszük, ha hazamegyünk.

— Nézd, Apa, milyen szép kisegér! — szólt izgatottan Panni.

— Ez nem kisegér, hanem cickány — felelte az édesapja. — Nézd csak milyen hosszú az orra! Meg ne fogd, mert megharap!

— És nem is tesz jót az állatkának, ha megijesztjük — fűzte hozzá édesanyjuk.

— Ezért hagytuk békén a sünit is, amit a múltkor láttunk — mondta Tomi.

— Itt is látunk majd sünit? — kérdezte Panni.

— Az könnyen lehet — felelte az apuka. — Mindenesetre várnunk kell estig, a sünik csak alkonyatkor jönnek elő.

— De a mókusokra nem kell várnunk — nevette el magát Tomi. — Nézzétek, ott leselkedik egy a fa tetején!

— "Megláttak"! — pirult volna el Marci Mókus, ha szokása lenne az elpirulás. Így most csupán egy kicsit arrébb ugrált az ágakon. Nem azért, mintha megijedt volna, csupán a rend kedvéért. Tudta, hogy ezektől a vendégektől nem kell tartania.