|
Látványosan - az üvegért
2001. július 5-én, a Környezetvédelmi Világnapon a Hulladék Munkaszövetség (HuMuSZ) látványos demonstrációt szervezett a Nyugati téren. Különféle csomagolóanyagokba öltözött hölgyek és urak vonultak fel a divatbemutatókról ismert emelvényen. Úgy tűnik, békésen megférnek együtt, míg egyszer csak az italokhoz használatos egyutas csomagolóanyagok, úgymint sörösdoboz, tetrapak doboz, pillepalack és tejeszacskó fogták magukat és lelökték az üveget a dobogóról. Az előadás után a nézők között üres sörösdobozokat és pillepalackokat osztottak ki, figyelmeztető matricával együtt, tájékoztatva a nézelődőket, hogy ez egyutas csomagolás, és érdemes más csomagolási módot alkalmazni. A szerencsésebbek ezen sorok írója is közéjük tartozik az üvegtől kaptak ajándékot: egy-egy teli üveg paradicsomlevet. A humoros kommentár világossá tette a hallgatók számára, hogy melyik csomagolás gazdaságos és melyik nem. A megmozdulást még figyelemfelkeltőbbé tette a Győri Ütősökből alakult "kukazenekar".
Az alábbiakban arról írunk, mi van a látványos akció mögött, mi a HuMuSz álláspontja a csomagolóanyagokkal kapcsolatban.
A HuMusz az alábbiakraa hívja fel a figyelmet:
A súlyos környezeti problémákkal terhelt eldobó csomagolások teljesen kiszorítják a többutas (betétes, újrahasználható) csomagolásokat.
A csomagolóanyag-ipar fel akarja számolni a termékdíjat.
A Nyugat-Európából ismert Zöld Pont rendszert akarják nálunk is meghonosítani, amely nem csökkenti, sőt inkább növeli a hulladékok mennyiségét, tehát csak látszólagos megoldást kínál.
A Környezetvédelmi Minisztérium évek óta kiszolgálja ezeket az érdekcsoportokat. (Kíváncsian várjuk, hogy a KöM-ben az utóbbi időben zajló kedvező változások hogyan jelentkeznek majd ezen a területen. A Szerk.)
Az Európai Unió direktíváiban és a magyar hulladékgazdálkodási törvény szövegében is legfontosabb a megelőzés és a "szennyező fizet" elve. Minden politikus erről beszél, de nem látjuk azokat a jogi vagy gazdasági eszközöket, amelyek alkalmasak a fenti alapelvek érvényesítésére. Az elmúlt 10 évben sorra eltüntették a többutas csomagolásokat, a helyükbe lépő egyszer használatos csomagolások drasztikusan megnövelték az ország hulladéktermelését.
A rendszerváltás óta a környezetvédelemért felelős tárca végig erős gazdasági érdekcsoportok befolyása alatt állt. Külön megállapodások megkötésével és a hulladékgazdálkodást szabályzó rendeletek ipari érdekcsoportok szája íze szerinti bevezetésével a lakosságnak egyre szélesebb lehetősége lett a környezettudatos vásárlási formák gyakorlására. Nagyban a KöM tevékenységére vezethető vissza, hogy Magyarország kénytelen volt türelmi időt kérni az EU csomagolási direktíváinak teljesítéséhez (de vajon ki viseli az ezzel kapcsolatos erkölcsi-anyagi hátrányokat?).
A termékdíj-rendszerről
A legnagyobb baj a termékdíjtörvénnyel, hogy a kötelező újrahasznosítási arányt teljesítő cégek nemcsak a ténylegesen visszagyűjtött és újrahasznosított csomagolások mennyisége, hanem teljes kibocsátásuk után teljes mentességet szerezhetnek.
A legutóbbi törvénymódosítási javaslat a korábban elért állapothoz képest is visszalépést mutat, mert a teljes mentességet csak az eldobócsomagolások hasznosítása esetén biztosítaná, újrahasználat (pl. visszaváltós üveg) esetén a mentességet 75%-ban, tehát kedvezőtlenebb mértékben állapítja meg.
Sajnos továbbra is lehetőséget ad a törvény arra, hogy azonos anyagfajta esetén az újrahasználattal elért magas hasznosítási arányt az eldobócsomagolások kibocsátásával összevonják.
Az ipar elérte, hogy a társított csomagolás fogalmát leszűkítették, és a jelenlegi 90% helyett már 80%-os egyneműanyag-tartalom mellett homogén anyagnak kell tekinteni egy társított csomagolást. Ebben az esetben pl. a Tetra Brik csomagolás jogilag homogén lesz, pedig valójában háromféle anyagból áll, és gyakorlatilag újrahasznosíthatatlan.
Kecskére a káposztát?
A csomagolási termékdíj-rendszer hibái ellenére is egy működő rendszer, amely alkalmas eszköz lehetne a hulladékcsökkentési erőfeszítésekhez. Nem véletlen, hogy a csomagolóipar törekvése éppen a termékdíj megszüntetésére irányul.
Lobbiszervezetük, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSZ) egy olyan, termékdíjat felváltó licencdíjas rendszert akar meghonosítani, amelyet a saját maguk által alapított Öko-Pannon Kht. működtetne. Elképzelésük szerint a licencdíjakat közvetlenül a tagok fizetnék, de a nem tagok által az államnak fizetett termékdíj, illetve az import csomagolások után a VPOP által kirótt, APEH által beszedett díjakra is a Kht. tart igényt. Az Öko Pannon Kht. feladata tehát a működtetési pénzek begyűjtése és a hulladékgyűjtési-kezelési tevékenység koordinálása lenne.
Ez a megoldás mivel a csomagolóipar a hulladék növelésében közvetlenül is érdekeltté válik kimeríti a "kecskére a káposztát" esetét. Véleményünk szerint ez a megelőzési törekvések és a még piacon lévő újrahasználati rendszerek felszámolását jelentené. Jelentős ösztönzést adna a műanyag csomagolások további terjedésére és ezek "energetikai hasznosítására" (magyarul égetésére).
A HuMuSz álláspontja
A HumuSz nem támogatja, hogy egy bizonyos érdekcsoport által alapított szervezetnek átutalják az állam által másoktól beszedett termékdíjakat, bírságokat. Ennek elosztására egy állami tulajdonú kezelőszervezetet is létre kellene hozni. Ennek feladata és felelőssége az lenne, hogy az országban folyó gyűjtési folyamatok ne szakadjanak el a hasznosító háttéripar kapacitásától, illetőleg csak olyan hasznosító beruházás kaphasson támogatást, mely ésszerű fajlagos költségszinten képes biztosítani a keletkező hulladék hasznosítását.
Mindemellett a HumuSz javasolja egy harmadik kezelőszervezet megalapítását is, amely az érdekelt töltőüzemek, az állam és a hulladékmegelőzésért felelősséget vállaló civil kezdeményezések bevonásával működne. Ez a társaság az újrahasználatra alkalmas csomagolóeszközök első kibocsátásakor megfizetendő licencdíját gyűjtené össze, és a betétdíjrendszerek működtetésére, a töltőknél, de különösen a kereskedelemben felmerülő raktározási és anyagmozgatási többletköltségek (munkaerő, szállítás, tárolás stb.) ellentételezésére fordítaná.
A Zöld Pontról
A csomagolós érdekcsoportok német mintára májusban itthon is bevezették a Zöld Pont emblémát. Hamis az az állítás, hogy a Zöld Pont az Európai Unióban garancia arra, hogy a jelzésével ellátott csomagolóanyagok hulladékait szelektíven gyűjtik, szétválogatják és hasznosítják, vagyis az Európai Unió követelményeinek megfelelően kezelik. Ez a jelzés azonban nem az adott termék környezetbarát minősítését jelzi, hanem azt, hogy a csomagolása után a gyártó megfizette a kezelési hozzájárulást (védjegyhasználati díjat). Vagyis a megtévesztett fogyasztóval ezentúl a védjegy árát is megfizettetik holott a "Zöld Pont"-os hulladék a többivel együtt a szemétbe kerül (Magyarországon ugyanis hiányzik a kiépített hulladék-visszagyűjtő rendszer, nincs újrahasznosítási kapacitás, és elmaradtak a megalapozó életútelemzések is). A Grüne Punkt semmilyen formában nem korlátozza a kibocsátás mennyiségét és szerkezetét. A bevezetéshez nélkülözhetetlen tudományos, szervezeti és gazdasági háttér hiánya miatt a Hulladék Munkaszövetség a Zöld Pont bevezetése miatt környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi okokból tiltakozik.
További felvilágosítás: Bödecs Barnabás, Nagy Tamás, telefon: 386-2648 vagy Kalas György, telefon: (96)317-722/123, illetve http://www.humusz.hu.
Fotó: Bertalan János
|