Sietek a vonatomhoz és szemembe ötlik a reklám "... és majd megveszel a szomjúságtól". Szerencsére nem ismerem ezt az érzést. Bátran állíthatom, hogy ismerőseim közül senki sem ismeri, mifelénk nem fordul elő. Egy alkalommal a sivatag szélén, augusztusban római kori romokat néztünk meg, és ötven fok meleg volt, vagy több is, de olyan nagy gondot még ez sem jelentett. Most mégis beszaladok a boltba, és veszek valami reklámozotthoz hasonló félliteres üdítőt.

Ha kimegyek a piacra, az egyik hátsó sorban egy nagymama korú néni az ilyen félliteres palackot a legfinomabb kecsketejjel tölti meg (persze előtte még ki is mossa), úgy árulja ugyanazért a pénzért, mint amennyiért az üdítőt lehet kapni.

Időnként zavartan állok vásárlási döntéseimet látva. Nagyon nehéz a helyes értékek szerint választani vásárláskor.

Nem kellett még az utcára sem lemenni témáért, az az irodánkban hevert. A téma egy HP lapszkenner, mely egy alkalommal elromlott. (Egyúttal elnézést is kell kérnünk a többi multinacionális gyártótól azért, hogy nem lesznek név szerint megemlítve e cikkben. Mint mondottuk, nem mi mentünk a téma után.)

Ha elromlik a szkenner, az ember elviszi a szerelőhöz. Ez történt a miénkkel is. A szervizes átvette, mondott egy meglehetősen nagy javítási összeget (szokásos módon kb. az új ár egyharmadát), felajánlott a javítási időre egy cserekészüléket. Kíváncsiak voltunk, mégis mi lehet a hibája. Mire elmondta, ő azt nem tudja, a szkennert kiküldik Nagy-Britanniába, ott megjavítják és visszaküldik. A szerelő tehát HP-éknél nem javít, sőt még a hiba megállapítását sem képes elvégezni — erre a magyarok, úgy látszik, nem megtaníthatóak. A szervizes dolga a vevő megnyugtatása, a papírok megfelelő kitöltése. A HP készülékei pedig utaznak — valószínűleg kamionokon...

Szerencsére akkoriban volt nálunk egy polgári szolgálatos hardveres szakember, aki kézbe vette a szkennerünk ügyét. Néhány pillanat alatt felmérte, hogy annak valószínűleg semmi baja, hanem az illesztő SCSI kártya lehet a hibás. Ez utóbbi nem is a szkenner, hanem inkább a számítógép része, és egyszerűen kiemelhető belőle, könnyedén cserélhető, ára jóval a szerviz által ajánlott ár alatt volt.

Szkennerünk azóta is kifogástalanul működik, bár nem látta Angliát.

Hasonlóképpen rossz tapasztalataink vannak HP nyomtatóinkkal is. A technikai fejlődést és az igényeket követve vásároltunk egy jobb felbontásút. Míg a régi továbbra is bírja, az újjal kezdettől fogva gondjaink voltak; több alkalommal kellett komoly összegekért alkatrészt cserélni benne. Úgy tűnik, költségekben már utolérte az 5—6 évvel idősebb társát. Ennél is nagyobb gond, hogy festékkazettáját nem lehet utántölteni, annyira elhasználódik, hogy ki kell dobni. A régit ezzel szemben háromszor is megtöltetjük. Kinek éri ez meg?

A mobilhasználók egy ideje szöveges üzeneteket is küldhetnek a telefonon keresztül. Gyakran látni villamoson, buszon, metrón utazókat, ügyintézésre várakozókat, ahogy buzgón nyomogatják a telefonjuk gombjait, hogy kikeressék a megfelelő betűket. Egy karakter (betű) leírásához van, hogy akár nyolcszor-kilencszer is le kell nyomni ugyanazt a billentyűt egymás után, hiszen helytakarékossági okokból az összes betűt a telefon tizenkét gombjához kellett rendelni. Kivitelezés szempontjából ez tehát egy nehézkes üzenetküldési mód.

Vizsgáljuk meg kifizetődés szempontjából az élőbeszéddel összehasonlítva. A három szolgáltató tarifatáblázatát alapul véve, a legmagasabb hálózaton kívülre, csúcsidőben történő beszélgetés perecdíját vetettük össze az SMS-küldés díjával. A táblázatban kiugróan legnagyobb eltérés (160 Ft/perc : 19Ft/SMS) esetében is, ha a percenkénti átlagosan 1400 kiejtett hanggal számolunk, egy percnyi beszélgetést 8,7 SMS-ben lehetne elküldeni, amin 5 Ft-ot vesztünk, másképp számolva, egy elküldött SMS áráért, ami 160 karaktert tartalmazhat, 166 hangot beszélhetnénk valakivel. Ha a tarifatáblázatból kedvezőbb beszélgetési díjat választunk, az arány akár közel tízszeres is lehet az élőbeszéd javára. Illetve még több is, hiszen az SMS-ezők a legritkább esetben használják ki a lehetőségükre álló 160 betűnyi helyet. Legtöbbször csak néhány szavas üzeneteket küldenek.

Valószínűleg tömegeknek sikerült ismét bedőlni a divatnak és rabjává válni egy legtöbbször ésszerűtlen tevékenységnek. S ami közben elveszett, az a rengeteg hasznos idő, amit magukra, a környezetükre való odafigyelésre, tervezgetésre, álmodozásra használhatnának, ahogy azt korábban szokták.