A szerző egy korábbi cikkében a következőképpen húzza meg a határt a kétféle költség között: a belső költségeket a közlekedésen belüli használók, szolgáltatók, irányítók körére vonatkoztatjuk, és külső költségeknek a közlekedésen túlnyúló, a társadalmi-természeti környezetben jelentkező, a közlekedés által okozott hatások következményeit tekintjük."

A belső költségeket az infrastruktúrával, a közforgalmú szolgáltatásokkal (eszköztípusonként), a rendszerhasználattal (használói csoportonként) és a rendszerirányítással kapcsolatos költségek teszik ki. Külső költségek a baleseti következményköltségek, a légszennyezési következményköltségek, a zaj következményköltségei, az egyéb következményköltségek és a torlódási többletköltségek.

Ahogy az előbbiekből kiderült, a közlekedés külső költségei alatt általában negatív töltetű környezeti hatásokat értenek a szakemberek, bár léteznek a közgazdaságtanból ismert pozitív externáliák is. Ez utóbbi alatt azt értjük, ha a közösség által létrehozott javak — saját maguk vagy mások általi — használatából egyes személyek vagy szervezetek a költségeiket meghaladó előnyhöz jutnak.

Dr. Monigl János ebben a cikkében egy a TRANSMAN Ktf. és a Budapesti Műszaki Egyetem munkatársai által készített tanulmány alapján a kiemelkedő fontosságú városi és környéki közlekedés két legfontosabb alrendszerének, a tömegközlekedésnek és az egyéni gépjármű-közlekedésnek külső hatásait állítja szembe és számszerűsíti, amiből egyfajta társadalmi egyenleg" vezethető le.

A külső költségek mértékét nehéz meghatározni, mivel azok a közlekedésen kívül (a lakosságnál, a természetben) jelentkeznek, ahol általában nem történik meg a károk számbavétele. (Itt megjegyezném, hogy sokszor még a közlekedés belső költségei sem ismertek, főleg a magánjellegű közlekedésben.) Mivel a külső költségek közvetlen számszerűsítésére ritkán adódik mód, ezért többnyire közvetett eljárásokat használnak. A módszerek részletezésére nem térek ki — a cikkben leírást találhatnak erről az érdeklődők —, inkább ismertetném a Dr. Monigl János és szerzőtársai által a Budapesti Közlekedési Szövetség előkészítésével kapcsolatban elvégzett vizsgálat megállapításait. A vizsgálat a személygépkocsi- és a tömegközlekedés-használat valós, vagyis a fent ismertetett belső és külső költségeinek együttes meghatározására törekszik. A becslés során felmerült nehézségek (megfelelő alapadatok hiánya, területi lehatárolás, hazai értékek hiánya stb.) ellenére az alábbi megállapításokat tekinthetjük a legátfogóbb ilyen jellegű hazai vizsgálat eredményének:

- Budapest és környéke személyközlekedési rendszerében az éves valós (belső+külső) teljes költségek mintegy 532 milliárd forint összeget érnek el (1999. évi szinten), amiből 376 milliárd forint (70%) a megfizetett, illetve viselt (pl. idő) rész.

- Az egy utazásra jutó valós költség személygépkocsi-használat esetén 495 forint, tömegközlekedés-használat esetében 301 forint.

- A használók által meg nem fizetett külső költségeket is figyelembe vevő társadalmi mérleg egy utazásra vonatkozóan személygépkocsi esetében 168 forint, míg tömegközlekedés esetén csupán 71 forint.

A vizsgálat tehát azt igazolja, hogy a tömegközlekedés fajlagosan jóval kisebb társadalmi teherrel jár.

Mindebből a szakemberek kiszámolták, hogy ha Budapest és környéke közlekedési rendszerében a napi mintegy 4,5 millió utazásból a személygépkocsival történő utazások száma a forgalommegoszlás változása következtében 1%-kal nő, akkor a közlekedési rendszer napi költsége (495-301)´45000 = 8,73 millió forinttal növekszik. Éves viszonylatban ez 8,73´312 = 2,7 milliárd forint társadalmi költségnövekedést jelent. A meg nem fizetett költségrész növekedése pedig mintegy 1,4 milliárd forintra becsülhető évente.

A szerző ajánlása, hogy a közlekedéspolitika kialakításánál és különböző rendszerintézkedések során vegyék figyelembe azt a tényt, hogy a személygépjárművek további térhódítása következtében a társadalom terhei — ha ez pénzben láthatóan nem is mindig jelentkezik — tovább növekednek.

Ezért is lenne célszerű minél előbb létrehozni a Budapesti Közlekedési Szövetséget, amely idővel hozzájárulhatna a közforgalmú közlekedés vonzóbbá tételéhez és a személygépkocsi-forgalom fékezéséhez.