A nyári időszakban megnő az épületfelújítási kedvünk, de ezzel együtt az e szolgáltatásokkal kapcsolatos rémtörténetek száma is. Nem is tudom, hogy a szaktudásból vagy a tisztességből van-e nagyobb hiány ma Magyarországon. Egy jó fűtésszerelő, asztalos vagy festő címét féltett kincsként őrizzük. Legjobb, ha már hónapokkal a munka tervezett megkezdése előtt felvesszük velük a kapcsolatot. Ha nem vagyunk ennyire körültekintőek, vagy az adott szakmából nem ismerünk senkit, akkor számítsunk a legrosszabbra! Különösen ott, ahol sok az új építkezés is, nemigen fogunk kisebb munkákra, javításokra megfelelő embert találni.

Az új építkezéseknél az anyag és az ehhez kapcsolódó szállítás dominál, míg a javításoknál az élőmunka. Sajnos a mi adórendszerünk csak alig érezhető mértékben iparkodik csökkenteni az élőmunka közterheit, miközben számos környezetterhelő tevékenység jelentős kedvezményeket élvez.

A szolgáltatások ára meredeken nő, a lakosság jelentékeny része nem is veszi ezeket igénybe. Aki mégis megteheti, az legalább a munkadíj általános forgalmi adóját igyekszik megspórolni. Számla nélkül azonban esély sincs arra, hogy minőségi kifogásokat lehessen érvényesíteni.

Ha nálunk is csak 6% körüli adó terhelné a szolgáltatásokat, netán ismét visszaterítenék a felújítások általános forgalmi adóját, akkor sem csökkenne a lakosságtól ilyen címen beszedett adó mennyisége, és javulna a számlaadási készség. Ez komoly előrelépés lenne nemcsak a minőségi munka irányába, de a vállalási árak terén is kisebb lenne a kiszolgáltatottságunk.